Este végre mindenki hazament, mert már nem kellett minket állandó felügyelet alatt tartani. Linn maradni akart, de végül belátta, hogy az eseménydús nap után Geenek pihenésre van szüksége, így végül ő is hazament.
Sokáig forgolódtam a ágyban. Rengeteg gondolat kavargott a fejemben, és féltem a rémálmoktól is.
Hallottam, hogy Gee ágya megreccsen, ebből gondoltam, hogy ő sem alszik még.
- Apa, fent vagy? - suttogtam a félhomályba.
- Ühüm. - érkezett a válasz rögtön.
- Álmos vagy?
- Ühümmm... - válaszolt egy hatalmas ásítást követően.
- Én nem tudok aludni.
- Én sem, pedig majd leragadnak a szemeim.
Percekig néma csend borult ránk, csak a folyosóról beszűrődő hangokat lehetett hallani.
- Amy, te tényleg énekeltél nekem, vagy csak képzelődtem? - törte meg Gee hangja a némaságot.
- Tényleg énekeltem. Gondoltam talál segít. Tudom, hogy butaság volt...
- Dehogy volt butaság! - tiltakozott hevesen. - Tudod, azt hiszem ez mentett meg.
- Hogy? - meglepetésemben felkönyököltem az ágyon, és Gerard ágyának körvonalára bámultam a félhomályban. - Ez... komoly?
- Igen! Eleinte még hallottam, hogy ott vagytok mellettem. - mesélt Gee tűnődve. - Aztán... valahogy elvesztettem a hangokat. Egyedül maradtam... azt hittem mindenki letett arról, hogy megmaradok. Tudom, hogy nem helyes, de feladtam. Egyszerűen nem érzetem, hogy lenne miért élnem. És a legjobban saját gyávaságom rettentett meg. Mivel a te hangodat nem hallottam, nem tudtam mi lehet veled. Attól tartottam,, hogy... valami baj ért, azért nem vagy ott... vagy... haragszol rám, amiért nem tudtalak megvédeni. Rettegtem volna arra felébredni, hogy... te... nem vagy. - tartott egy pillanatnyi pihenőt, hogy összeszedje magát. - Aztán, meghallottam a hangodat, és akkor már tudtam, hogy jól vagy, és... van akinek hiányzom.
- Van akinek hiányzol? Hiszen mindenki érted izgult! Folyamatosan érkeztek az ajándékok, meg jókívánságok! Mindenkinek hiányoztál! Frank, Donna, Lyn-Z felváltva őriztek téged.
Hallgatás volt a válasz. Kicsit el is szégyelltem magam. Talán nem kellett volna emlegetni, hogy mindenki itt ugrált körülötte, nehogy úgy érezze, hogy ez szemrehányás.
- Tudod Amy, nehéz erre gondolni, mikor teljesen egyedül érzed magad. És még mindezek mellé a mardosó bűntudat, hogy én sodortalak bajba, és nem tudom mi van veled... A könnyebb utat választottam, csak sirattam magam. Gyáva volta szembenézni vele, de... te segítettél. Köszönöm!
- Igazán nincs mit. - motyogtam zavartan. Nem igazán tudtam, hogy mit kellene reagálnom egy ilyen vallomás után, rendesen zavarba is hozott Gerard őszintesége. De leginkább azt hiszem arra volt szüksége, hogy valakinek kiadja a lelkét nyomó terhet, és örültem a megtiszteltetésnek, hogy én lettem az.
- És te hogy vagy? - törte meg az ismét beállt csendet Gee. - Egész nap velem volt elfoglalva mindenki, nem is tudom veled mi történt.
- Velem? Ááá, semmi különös. Jól vagyok! - hazudtam, és az volt a szerencsém, hogy nem láthatta az arcomat, mert akkor tuti megsejti, hogy valami nem stimmel. Úgy gondoltam épp elég neki a saját gondja, nem rakom a nyakába még az enyémet is. Majd valahogy megbirkózok vele.
- Tuti? - kérdezte kétkedőn. Ezek szerint a hangom is árulkodó lehetett.
- Tuti! - vágtam rá azonnal, és igyekeztem megzabolázni remegő hangszálaimat.
Rettegtem az éjszakától és az álmoktól, és rettegtem attól is, hogy megint teletömnek nyugtatóval, aztán már egyáltalán nem fogok tudni aludni nélkülük. És attól még jobban rettegtem, hogyha Gee megtudja, hogy mi van velem rosszabbul lesz, vagy... nem is tudom... megint valami baja lesz, mert bántja a lelkiismeret. Jobb ez így, majdcsak megoldódik valahogy a gondom.
Persze tudhattam volna, hogy ez nem lesz ilyen egyszerű!

Hiába rettegtem az elalvástól, annyira fáradt voltam, hogy hamarosan álomba zuhantam. Mivel Gerard sem szólt már semmit, gondoltam ő is az álmok tarka mezejére lépett.
És akkor ismét jött a rémálom! Sokkal durvább, mint az előző!
Megint a bankrabló arcát láttam magam előtt, a fekete lyukkal a homloka közepén, amiből most pók helyett giliszták másztak elő.
Egy székhez voltam kötözve, csak a karjaim voltak szabadok, amiket a bankrabló tartott a kezében erősen. Hatalmasra tágult, rémült szemekkel bámultam, ahogy a giliszták átmásznak a karomra, és éles fogaikkal berágják magukat a bőröm alá. Égető fájdalmat éreztem, és láttam, ahogy a bőröm alatt a giliszták egyre följebb másznak.
Torkom szakadtából sikítottam, és kiszabadult kezemmel a karomat kapartam. Ki akartam tépni a férgeket a bőröm alól. Körmön nyomán kiserkent a vérem.
Arra eszméltem, hogy valaki erősen megráz. Ahogy kinyitottam a szemem egy ismeretlen férfi arca tűnt fel a látómezőmben. Lefogta a karjaimat, és ahogy fölém hajolt úgy éreztem, hogy ő is bántani akar. Valahogy kiszabadítottam a kezem a szorításából, és az arca felé kaptam. Sikerült is jó alaposan megkarmolnom támadómat, aki erre felordított.
- AMY! - kiáltotta egy ismerős hang, de akkor én már nem figyeltem senkire, csak meg akartam védeni magamat.
Valaki elkapta hadonászó kezem, és ismét leszorította, majd egy szúrást éreztem a karomon. Láttam, hogy a férfi szája mozog, de csak nagy sokára jutottak el szavai az agyamba.
- Nyugalom Amy, semmi baj! Az ügyeletes orvos vagyok, segíteni szeretnék.
Zihálva dőltem vissza a párnára. Nagy nehezen felfogtam magam körül a világot, és sikerült rájönnöm, hogy csak rémálom volt amit láttam. Karjaim ernyedten lógtak mellettem, és az orvos végre engedett a szorításon. Nehezen lélegeztem, hajam izzadt arcomba lógott.
- Jól van, semmi baj! - mondta az orvos megnyugtató hangon. - Minden rendben oké? Csak egy álom volt, semmi más.
- Csak... egy... álom... - motyogtam kábán a nyugtatótól. - ... egy... álom...
- Amy, mi van veled? - hallottam Gerard izgatott hangját.
Valami csörömpölt, Gee káromkodott, de már csak tompán hallottam a hangját.
- Ne kelljen fel! - szólt Geere egy női hang. - Még túl gyenge! Vigyázunk a lányára!
- Mit csináltak vele? Amy! - kiabált Gerard továbbra is, és újabb csörömpölés kísérte próbálkozásait.
- Kapott egy kis nyugtatót. - válaszolt a doki.
- Nyugtatót? - háborgott Gerard. -De... minek?
- Muszáj volt. Véresre karmolta magát, és engem is megtámadott.
- Egy szart! Akkor se nyugtatózzák össze-vissza!
Gee nagyon pipa volt. Mivel a csörömpölés abbamaradt, gondolom felhagyott azzal a próbálkozással, hogy felkel az ágyból.
Még mondott egy-két keresetlen szót, de a hangok lassan elúsztak a fülem mellett.
Úgy éreztem, mintha lebegnék. A karomban lüktető fájdalom is lassan tompult, és újra belehullottam a sötétségbe.