Éjfél is elmúlt már, mire Gerard mindenkitől búcsút vett, és elindult hazafelé.
Útközben, az autóban az elmúlt pár óra eseményei keringtek a fejében. Még mindig úgy érezte magát, mintha egy álomban járkálna - minden olyan békés és megnyugtató volt, mintha el sem lehetne képzelni, hogy itt nemrég milyen szörnyű dolgok történtek.
Ugyanakkor rengeteg kérdés is felötlött benne, amelyekre még mindig nem talált választ. Vajon Ayesha mihez kezd most? Hogyan volt képes visszavinni őket az időben, és helyrerakni mindent? Minden ugyanolyan, mint azelőtt - még az autója is, amely elméletileg totálkárosan összetört a jövőben. Hogy lehet erre bárki is képes?
Megpróbálta elhessegetni a baljós gondolatokat, és inkább a jó dolgokra koncentrálni. Ahogy leparkolt a lakása előtt, észrevette, milyen világos van ahhoz képest, hogy a nap réges rég lement. Amikor kiszállt, az okát is megtudta: az égre nézve látta, hogy a felhők mögül előbukkan a Hold ezüstös korongja, beragyogva az egész utcát.
Elmosolyodott, és hálásan pillantott a világító égitestre, hiszen már olyan régen látta, hogy majdnem el is feledkezett róla, milyen a telihold. Most már egészen biztos volt benne, hogy minden helyrejött. Ugyan maradtak még megválaszolatlan kérdései, de egyszer talán ezeket is megtudhatja. Mindent a maga idejében.
Nagy nehezen levette a tekintetét az égről, és előkereste a lakáskulcsát. Benyitott, és abban a pillanatban meglátott valamit, ami megtorpanásra késztette. Majd gyorsan felkapcsolta a villanyt, és megkönnyebbülten nyugtázta, hogy csupán a képzelete űzött vele tréfát. Meggyőződése volt ugyanis, hogy a sötétben mintha Ayesha körvonalait vélte volna felfedezni.
Ledobta a kulcsot és a mobilját a legközelebbi komódra, majd a konyhába sétált, hogy vizet töltsön magának.
Ahogy megpillantotta a liliomokat a konyhapulton, megdermedt. Egy szörnyű gondolat futott át az agyán, de inkább gyorsan elhessegette. Talán mégsem képzelődött, és Ayesha valóban itt járt - ezek szerint ő is visszajött velük együtt az időben. De miért küldött levelet...?
Odament, és lassan, tétovázva bontotta fel a borítékot. Komótosan hajtogatta szét a levelet, és félve, de ugyanakkor kíváncsian kezdte olvasni.

Nem kell félned, kedves.
Az első mondat mintha a lelkébe látott volna, amitől kirázta a hideg.
A játékot te nyerted. Ez a pár sor csupán arra szolgál, hogy kifejezzem a bűntudatomat és sajnálatomat az iránt, amit Veletek tettem, mielőtt meghoznám végső döntésemet. Tudom, hogy a tettemre nincs bocsánat, és megértem, ha dühöt érzel. Talán némileg kárpótolhatom azzal, hogy mindent helyrehoztam, ahogy ígértem; nem kell félned többé.
Ugyanakkor köszönetet szeretnék mondani. Megváltoztattatok, most már nem tagadom, főleg Te. Újra visszakaptam az érzelmeimet, újra eszembe jutott, milyen szeretni. Ezért örökké hálás leszek.
Mindazonáltal szeretném, ha tudnál még valamit. Nem én mentettem meg az életed számos alkalommal; tudom, hogy eddig így gondoltad. Bizonyára megkérdőjelezted, miért nem beszélt az öcséd túl sokat a fogságban eltöltött időről. Most én fogok helyette beszélni. Miközben a börtönében volt, akaratlanul is - egy félresikerült átok alkalmával - olyan képességeket ruháztam rá, amellyel képes volt megakadályozni bizonyos dolgokat azokkal kapcsolatban, akiket szeret. Egyik alkalommal sem én segítettem rajtad, így az életed az Ő érdeme, nem az enyém.
Talán felmerül benned a gondolat, mihez kezdek én ezek után. Nem kell aggódnod, nem folytatom tovább az eddigi tevékenykedésemet. Ezek után nincs ember, aki méltó lenne evilági életre, de szerintem ezt Te is megérted.
Ayesha

Mire az utolsó mondathoz ért, Gerard úgy érezte, minden egyes szónál egy-egy újabb kérdés talál feleletre benne. Azonban Ayesha utolsó szavai mégis hatást gyakoroltak rá, hiába gondolt erre azelőtt ő maga is. Végül is, ekkora bűntudat súlya alatt tényleg képtelenség tovább élni. Mégis olyan hihetetlennek tűnt számára, hogy a nő, akit olyan hidegnek és kegyetlennek ismert meg, most a bűntudat miatt vet véget a saját életének.
Ugyanakkor azon is meglepődött, amit Mikey-ról olvasott. Igen, valóban rengeteg olyan pillanatot átélt, ahol csupán egy hajszálon múlt az élete, vagy a szabadsága, mégis megmenekült - de eszébe nem jutott volna, hogy ebben nem Ayesha keze van. Sorra rémlettek föl előtte a különböző emlékképek: az autóbaleset, a börtön, és a horrorisztikus kastély teremtményei... tehát mind az öccsének köszönheti, hogy kiszabadult.
De vajon ő miért nem beszélt erről neki? Talán azt gondolta, úgysem hinné el?
Most már teljesen mindegy, gondolta. Legalább már nincs több nyomasztó gondolata, minden kérdésre kapott választ.
Aztán eszébe jutott még valami. Eszébe jutott Mikey "sírja" még a legelső napokon, majd az a sír, amely annak a helyére került. Milyen név is volt ráírva? Ha az emlékezete nem csal, akkor pontosan az, amitől a legjobban tart, de nem volt benne biztos.
Ahogy ezen gondolkozott, azt vette észre, hogy a lábai ismét az autója felé viszik, majd gondolkodás nélkül a temető felé veszi az irányt. Egyetlen kérdés még megoldatlanul állt előtte.
Amikor azonban bekanyarodott az utcába, ahová tartott, csodálkozva látta, hogy a temető bejáratánál több rendőrkocsi és egy mentőautó áll. Mindenfelé rendőrök, nyomozók és mentősök járkáltak, és Gerard-nak a vér is meghűlt az ereiben, amikor belé csapott a felismerés.
Gyorsan leparkolt, és a hozzá legközelebb álló rendőrhöz sietett megérdeklődni, hogy mi történt.
- Egy nő holttestét találták az egyik sírnál. - ingatta a fejét a zsaru. - Még nem tudni, mi történt, de azt feltételezik, öngyilkos lett.
Szavainak hallatán Gee szívverése a kétszeresére gyorsult, és abban a pillanatban meg is látott két mentőst, akik egy hordágyat cipeltek. Gyorsan elkapta a tekintetét, nem akarta látni a fehér lepellel letakart holttestet. Csupán egyetlen név száguldozott a fejében, és ahogy a kerítésen át bepillantott, az egyik sírkőn, amely körül több ember is járkált, megpillantotta. Charlotta Jones.
Megköszönte a rendőrnek az információt, és sápadtan indult vissza a kocsijához. Nem tett föl további kérdéseket magának. Minden világos volt a számára. Tudta, hogy nem véletlen, amiért ez történt. Nem véletlen, hiszen ha nem történik mindez, Ayesha nem hagyja abba ezt a céltalan öldöklést - amely ki tudja, még hány testvérpár életébe került volna -, és ő sem kapja vissza Mikey-t. Némán fölnézett az égre, ahol a hold még mindig változatlanul trónolt a fényesen ragyogó csillagok között.

Soha, semmi sem történik véletlenül.

Vége