101.rész
2010.03.22. 21:38
Reggel, ahogy mocorogni kezdtem Gerard felébredt mellettem. Még mindig átölelt, és ahogy elhagyta magát nagyon nehéznek éreztem a karját a derekamon. Kicsit megmozdultam, erre fölemelte a fejét. - Jó reggelt! - mondta mosolyogva. - Neked is. - válaszoltam. - Egész éjszaka itt voltál? - Persze. Nem is voltak utána már rémálmaid! Hirtelen eszembe jutott az előző éjszaka, és végtelenül hálás voltam Geenek, hogy mellettem maradt, és segített. - Akkor... nem is kellett nyugtató? - néztem rá csodálkozva, mert még mindig hihetetlen volt számomra ez az egész, és abban sem voltam biztos, hogy nem képzelődtem-e. - Nem hát! És nem is lesz rá szükség! Nem fognak rászoktatni arra a szarra! Itt leszek melletted, és vigyázok rád! Melegség öntötte el a szívem e szavak hallatán. Jó volt tudni, hogy számíthatok rá. Biztosan már maga a tény is segíteni fog, hogy mellettem van. Halk kopogás után bejött egy nővérke. Igencsak meglepődött az elé táruló látványon. - Hát maguk? - kérdezte. - Talán nem elég kényelmes az ágya Gerard? - Hát jobb lenne az otthoni! - mondta Gee mosolyogva. - Akkor jó hírem van. Ma a doktor úr megnézi a sebet a fején, és ha mindent rendben talál, holnap hazamehetnek. Bár ami Amyt illeti... - Ő is jön! - vágta rá Gerard azonnal. - De... a rémálmai. - Megküzdünk vele. nem lesz semmi baj. Ragaszkodom hozzá! - Értem, akkor ezt majd a doktor úrral beszélje meg. Nemsokára itt lesz! A nővérke megigazította még az ágyakat, megvárta amíg Gee visszafekszik a sajátjába, és elment.
- Már egészen elfeledkeztem erről. - nevetett Gee a fején lévő kötést tapogatva. - Az sem tudom mi vár rám, ha leveszik. Olyan fura volt, ahogy ezt mondta, mintha félne. - Mi a baj? - kérdeztem. - Eddig még nem is néztem tükörbe. Ezen már nevetnem kellett. Gerard hiúsági kérdést csinál a balesetből? Nemhogy örülne, hogy egyáltalán él! Uhhh! - Te mindenhogy jól nézel ki! - biztattam, pedig valójában én sem tudtam, hogy mekkora a sérülése. Az is lehet, hogy a fél feje hiányzik! Na jó, az csak nem, de ki tudja hogy néz ki a kötés alatt! Gerardot is hasonló gondolatok kínozhatták, mert csöndben merengett maga elé. Talán azon filózott, hogy milyen fejfedővel takarhatná majd magát a nyári melegben. Most rajtam volt a biztatás sora. - Ne aggódj, biztos nem olyan vészes! - mondtam neki, mire álmodozó tekintettel visszanézett rám. - Hm? Jaaa.... nem azon gondolkoztam. Csak... jó lesz végre hazamenni! - Igen, az nagyon jó lesz! - bólogattam őszintén. Igazán nem szólhattam egy rossz szót sem az ellátásra, vagy a nővérekre, de az otthon az mégiscsak az otthon!
Alig múlt el egy óra, s az orvos már jött is. Nagyon kedves volt Geevel, valószínűleg sikerült megemészteni már a Frankies jelenetet. Óvatosan letekerte Gerard fejéről a kötést. Félve néztem az elém táruló látványt, és áldottam az eget, hogy Gee még nem láthatja. Gerard fejének jobb oldalán, középtájon jó nagy varrott seb éktelenkedett. A haja a seb körül le volt nyírva egészen picire. A seb szélei alvadt vértől voltak feketék, némi megszárad vér pedig lefolyt, és furcsa alakzatokat rajzolt a majdnem kopasz területre. A nővérke óvatosan megtisztította a sebet, majd Gee kifejezett kérésére egy tükröt nyújtott át neki. Elképzeltem, ahogy Gerard belenéz a tükörbe és elájul a látványtól, vagy szép, hosszú haját fogja siratni, ehhez képest kellemes meglepetés ért. Nézte, nézte a tükörképet, forgatta a fejét jobbra, balra, majd egy hangos sóhaj kíséretében letette a tükröt. - Sürgősen kell egy fodrász! - jelentette be rögtön. Újabb kötést már nem kapott, csak lekezelték a sebet, és a doki közölte, hogy holnap hazamehetünk. Ez a hír sokat javított a kedvemen, meg az is, hogy Gerard meglepően jól fogadta, hogy hajának egy része eltávozott az örök vadászmezőkre. Mikor a doki és a nővérke kiment meg is kérdeztem tőle. - Mit akarsz vele csináltatni? - Levágatni a többit is! - vágta rá egy vállrándítással. - Visszarakatni nem lehet. - És... nem sajnálod? - kérdeztem félve. Belegondoltam, hogy én hasonló helyzetben már valamit püfölnék dühömben, ha régóta pátyolgatott, féltve őrzött hajkoronámat így megcsonkítanák. - Majd visszanő! - felelte Gee közömbösen, és már nyúlt is a telefonjáért, hogy intézkedjen. Azért az fura volt, hogy elsőnek a fodrászát hívta fel, hogy megbeszélje a továbbiakat, ahelyett, hogy a hazamenetelt közölte volna szerető családtagjainkkal. Na persze! Még hogy nem számít a haja!!!
Gerard telefonja után egy órával megjelent az a fodrászfiú, akihez Gee járni szokott. Csak az ő kedvéért, minden félretéve elrohant, hogy kicsit rendbe tegye a művészúr megtépázott séróját. Gerard haja rövid lett mindenhol, és bár természetesen látszott a seb, de legalább már nem volt akkora a kontraszt a hosszú haj, és a lenyírt rész között. Meg is állapítottam, hogy ez a srác egy varázsló, mert a körülményekhez képest teljesen jól nézett ki Gee feje, főleg ha nem láttad azt az oldalt, ahonnan hiányzott a haj! Gerard is meg volt elégedve a végeredménnyel, és úgy tűnt teljesen napirendre tért hosszú hajának elvesztése felett. Ettől függetlenül közölte, hogy amint kicsit megnő a seb körüli rész, azonnal megnöveszti!
|