Mindenki üt mindenkit, nem igazán számít már az sem, hogy ki-kivel van. Meglepetten látom, hogy Mikey és Ray egymást püfölik, aztán mikor rájönnek, hogy ki-kicsoda hirtelen abbahagyják és új ellenfelet keresnek maguknak.
Kihasználom az alkalmat és ráugrok Bertre. Későn kapcsol, nem tud elmenekülni előlem, meg a lehúzott nadrág is akadályozza a szabad mozgásban. Nekem persze nem gond, mert az alsón kívül nincs rajtam más (mármint alul).
Leteperem Bertet a földre és visszarángatom rá a nadrágot, ő meg közben jól megfogdos odalent, de most egyáltalán nem érdekel a dolog.
Egy mikrofonállvány zúg el e fejünk felett, majdnem eltalál. Aztán mikor követi egy gitár is, odanézek. Néhány rajongónak sikerült feljutnia a színpadra és most eszeveszetten törnek-zúznak. A többieket is csak a rengeteg biztonsági tudja lent tartani, akik beözönlöttek a színpadra. Az egész kép a Teenagers klipjére emlékeztet, főleg mikor valaki ránk veti magát és "Kicsi a rakást..." játszik. Mire végre valaki a segítségünkre siet már vagy öten fekszenek rajtunk, alaposan egymáshoz nyomva minket Bertel. De ő csak vigyorog és úgy tűnik élvezi e helyzetet, én meg azt élvezem, ha ezt egyáltalán élvezetnek lehet nevezni, hogy nem tudja a kezeit mozgatni, ugyanis rossz helyre tévedtek. Máskor az nagyon is jó helynek számítana, most viszont egyáltalán nem érzem annak!
Néhány biztonsági lepakolja rólunk az embereket és felsegít a földről. A harc még mindig folyik, azt sem tudni már, hogy ki-kit üt, csak röpködnek az állványok, dobok, gitárok, meg minden, ami mozdítható.
Valaki nekem jön és egy őrült csatakiáltás kíséretében megint leteper a földre. A hasamon fekszem, nem látom a támadóm arcát.
Aztán egy megafon hangja hasít bele a teljes zűrzavarba.
- Itt a rendőrség! Azonnal hagyják abba!
Elismétli többször is, majd lábdobogás hallatszik és rohamruhába öltözött rendőrök lepik el a színpadot.
Nagy nehezen felállok, de akkor szembe találkozok egy jobbegyenessel, és megint elterülök a földön. Néhány percre még az eszméletemet is elveszítem, mert mire kinyitom a szemem a harcnak vége.
Az összes rendbontót, beleértve a két zenekar tagjait is rendőrök kísérik megbilincselve. Az egyik odajön hozzám, durván felrángat a földről, bilincs kattan, majd én is csatlakozom a többiekhez.
A mikrobusz ablakában megnézem magam. Az arcom csupa vér és karcolás, a szemem feldagadt, de még mindig Bert testében vagyok. A saját testemet nem látom sehol, talán egy másik busszal szállítják, nem hiszem, hogy megúszta volna a rendőri intézkedést.

Az őrsön közös cellába zárnak mindnyájunkat. Kb. harmincan lehetünk. Mindenki véres, tele van zúzódásokkal.
Végre meglátom a saját testemet is. Hát nem vagyok valami szép látvány és erősen sántítok.
Hirtelen összegörnyedek és ezt teszi Bert is meg az MCR-es fiúk. Az egész nem tart tovább pár másodpercnél, és mikor elmúlik, érzem, hogy végre visszakerültem a saját testembe.
A többiek is boldogan lélegeznek fel és nézegetik visszakapott testrészeiket.
Odasántikálok hozzájuk és boldogan összeölelkezünk.
- El sem hiszem, hogy megint saját magam vagyok! - kiáltok fel.
- Igen, igen , én is, én is! - jönnek a válaszok.
Bert és a bandája a másik oldalon gyülekeznek. Ő is megtapogatja feldagadt arcát, majd rám vigyorog.
- Hát ezt is túléltük! - sóhajt fel Frankie. Szegénynek felrepedt a szája, de ezen kívül egész jól megúszta a verekedést.
Nem úgy, mint a többiek.
Ray egyik szeme be van gyógyulva, nem nagyon tudja kinyitni, Mikeynak az orra vérzik, Bob a csuklóját szorongatja.
- Ezt még Berttől kaptam, - mutat Bob fájós csuklójára. - mikor megszökött.
Végignézek a viharvert társaságon.
- Úgy látom mindenki jól, már a körülményekhez képest. Mindenki a helyére került?
Bősz bólogatások.
- Akkor jó!
- Gee, végül sikerült, amit elterveztél? - kérdezi Mikey.
- Hát ha nem szökik meg, akkor sikerült volna, de így ő is komplett idiótát csinált belőlem. Na mindegy, lényeg hogy senkinek nem lett komolyabb baja!
- Nem lett komolyabb baja? - hüledezik Ray. Nézz már szét Gerard! Egy rendőrségi fogdában ülünk! Hogy fogjuk ezt kimagyarázni?
- Tudod mit, nem érdekel. - vágok vissza dühösen. - Jelen pillanatban ez a legkisebb gondom. Talán jobb lenne, ha itt rohadnék el, akkor nem kellene majd végignéznem azokat a képeket, meg videókat, amiket csináltak rólunk.
Leülök az egyik priccsre és a tenyerembe temetem az arcom.

Eltelik egy óra. A cellában viszonylagos nyugalom van, bár azért időnként gyilkos pillantásokat váltunk Bertel.
A legnagyobb baj az, hogy nem tudom elértem-e a célom. Vajon elég volt ez, hogy elriasszam Bertet a további szemétkedéstől?
Vagy csak még jobban vérszemet kapott?
Úgy ül ott, olyan önelégült képpel, legszívesebben odamennék és behúznék neki egyet.
Hamarosan egy rendőr a nevemet kiáltja.
- Igen? - indulok el az ajtó felé.
- Telefonja van! - mondja unottan és kinyitja előttem az ajtót.
Alig hogy a fülemhez emelem a kagyló és beleszólok egy "Hallót" máris a fülembe ordít Brian.
- Mégis mi a faszt csináltok ember? Mit képzeltek magatokról? Betörtök a The used koncertjére? Verekedtek a színpadon? Mindenki beszívott, vagy mi?
Szólnék, de nem hagyja, csak kiabál magából kikelve.
- Tudd meg, hogy Bertéket hamarosan kiengedik, mert ők csak védekeztek. Ti vagytok a rendbontók! Teljesen elment az eszetek? És az a vetkőzéses mutatvány? Ha annyira akarod McCrakent ne ilyen nyilvánosan tedd magadévá!
Nagy nehezen sikerül szóhoz jutnom.
- Brian, ki tudsz minket vinni innen?
- Tudni tudnálak, de nem akarlak! Majd ha nő egy kis agy a fejetekben! Addig is szálljatok magatokba!
Ezzel lecsapja a telefont.