Én térek magamhoz először, talán mert már megszoktam...
Ahogy végignézek a szobán, mintha egy csatatér kellős közepén állnék, annyi különbséggel, hogy nincs vér.
És igen, Bert testében vagyok, mert a lábaim meg vannak kötözve és a saját testem előttem hever a padlón és épp most tér magához. Ahogy szétnéz azonnal el akar menekülni, de én résen vagyok és utána vetem magam. Csakhogy ez összekötött lábakkal igen nehéz, úgyhogy azonnal eltanyálok a földön, de még időben sikerül elkapnom Bert lábát és így őt is lerántom magam mellé. Hogy megakadályozzam további menekülését igyekszem ráfeküdni, ami jelen helyzetben nem egyszerű, mert Bert teste nagyon könnyű. Hiába erőlködök, lassan kihúzza a lábát a szorításomból.
- Hé, fiúk! - kiabálok. - Valaki segítene? El akar menekülni!
Elsőnek Ray (vagyis nem tudom ki, de a teste Rayé) tér magához és automatikusan rám, azaz Bert testére veti magát.
- Ne engem! - ordítom. - Én Gerard vagyok! Őt! - mutatok a saját testemben lévő Bertre.
- Be ne vedd Toro! - kiáltja Bert. -Csak szökni akar! Nem sikerült a csere! Ő még mindig Bert!
Ray teste habozik, nem tudja eldönteni kinek higgyen. Időközben magához tér Bob teste is, és körbevesznek minket.
- Most mi van? - kérdezi Bob teste, de láthatóan megijed a saját hangjától. Egyikünkről másikunkra kapkodja a tekintetét.
- Én nem tudom. - mondja Ray teste bizonytalanul.
Bert megint menekülni akar, de Bob teste megfogja.
- Héhé, addig nem mész sehova, amíg nem tudjuk ki kicsoda!
Megragadják Bertet, leültetik az ágyra, engem meg vissza a székre.
Időközben magához tér Frankie? és Mikey? is. Meredten bámulnak minket.
Eleresztek néhány beszólást, amit csak én tudok, és ezzel sikerül meggyőznöm őket, hogy én vagyok Bert testében.
Most jöhet annak a kiderítése, hogy ők hogy állnak.
- Mikey? - nézek rá öcsémre.
- Őőő...én Bob vagyok! - jön a válasz Mikey hangján.
- Frankie?
- Mikey vagyok!
- Ray?
- Frank vagyok!
- És Bob?
- Ray vagyok!
- Bassza meg! - ennyit tudok csak reagálni. - Ez totál káosz.
- Ez az! - vigyorog kárörvendőn Bert.
- Nem baj, a tervben ez nem számít. Nektek csak vigyáznotok kell Bertre, nehogy bekavarjon. - mondom. - Meg ha lehet nem essetek egymás torkának!
Megegyezünk, hogy két embernek folyamatosan őriznie kell Bertet. A megkötözéstől most eltekintünk, de a szobafogság szigorú. Én kezdem az őrködést és Mikey(vagyis Bob).
Ray és Frank némi kavarodás után megegyeznek, hogy ki melyik szobában aludjon, majd elvonulnak pihenni.
Úgy tűnik Bert elalszik, de mi csak bámulunk egymásra Mikey-Bobbal.
- Ez... nagyon fura. - szólal meg végül Mikey-Bob. - Ez az egész! Én nem hittem, hogy ilyen dolgok létezhetnek.
- Hát, most a saját szemeddel láthatod és tapasztalhatod is!
- De Gee, mit fogunk most egész nap csinálni?
- Megpróbálunk nyugton maradni és a legkevesebb kalamajkát okozni egymásnak.
- Pff... azért remélem Ray nem túrja össze a ruháimat!
- Ne izgulj, biztos vigyázni fog rájuk!

Néhány óra múlva jön a váltás, aminek nagyon örülök, mert már majd leragadnak a szemeim. Persze Bert nyugodtan aludhat, ez olyan igazságtalan! Az őrködést most Ray-Frank és Bob-Ray látja el, legalábbis, ha jó emlékszem, hogy ki-kinek a testében van most.
Bemegyek lefeküdni Bert szobájába. Jó darabig csak nyugtalanul forgolódok az ágyban, nem hagy nyugodni az a gondolat, hogy mi valószínűleg nem vagyunk normálisak. Persze ez az egész helyzet sem normális, úgyhogy.... De azért önszántamból belemenni ebbe a testcserébe, ez már tényleg kész diliház. Arról nem is beszélve, hogy most sikerült a többieket is jól összekavarnom. Csak bízni tudok benne, hogy a végén majd minden megoldódik, mindenki a helyére kerül és Bert sem talál ki még egyszer ilyen kellemes játékot!
Sikerül végre aludnom egy jót. Kell az erő az esti programhoz!
Kora délután benézek Berthez, hogy minden rendben van-e. Látom, hogy a fiúk egymásnak háttal, rendesen bedurcázva ülnek, míg Bert csak kapkodja a fejét egyikről a másikra.
- Mi történt? - kérdezem.
- Ezt egyszerűen nem hiszem el! - válaszol Bert. A hangján nem érződik gúny, inkább csak hatalmas csodálkozás. - Képesek voltak összeveszni Ray haja miatt!
- Most melyikőtök is Ray? - kérdezem egy sóhaj kíséretében.
- Én vagyok! - vágja rá Bob, majd folytatja. - Most nézed meg! - mutat vádlón a hajra, ami Ray fején van.
- Őőő... Frankie? - próbálom kideríteni, hogy most éppen ki lakozik dühös barátom testében.
- Igen, én vagyok! - vágja rá Ray teste.
- Nézd meg mit művelt a hajammal! - panaszkodik tovább Bob-Ray.
- Nem csináltam semmit! - védekezik Ray-Frank.
- Hát éppen ez az! Nézd meg, csupa gubanc! Hogy fogom én ezt valaha kibontani?
- Nem tudom, de az biztos, hogy addig nem, amíg rajtam van!
- De mégis mi történt? - kérdezem újra, mert még mindig nem nagyon értem.
- Ray megpróbálta megfésülni a hajamat, vagyis a haját. - válaszol Ray-Frank.
- És akkor mi van?
- Úgy tépte, mint egy állat!
- Nem is igaz! - kiált fel felháborodottan Bob-Ray. - Csak te nem bírod a fájdalmat!
- Én nem bírom? Nézd csak meg a testemet, tele van tetkókkal! De amit te műveltél az már embertelen volt!
Bár száz százalékig meg tudom érteni Frankiet, hiszen én is voltam Ray testében, tudom micsoda fájdalmakkal jár a hajzata, azért nem mondhatom meg neki, hogy igaza van. Inkább csitítani kell őket.
- Na álljatok le! - próbálom megakadályozni, hogy összeverekedjenek. - Nem gondoljátok, hogy ennél fontosabb dolgunk is van? És most szóljatok Mikeynak, hogy jöjjön, leváltunk titeket.
Még mindig durcázva elvonulnak, mi pedig kettesben maradunk Bertel.
- Élvezed mi? - kérdezi.
Kérdőn felé fordulok. Mit élveznék azon, hogy megint nem lehetek a saját testemben?
- Jó az én testemben lenni? - néz rám most már határozottan kacéran.
- Pff! - fordulok el tőle mérgesen.
- Mert a tiédben nagyon jóóóóh! - mondja egy halk nyögés kíséretében.
Hátrafordulok és látom, hogy teljes élvezettel benyúl a nadrágjába és fogdossa magát, vagyis engem.
- Hé! - kiáltok fel és rávetem magam, hogy megakadályozzam, hogy kiverje magának.
Közelharcot kell vívnom vele, ahogy megpróbálom elhúzni a kezét legnemesebb testrészemtől. Közben persze hozzáérek én is...
- Áhhh...- nyög fel teljes élvezettel. - Deh jóóóh... csináld....
Ebben a pillanatban nyílik a szobaajtó, és Frankie-Mikey állít be rajta.