104.rész
2010.03.22. 21:43
Néhány perce rá tényleg befutott Frankie, ahogy Gerard várta. Nagyot nézett, mivel óvatosan nyitottam ki az ajtót, arra számítva, hogy esetleg Alan tért vissza. Mivel elég nehezen engedtem be furcsállta a dolgot. - Sziasztok! Nincs nálam fegyver, illetve ami van, az most nincs töltve! - vigyorgott, ahogy beosont a résnyire nyitott ajtón át. - Mi van? Talán támadástól tartotok? Gerard elmesélte neki az Alan sztorit. Erre Frankie nagy szemeket meresztett. - Azt hiszem láttam a srácot. Épp a bejáratnál futottam össze egy hasonló fickóval, talán ő volt az. - tűnődött, majd megölelte Geet. - Ne aggódj, megvédelek a csúnya bácsitól! - Hülye! - taszította el Gerard röhögve magától. Ezután már Alan nem volt téma köztünk, csak magamban őrlődtem, hogy mit csináljak, végül úgy döntöttem, hogy hagyom zajlani az eseményeket, aztán majd meglátom mi lesz belőle. Még az is lehet, hogy Gee téved, bár ennek kevés az esélye. És mi van, ha Alannek egyáltalán nem tetszik Gee? Neeeem, ez sajnos kizárt! Akkor majd odafigyelek, és ha valami gyanúsat tapasztalok, akkor megszakítom vele a kapcsolatot. Ennyi!
Legnagyobb tiltakozásunk ellenére kerekesszékben toltak ki minket a kórház bejáratáig, mert ez a szabály. Úgy utáltam ezt, hogy el sem tudom mondani, de a nővérke megfenyegetett, hogyha nem ülök bele, akkor bezár ide és nem enged haza. Nem volt mit tenni! A kocsi a hátsó kapunál várt, elkerülendő a kíváncsiskodó tekinteteket. Mikor végre kiszállhattam a limbó-hintóból, fellélegeztem. Frankie a csomagokat pakolta be a kocsiba. Ebben a műveletben Gerard is a segítségére akart lenni, ám Frank nem engedte neki, de Gee cseles volt, és megragadott egy táskát, amíg Frankie elfordult, és épp emelte be a csomagtartóba, amikor a táska egyik füle leszakadt, így az oldalára borulva félig a földön landolt. Gerard lehajolt, hogy fölvegye, és ismét próbálkozzon, amikor egy idegen kéz a segítségére sietett. Ahogy az illető fölegyenesedett azt is megláttam, hogy ki az. Ki más lehetett volna, mint Alan. Geevel egyszerre emelték fel a fejüket a hajolásból, és Alan feje megint átment a vörös mindenféle árnyalatába, ahogy Geere nézett. - Kösz! - mondta Gerard a lehető leghűvösebb hangnemben, vigyázva rá, nehogy bármiféle reakciót váltson ki Alanből. - Szívesen! - csacsogta a fiú, majd eléggé lehervadt a mosoly az arcáról, mikor Gerard mellett megjelent Frankie, aki úgy nézett a srácra, mint a véres rongyra. - Jaj szívem, mondtam neked, hogy hagyd már a táskákat. - torkolta le Geet, és kivette a kezéből az aktuális darabot. Az állam majd leesett Frankie "szívemezésétől". Eddig sosem szólította így Gerardot, vagy legalábbis mások előtt nem. Most vagy az van, hogy felismerte Alant, és meg akarja neki mutatni, hogy Gerard hozzá tartozik, vagy.... nem tudom! Alan szemei rendesen kikerekedtek, főleg amikor Frank adott egy puszit Gee arcára, de nem csak olyan kedves baráti puszit, hanem szenvedélyes, már-már erotikus puszit. Átkarolta, és utána végignézett Alanen, aki nagy szemeket meresztve nézte a párocskát. Hát ha ebből nem szűrte le, hogy Frank és Gee egy pár, akkor semmiből. Végül Alan megunta a nagy nézelődést, és felém fordult. - Szia Amy! - intett felém félszegen. - Akkor majd holnap kereslek. Ezzel elment. Csípőre tett kézzel a fiúkhoz baktattam, és összeráncolt szemöldökkel, nagyon mérgesen kérdőre vontam Frankiet. - Ezt most miért kellett? - Mit? - húzta fel a kérdezett a szemöldökét. - Így zavarba hozni Alant. - Jaaa, hogy ő volt Alan! - adta Frank az ártatlant. - Nem is tudtam. - Persze! Akkor minek játszottad a féltékeny szeretőt előtte? - T nem láttad milyen szemeket meresztett Gerardra! Akkora homi a srác, mint hat másik! - mondta Frank még mindig nagyon lekezelőn. - Nem is tudtam, hogy utálod a buzikat. - szándékosan használtam a buzi szót, mert tudtam, hogy Frank ki nem állhatja. - Nem utálom, csak akkor, ha szemet vetnek a páromra. Áááá... szóval innen fúj a szél! Frankie is azt hiszi, amit Gerard! Nincsenek kicsit elszállva maguktól a fiúk??? Azt hiszik minden meleg odavan értük? Na, majd én bebizonyítom, hogy nincs igazuk! Igenis barátkozni fogok Alannel, és az sem fog érdekelni, hogy találkozik Gerardal! Majd meglátja, hogy tévedett!
Végül hamar sikerült túltennem magam a fiúk viselkedésén, így már teljesen megnyugodva, és nagy izgalommal szálltam be a kocsiba. Sejtettem, hogy hazatérésünk nem lesz szimpla esemény, de hogy ekkora bulit csapnak arra nem számítottam. Már az gyanús volt, hogy rengeteg kocsi parkolt a ház előtt. A nappaliban egy hatalmas üdvözlőfelirat fogadott, az egész ház fel volt díszítve lufikkal, és a rajongók által küldött rengeteg ajándékkal. Ahogy beléptünk, és a rengeteg ember egyszerre jött elő, és üdvözölt minket láttam Gerardon, hogy majdnem elsírja magát a meghatottságtól. Az én torkomait is erősen szorongatta valami, ahogy belegondoltam, hogy mennyien izgultak értünk. Igazán jóleső érzés volt. Mikey hirtelen Gee előtt termett, erre a már könnyes szemű Gerard a nyakába borult, és a válla rázkódásából láttam, hogy végre kiadta könnyeit. Mikey szorosan átölelte, és percekig úgy is maradtak, a többiek némán figyelő tekintete körében. Aztán ahogy Gee megnyugodott elengedte öccsét, és boldog mosollyal vetette bele magát a barátok üdvözleteibe, és kézszorításaiba. Rég láttam ennyire boldognak!
Estefelé végül hulla fáradtan dőltünk az ágyba. Én már a nappaliban, a kanapén majdnem elaludtam, és ha Gerard nem szól, hogy menjek inkább a szobámba, tuti, hogy reggelig húzom a lóbőrt a nem túl kényelmes fekhelyen. Megint álmodtam, már koránt sem olyan durvát, mint eddig. Nem is nagyon emlékeztem rá, mikor éjjel felébredtem, de nem tudtam visszaaludni. Lementem, hogy igyak valamit, és mivel egyáltalán nem voltam álmos bekapcsoltam a tévét. Hamarosan megjelent Gee is a nappaliban, és álmos szemekkel nézte, ahogy a kanapén ülök. Nem szólt semmit csak leült mellém, és együtt bámultunk a zajládára. Kényelmesen elhelyezkedtem, fejemet az ölébe hajtva, ő pedig a karfára támasztotta a fejét. Így aludtunk egészen reggelig.
|