Frank már nem bírta tovább. Ott voltak abban a rohadt nagy házban, ebben a kísértetkastélyban, és nyilvánvaló volt, hogy csak arra várnak, hogy kísértésbe essenek. Gerard tudta tartani magát, ő mindig is érettebb volt e téren, viszont Frank nem tudta megállni. Tudta, hogy csak egy próba, tudta, hogy nem valódi, és mégsem bírta ki. Ott ült előtte az ágyon Gerard, egyetlen törölközőbe csavarva, olyan szexi pózban, ahogy Frank még sosem látta. Gee arcán látható pír jelent meg, kicsit nyitva volt a szája, amin keresztül mélyeket lélegzett. Nem nézett Frank-re, láthatóan csak azon gondolkozott, hogy hogyan juthatnának ki innen. Frank-nek viszont csak rajta jártak a gondolatai. Nagyon akarta Gerard-ot, rá akarta vetni magát, úgy csókolni őt, hogy kivérezzen tőle a szája. Gerard észrevette ezt, arckifejezése ijedte váltott.

- Nem szabad Frank. Ne csináld, hallod? Tudod, hogy erre vár! Hogy elveszítsd önmagad. Frank, gondolkozz. - Frank azonban már nem tudott gondolkozni. Csak közeledett. Gerard teljesen rémült volt, de Frank számára ez csak még izgatóbbá tette. Őrült és gonosz vigyor jelent meg az arcán, élvezte Gerard ijedségét. Végre odaért hozzá, nem várt semmit, megcsókolta. Brutálisan erőszakos csók volt. Nagyon kemény és őrült. Hanyatt lökte Gerard-ot, aki nem tudott ellene tenni semmit. Frank csókokkal árasztotta el a testét, harapásokkal, némelyik fájt is Gerard-nak és ilyenkor felnyögött. Frank ettől csak még erősebben csinálta, és mikor már minden porcikáját végigcsókolta és nyalogatta, akkor megfordította a tehetetlen testet, térdre állította és beléhatolt. Olyan csodálatos érzés volt, amit csak fokozott Gerard kétségbeesett nyögése. Durván, kímélet nélkül mozgott benne, ezzel olyan fájdalmat okozva Gerard-nak, hogy elkezdtek folyni a könnyei. Mikor végzett, visszafordította Gee-t, lenyalta az arcáról a sós könnyeket, aztán gyorsan lement Gerard férfiasságához. Ott is kicsiket harapott, amitől Gerard-nak újabb könnyek gyűltek a szemébe. Aztán beleélvezett Frank szájába, aki csak erre várt. Nem köpte ki, és nem is nyelte le, hanem ismét felkúszott és megcsókolta Gee-t. Ő összeszorított szemmel és szájjal félrefordította a fejét, így most az arcára és a nyakára ömlött Frank szájának tartalma. Frank még így is puszikat nyomott rá, közben a kezével alul babrált. Gerard már alig volt magánál a fájdalomtól, ami mind testileg, mind lelkileg érintette. Tudta, hogy nem bírja már sokáig. Belehal, ha Frank nem hagyja abba, bár lehet, hogy már az sem segítene. És mintha csak kívánnia kellett volna, Frank megdermedt. Először azt sem tudta, hogy hol van, aztán meglátta Gerard-ot és hogy épp mit csinál vele, meg az emlékei is kezdtek visszatérni.

- Úr isten...Gerard! - maga felé fordította Gee fejét, hogy megnézze, él-e még egyáltalán. Közben ő is sírva fakadt. - Mit tettem veled? - Végignézett kettőjükön, bár jobb lett volna, ha nem teszi. Gerard-ban tudatosult, hogy Frank már magánál van, és ez egy kis erőt adott neki.

- Frank... - Frank gyorsan a kezei közé vette Gerard arcát és megpróbált a szemébe nézni.

- Annyira sajnálom... - alig lehetett érteni, amit mondd, annyira elnyomta a hangját a saját sírása. Pokolian fájt neki az az érzés, hogy ezt tette a legjobb barátjával. Tudta, hogy nem ő a hibás, de mégiscsak rossz volt.

- Semmi baj... - mindketten tudták, hogy ez nem igaz. Frank rádőlt Gerard vállaira és ott zokogott, erre Gee is rákezdte.

- Szenvedjetek csak nyomorult férgek. - Gerard és Frank minta csak meg sem hallották volna. Valahol tudatosult bennük, hogy megint a Bábjátékos beszél hozzájuk, de már nem érdekelte őket. Csak vissza akarták kapni az előző életüket, a családjukat, a barátaikat. Vagy csak meg akartak halni. Ennyi szenvedést kizárt, hogy fel tudtak volna dolgozni, szóval csak feküdtek ott egymáson, és várták a halált, ami sehogy sem akart elérkezni.