Első látogatónk Lyn-Z volt, aki mikor belépett, és meglátta Gerardot, lecövekelt az ajtónál, és tátott szájjal nézte férje új frizuráját.
- Hát veled meg mi történt? - kérdezte.
- Tetszik? - kérdezett vissza Gee, és közben úgy fordult, hogy Linn ne láthassa a sebét.
- De, csak nem tudtam, hogy le akarod vágatni. Tudod, hogy én imádlak rövid hajjal is! - mosolygott Linn, és indult volna, hogy megölelje, ám akkor Gerard úgy fordult, hogy megláthassa a másik oldalt.
- Na és így? Így is tetszem neked? - kérdezte éles, hisztérikus hangon, mintha menten sírva fakadna.
Csodálkozva néztem rá, és láttam a szemén, hogy közel áll a kiboruláshoz. Na, ennyit arról, hogy nem viselte meg a haja elvesztése.
- Gerard! - kiáltott fel Linn, és azonnal odaugrott hozzá, hogy magához ölelje. - Semmi baj! - nyugtatgatta. - Az a fő, hogy élsz, és jól vagy, ez meg be fog gyógyulni nyomtalanul.
Gee belekapaszkodott feleségébe, és a vállába fúrta a fejét. Ha Linn nem ér oda időben, talán még az ágyról is leborult volna, annyira elhagyta magát. Erre nem számítottam, hogy ennyire megviseli. De lehet, hogy ez már csak az utolsó csepp volt a pohárban?
Gerard eddig elég jól viselte a helyzetet, talán most jön ki rajta az elmúlt napok szörnyűsége?
Lyn-Z leült az ágy szélére, Gee pedig úgy helyezkedett, hogy fejét az ölébe tudja hajtani.
Linn simogatta Gerard fejét, Gee pedig csak szótlanul pislogott bele a semmibe. Nem szólt, nem könnyezett, és szerintem azt sem tudta hol van.
Ez az állapot egészen addig tartott, amíg Gerard szemei lecsukódtak, és mellkasának egyenletes emelkedéséből látni lehetett, hogy elaludt.
Linn óvatosan arrébb csúsztatta Gee fejét a párnára, és felállt az ágyról, majd intett, hogy menjek ki vele.
A folyosón leültünk egy padra. Nagyot sóhajtott, mielőtt megkérdezte.
- Mi történt?
Elmeséltem neki mindent, és főleg azt, hogy milyen jól fogadta a hajvágós dolgot, még viccelődött is vele.
Linn nagyot sóhajtava mondta ki, amit én is gyanítottam.
- Azt hiszem most jön ki rajta minden. Eddig... gyanúsan jól viselte. Nagyon oda kell rá figyelni. - maga elé meredt, majd folytatta. - És te hogy vagy? Milyen volt az éjszakád?
Őszintén elmeséltem neki mi történt, és azt is, hogy Gerard volt mellettem a bajban.
- Örülök, hogy nem kellett újra gyógyszer! - ölelt magához mosolyogva, de azért a szemében látni lehetett az aggodalmat Gerard iránt. Kicsit szégyelltem magam, mert talán az én problémám volt az utolsó csepp a pohárban Geenél. Ha miattam nem kell aggódni, akkor...Linn valamit kiolvashatott a szememből, mert gyorsan megszólalt. - Nehogy magadat hibáztasd! Ez előbb-utóbb kijött volna! Még mindig jobb, hogy itt történt meg, ahol könnyebben tudnak segíteni.... És akkor holnap hazajöhettek? - kérdezte végül.
- Nagyon remélem! - jelentettem ki, mert kicsit megijedtem, hogy mi lesz most.
Rövidesen befutott Donna és Mikey. Nekik is elmeséltük, hogy mi történt
- Mikey, te nem tudod Gee pszichológusának a számát? - kérdezte Donna.
- De tudom. - felelte a kérdezett. - De nem hiszem, hogy Gee beleegyezése nélkül szólni kéne neki.
- De...
- Semmi de! Attól csak még rosszabb lenne, és Gee joggal mondná, hogy ne szóljunk bele a dolgaiba!
- De az anyja vagyok! - rimánkodott Donna.
- Én meg a felesége, mégis azt mondom, hogy Mikeynak igaza van! - szólalt fel Linn is. - Gerard felnőtt ember, hagy döntse el ő, hogy mit akar tenni.
- És ha rosszabb lesz, ha megint... - siránkozott tovább Linda, de Mikey félbeszakította.
- Akkor ott leszünk mellette, hogy segítsünk neki. De könyörgöm anya, ne fesd az ördögöt a falra. Lehet, hogy ez csak egy apró kiborulás, semmi több, miért kell.... - nem tudta folytatni, mert Gerard dugta ki a fejét az ajtón.
- Hát ti? - nézett ránk csodálkozva. - Miért vagytok a folyosón?
- Nem akartunk felébreszteni. - válaszolt Linn, és már indult is be a szobába.
Mindannyian követtük. Gerard és én az ágyunkba, a többiek pedig a székekre ültek le odabent.
Néma csend borult a társaságra.
Geeről nem lehetett kiolvasni, hogy most mi van. Olyan semmilyen volt. Úgy éreztem azt várja, hogy mondjon már valaki valami biztatót, de a nők besokkoltak.
Végül Mikey oldotta meg a helyzetet. Odasétált bátyjához, és alaposan szemügyre vette a sebet a fejét
- Megvan az MCR új image! Zombeeeeeeee! - nevetett nagyot a saját poénján, és alaposan megszorongatva magához ölelte Gerardot.
Donna szemei szikrákat szórtak Mikeyra. Azt hittem ott helyben lekever neki egy hatalmas, anyai pofont.
Gerard felnézett öccsére, és hatalmas mosolyra húzódott a szája. Olyan igazi, jókedvű, Gerardosan huncut mosolyra.
- Jó ötlet! - vágta rá, és azonnal elkezdett rémesebbnél rémesebb pofákat vágni. A korábbi sokknak, amit új frizurája okozott nála, már nyoma sem volt.
Mikeyval még jó ideig azon poénkodtak, hogy milyen ruhákban, és milyen sminkben fognak fellépni, és egymást túllicitálva nyögték be a különböző szörnyűséges dalcímeket.
Az egész persze csak játék volt, de nagyon jót tett Geenek, hogy tudott nevetni a kinézetén, és amikor ő magán poénkodik, akkor már nincs nagy baj.
Ezek után persze Mikey nem kapott letolást Donnától, hanem egy mosolyt, hogy ilyen ügyesen visszahozta Gee jókedvét.
Én is nagyon boldog voltam, és bár még mindig volt bennem egy kis félsz a következő éjszaka miatt, éreztem, hogy Gerard mellettem lesz, és már azt is nagyon vártam, hogy újra otthon legyek.