Gondolom a kórházba eddig együtt töltött esték hozhatták ezt a szitut, hogy hiányoztunk egymásnak Geevel. Reggel, mikor Linn meglátott minket a kanapén, nagyot mosolygott, és egy adag frissen lefőtt kávéval mellénk telepedett.
Teljesen olyanok voltunk, mint egy boldog család.

Alan, ahogy megígérte, felhívott, és meg is beszéltük, hogy délután találkozunk, és megmutatok neki néhány érdekes helyet a környéken. Szerencsére nem lakott túl messze.
Szóltam Geenek a programomról, ő pedig igen gyanakvó szemmel mért végig.
- Kivel találkozol? - kérdezte homlokráncolva.
- Alan-nel. - mondtam a világ legtermészetesebb módján, és tovább készülődtem.
- Jaa, akkor jó! - legyintett megkönnyebbülten, és tovább folytatta eddigi tevékenységét.
Erre meg én kezdtem el ráncolni a homlokom, és gyanakvón felé fordulva, kérdőre vontam.
- Ez most mi volt?
- Mi mi volt? - nézett rám újra, csodálkozva.
- Ez a "Jaa, akkor jó!" Most elkezdted játszani a féltékeny apukát? - mondtam felháborodottan. - Arról nem is beszélve, hogy ezzel alaposan lealáztad szegény Alant!
- Miiii? - kérdezte teljesen értetlenül.
- Ha "csak" Alan-nel vagyok, az oké, mert őt nem tartod veszélyesnek? Érdekes, eddig nem zavart különösebben, ha fiúval találkoztam. Mire hirtelen ez a nagy féltés?
Gerard először csak nézett nagy szemekkel, aztán felháborodott.
- Persze, hogy féltelek, hisz a lányom vagy! És egyáltalán nem úgy szántam, hogy... - itt nem tudta tovább folytatni, mert rájött, hogy amit mondott az tényleg totálisan úgy hangzott, hogy "Alan buzi, ezért nyugodtan elmehetsz vele!"
- Szóval, mit nem szántál úgy? - álltam előtte csípőre tett kézzel, nagyot mosolyogva elgondolkodó arcán.
- Oké, igazad van! - fújtatott nagyot. - De nem úgy gondoltam. Azzal találkozol akivel akarsz, csak tudjak róla hol vagy, rendben?
- Hát persze!
Odamentem hozzá, és megöleltem.
Ő is mosolygott, és a ezzel a téma le volt zárva.

Délután, a megbeszéltek szerint találkoztam Alan-nel. Elmentünk pár helyre, végül leültünk egy parkban és beszélgettünk.
Azt vettem észre, hogy szinte csak én beszélek. Meg is kérdeztem, hogy nem unja-e, de csak mosolyogva válaszolta, hogy egyáltalán nem.
Késő este lett, mire hazakeveredtem, egy tökéletesre sikeredett nap után.
Nem, nem voltam szerelmes, vagy ilyesmi, csak egyszerűen éreztem, hogy Alanben egy olyan barátot találtam, aki képes meghallgatni, hajlandó segíteni, ha kell, és tökéletesen elfogad olyannak, amilyen vagyok, anélkül, hogy bármit is akarna tőlem. És ez nagyon jó volt így!
Minden nap találkoztunk, és egyre jobban megismerve egymást odáig jutottam, hogy fel mertem neki tenni az első pillanattól foglalkoztató, kényes kérdést.
- Alan, kérdezhetek valami.... személyeset?
- Persze! - vágta rá mosolyogva.
- Te.... szóval...izé... meleg vagy? - mire kimondtam már meg is bántam. - Ha nem akarsz ne válaszolj rá! - hebegtem gyorsan.
- Semmi gond! - nyugtatott Alan. - Tényleg! És... nos... igen, az vagyok! Ennyire látszik? - kérdezte riadtan.
- Neeeem! - igyekeztem megnyugtatni. - Csak... én valahogy megérzem az ilyesmit.
Alan sokat sejtőn somolygott az orra alatt.
- Gondolom honnan! - mondta végül. - Én is feltehetek egy személyes kérdést?
Bólintottam, és sejtettem, hogy mi következik.
- Amy, az apád... ő is... meleg?
Püff neki! Úgy kell neked Amy, te kezdted!
Éreztem, hogy elvörösödök, de nem volt mit tenni, valamit válaszolnom kellett, ha már Alan volt olyan rendes és felelt a kérdésemre.
- Nos...ő... szóval... csak Frankiet szereti.
- Frankiet? Jaa, az, akivel a kórház előtt volt, ugye?
- Igen. Apának amúgy van felesége...
- Az anyukád?
- Ja, neem! Én, szóval... uhh, ez kicsit bonyolult.
- Szívesen meghallgatnám.
Elmeséltem neki kusza életemet, amióta Gerardnál vagyok. Alan szájtátva hallgatta végig, egyetlen mukk nélkül, és úgy tűnt tényleg érdekli. Végül azt hiszem sikerült nagy nehezen elmagyaráznom neki, ami Gee és Frank között van. Az hiszem megértette, mert kicsit csalódottnak látszott, hogy Gerard általában nem a fiúkat szereti, de lehet, hogy ezt már csak az én túl élénk fantáziám látta.
Végül tovább beszélgettünk, és mivel nem tulajdonított további érdeklődést Gerard és Frankie kapcsolata iránt, úgy gondoltam, hogy másnapra elhívom magunkhoz és mivel erősen érdeklődik az MCR iránt, mutatok neki néhány felvételt, hátha megkedveli.
Persze ezt a egészet szigorúan Gerard-mentesre terveztem, biztos, ami biztos. Majd csak később eresztem össze őket! :)