Frank arra eszmélt föl, hogy már nem érzi maga mellett Bob-ot, és a kezét sem szorongatja már. Talán mégis egy álom lett volna? Először körbetapogatózott egy kicsit, így rájött, hogy a földön fekszik. Tehát mégis álom volt. Bizonyára leeshetett az ágyról a rémálom közben. Elhatározta, hogy átmegy a többiekhez, és jó szorosan megöleli őket és megköszöni, hogy vannak neki. De amint kinyitotta a szemét, tudatosult benne, hogy ez túl szép, hogy igaz legyen. Egy teremben feküdt, körülötte tükrök, különböző beállításban. Mindenhonnan a saját arcképe nézett vissza rá, de hirtelen az egyik tükörben mozgást látott. LynZ sétált benne kissé nyugtalanul, közben jobbra, balra nézelődött. A folyosó szakasztott olyan volt, mint ami igazából a házban van. LynZ egyszer csak megtorpant, láthatóan megkönnyebbülve sietett tovább. Közelebb érve a képen feltűnt egy másik alak, Frank saját magát ismerte fel benne.

- Oh Frank, úgy örülök, hogy itt vagy. Nem tudod, hogy hol vannak a többiek? - Frank nem válaszolt, csak magához ölelte a lányt, aki egy pillanatra visszaölelt, aztán el akart távolodni, de Frank szorította. Aztán a pulcsija ujjából előhúzott egy kést, és beledöfte a lány hátába. Ő rövid sikoly után összeesett. Frank leguggolt mellé és össze-vissza vagdalta őt. Mikor kész lett, a tükör előtt terpeszkedő Frank-re nézett, nyelvét végighúzta a késen, így lenyalva róla LynZ vérét.

- NEEEM!!!!! - üvöltötte Frank és teljes erőből nekirohant a tükörnek, de az meg sem moccant. Az ál-Frank ördögien kacagott, aztán a mutatóujját végighúzta a tükör felületén, utána véres nyomot hagyva, így kialakult egy ’’kill” felirat. A vér az igazi Frank tükrén csorgott le. Ő ismét ordított, aztán futásnak eredt. Az ál-Frank ördögi kacaja soha véget nem érő visszhangot vert. Addig futott, amíg teljesen ki nem fulladt, de a környezet mit sem változott. Az egyik tükörben megint megjelent egy alak. LynZ volt az, Gerard karjaiban, amint Gerard háta mögé mutat. Amint Gerard hátra nézett, Frank hirtelen előtte termett, és egy mozdulattal elvágta LynZ torkát, aki még hangot sem tudott kiadni. Mikor Gee zavartan visszanézett, csak azt látta, hogy LynZ halott, előtte pedig Frank térdel, kezében véres késsel. Ezt a tükörlabirintusban lévő Frank már nem látta, mert mikor a folyosón lévő elvágta LynZ torkát, ő újból rohanni kezdett. Ereje már alig maradt, csak hurcolta magát, a lelki fájdalomtól, valamint a szemeit teljesen elhomályosító könnyektől már azt sem tudta merre megy. Hirtelen valahol elöl egy alakot látott a könnyfüggöny mögül. Megtörölte a szemét és akkor meglátta LynZ-t, összevagdalva, véresen, és bosszúállóan. Közelített, célja egyértelmű volt: megölni Frank-et. Ő a menekülést választotta, mert valahol remélte még, hogy vége lehet ennek az egésznek. Hallotta, hogy LynZ is futásnak eredt, kezében két kést is szorongatva, amiket néha egymáshoz dörzsölt. Frank futott, ahogy csak bírt, alig látott, néhány tükörnek neki is ment. Mintha ezzel felébresztette volna a bennük alvó szellemeket, mindegyikben megjelentek alakok. Frank nem akarta tudni kik azok, de sajnos nem kerülhette el. Ő volt bennük, Ray, Bob és Mikey is, akivel eddig nem is tudta, hogy mi van. Amikor meglátta, egy pillanatra megörült, hogy talán ő megúszta ezt az egészet, de amint felfogta a jelenetet, csak még jobban összetört. Mikey is kést tartott a kezében, és egy nő felé közeledett, aki egy székhez volt kötözve. A nő Jamia volt. Frank üvöltve csapódott a tükörhöz, amiben a jelenet játszódott. Kaparta, ütögette, közben sírt, de Mikey nem hallotta őt. Csak közeledett a késsel a tehetetlen lány felé, aki sikítani próbált, de be volt ragasztva a szája. Könnyek áztatták az ő arcát is, a kifejezése pedig olyan rémült és kétségbeesett volt, ahogy Frank még sosem látta. Mikey keze lendült, a kés célba talált, vér fröccsent a tükörre, ami megint a másik oldalon folyt végig. Mikey nem állt le, még több döfés, szúrás, amíg Jamiából az összes élet kiment. Frank bömbölve rogyott térdre, öklével még mindig csapkodta a tükör felületét, de most már teljesen erőtlenül. Hallotta amint Mikey kezéből kiesik a kés, és belécsap a felismerés, hogy mit tett. Ő is földre rogyott, kereste a kést, amit kiejtett a kezéből, de nem találta. Tekintete megakadt a sarokban, a plafonról lógó kötélen. Odavonszolta magát, egy széket állított alá, felállt, a hurkot a nyakára helyezte, aztán kirúgta maga alól a széket. Csont roppanása és egy elfúló nyekkenés hallatszott, aztán egy sikoly. Alicia jelent meg a képben. Zokogva sikított Mikey-t nézve, próbálta leszedni onnan, de gyenge volt és ügyetlen. Végül felvette a kést a földről és szíven szúrta magát. Frank a padlón feküdt összekuporodva az őrület határán. Megint hangokat hallott, cipőkopogást: LynZ közeledett. Egyre erősödött a kopogás, egyre fenyegetőbbé vált, Frank pedig félt a haláltól. Nem akart ő is áldozata lenni ennek a gyilkolászásnak, így biztosan nem. Nagy nehezen föltápászkodott és futásnak indult. Amerre csak menekült, a tükrökben megjelentek a véres testek, amik hirtelen megmozdultak. Vad bosszúvágy csillogott a szemeikben, a tükrök felületéhez tapadtak. Frank nem akarta őket látni, de ha becsukja a szemét, nekimegy ezeknek az ijesztő tükröknek. A benne sorakozó hullák mind őt akarták, bosszúból megölni, mert ő tehet mindenről. Ők is dörömböltek az üvegen, aztán egyikük kinyúlt, utána sorban a többi is. Frank a lehető legtávolabb akart kerülni tőlük, közben rohant, mert LynZ még mindig a nyomában volt. Véres karok nyúltak felé, Frank majdnem elesett, ahányszor sikerült hozzáérniük. Aztán valami elkapta a lábát és ő elesett. Ray holtteste próbálta berángatni a saját tükrébe, a többiek mohón nyújtózkodtak utána. Frank már nem sírt, nem hisztizett, nem tudott. Kiment belőle az összes. Csak ki akart jutni ebből a házból, elmenekülni, és otthon megölni magát. Otthon, csakis otthon. Kiszabadította magát a szorító kéz fogságából, feltápászkodott és rohant tovább. Több embertől származó lépést is hallott maga mögött, hátranézett, és akkor látta, hogy kiszabadultak a tükrökből és LynZ-hez csatalakozva követik. Így legalább már nem kellett félnie, hogy valami megfogja a lábát, és újra elesik. De ez a következő pillanatban bekövetkezett. Odanézett és talán még sosem szörnyedt el ennyire, mint most: Gerard szorongatta a lábát. Neki is ugyan úgy vér borította a teste nagy részét, és ugyanolyan bosszúállóan csillogott a szeme, mint a többieknek. Miután Frank feleszmélt, gyorsan lerázta magáról, de már nem volt ereje tovább futni. Egyre hátrébb csúszott, amíg egy tükörnek nem ütközött. Gerard keze visszahúzódott a tükörbe, de a többiek közelítettek, ő pedig már nem tudott elmenekülni. Egy csapat zombi, akik valaha a legfontosabbak voltak a számára, most meg akarják ölni. Egy hangot hallott a fejében, először nem is értette, mit mond, de aztán kitisztult és a fémesen csengő szavak érthető mondatokat alkottak.

- Remélem, eléggé szenvedsz, Frank. Nem hittél az erőmben, de most már saját magadon is tapasztalhatod. Eléggé ki vagy borulva, de még mindig érzem benned a reményt. Reménykedsz, hogy ez az egész nem igaz. Én viszont addig foglak hajszolni, amíg el nem veszted az utolsó reménysugarat is. - ekkor a hang elhallgatott és egy kar csavarodott Frank nyakára a mögötte lévő tükörből. Valamennyire sikerült hátranéznie: Gerard volt az. Lefogta, hogy ne tudjon elmenekülni, de hát nem is akart. Nem értette, hogy az a hang honnan jött és mit akart, de most örülhet, ugyanis már nem reménykedett. Átadta magát a halálnak. Behunyta a szemeit és várta amint LynZ és a többiek szétvagdalják a testét. Hallotta, amint csattognak a kések és a hullák őrülten hörögnek. Közeledtek... már nem kellett sok. De akkor valami hátrahúzta. Gerard volt az, aki eddig a torkánál szorította, most behúzta a tükörbe. Egy ideig csak feküdt, nem akarta elhinni, hogy mikor már belenyugodott a halálba, kiragadták őt onnan. Hallotta maga mellett Gerard lihegését. Azon gondolkodott, hogy vajon mért rántotta be. Saját kezűleg akarja vajon megölni? Kinyitotta a szemeit, Gerard mellette térdelt, szemét könnyfüggöny fedte, látszott rajta, hogy ő is nagyon megviselt. Egy ideig csak nézték egymást, biztosak akartak lenni, hogy mindketten józanok, hogy most nem irányítja őket az az idegen erő.

- Frank... mi ez az egész? - kérdezte remegő hangon Gerard. Frank feltérdelt és Gerard-hoz bújt. Úgy örült, hogy végre van mellette valaki ez után a sok szörnyűség után.

- Nem tudom. Nem tudom... Én tehetek róla... megöltem őket. Nem tudom hogy. Nem akartam. - szipogta, közben arcát jó mélyen beletemette Gerard vállába.

- Én is öltem. Olyan szörnyű volt. És miután megöltem őket, elkezdtem inni a vérüket. Én nem akartam. Aztán mikor magamhoz tértem, teljesen rosszul lettem ettől és egy csomót hánytam. Mi történik itt? Hol vagyunk egyáltalán? - Frank erre nem felelt semmit, csak szorította Gerard-ot, hátha ezzel meg tudja nyugtatni egy kicsit, hisz nyilvánvaló, hogy ő is iszonyatos dolgokon ment keresztül

- De azt hiszem, tudom a kijáratot. Az egyik tükörből láttam egy ajtót, de nem tudtam kimenni belőle. Most már tudunk közlekedni a tükrökön keresztül. Csak az a baj, hogy nem emlékszem, hogy melyik irányba volt. Csináljuk azt, hogy különválunk. 100 tükrön túl nem lehetett, az biztos. Én elindulok erre, te menj arra. 100 tükröt nézz át, és ha nem találsz egy barna faajtót piros kilinccsel, akkor fordulj vissza, mert akkor az én oldalamon lesz. Odabent foglak várni.

- Nem akarlak itt hagyni. Úgy féltem. Most nem szakadhatunk szét.

- Tudom, hogy nehéz, nekem is az, de nem tudhatjuk, hogy meddig vagyunk itt biztonságban. LynZ-ék... -itt elcsuklott a hangja, aztán nagy levegőt vett és folytatta - a többiek bármikor visszajöhetnek ide. Nagyon kell sietnünk, mert lehet, hogy a mögött az ajtó mögött van a kijárat. - Frank-nek nem túlságosan tetszett az ötlet, hogy szét kell válniuk, de megértette, hogy muszáj. Bólintott és elindult abba az irányba, amerre Gerard mutatott. Most nézte csak meg, hogy igazából hol vannak. Egy nagy fehér tér volt az egész, se eleje, se vége, csak egyetlen fal húzódott a végtelenbe, rajta téglalap alakú, ember nagyságú nyílásokkal. Azok voltak a tükrök. Frank olyan gyorsan haladt a fal mentén, ahogy csak tudott úgy menni, hogy ne tévessze el a számolást és lehetőleg meg is lássa azt az ajtót. 28 34 40 52 65 83 100. Semmi. Akkor a másik irányba lesz. Megindult vissza, de a biztonság kedvéért még számolta őket. A 182. nyílásban megpillantott egy faajtót. Megállt, aztán átlépett a nyíláson. Mikor a másik oldalról visszanézett, a felület tükör volt. De most nem ért rá csodálkozni. Odament az ajtóhoz, nagy levegőt vett és benyitott.