Hirtelen felindulásomban azt sem tudom kinek a lábát sikerült elkapnom, de ez most nem számít. Alaposan megmarkolom és lenyomom az ágyra, nehogy elmeneküljön az illető. Teljes testsúlyommal ránehezedek, amire egy ordítás a válasz.
- Ááá... bazdmeg, eltöröd a lábam! - kiáltja egy gyanúsan ismerős hang. De hisz ez az én hangom, akkor nem jó lábat fokok!
Elengedem és gyorsan megmarkolom a mellette lévőt. Erre már egy egészen más hang ordít fel.
Közben a többiek sem tétlenkednek. A nagy kavarodásból időnként kezek, lábak látszanak, de hogy melyik kihez tartozik, azt nem lehet megállapítani.
Jó néhány percnyi téboly után végül sikerül beazonosítani, hogy melyik testrész kié, és már mind a négyen Bert kezeit-lábait fogjuk le. Ray nagy nehezen kikászálódik alóla és egy nagyot köp a földre.
- Pfúj! Azt hittem már sosem szabadulok meg tőle! - néz ránk szemrehányón, de mi most nem foglalkozunk vele. Figyelmünket teljes egészében leköti még mindig vergődő áldozatunk.
- Mi a faszt akartok tőlem? - ordítja Bert.
- Ezt inkább mi kérdezhetnénk tőled! - nézek rá dühösen.
Frankie hoz egy jó erős kötelet, amivel összekötözzük Bert lábait, majd a kezeit is a háta mögött. Tovább vergődik, de csak annyit ér el vele, hogy leesik az ágyról. Bob segítségével fölemelem és beleültetjük a fotelbe. Végre felhagy a ficánkolással.
- Pontosan tudjuk mit művelsz! - támadok neki. - Láttam a gyertyás akciód!
Bert csak vigyorog, mint a vadalma.
- Le merem fogadni, hogy te vagy Gee! - röhög.
Nem válaszolok, csak leülök szemben vele az ágyra és tovább faggatom.
- Mégis mire jó ez?
- Mi az, ti nem élvezitek? Mikor más azt sem tudni ki-kicsoda? Mekkora ötlet volt!
Frank nem bírja tovább, odamegy hozzá és behúz neki egyet.
- Látom törpe, te a helyeden maradtál! - gúnyolódik összegörnyedve Bert. - Ugyan olyan gyenge vagy, mint eddig!
Frankie megint indulna, de leállítom.
- Hagyd csak! Ez a szarházi nem ér meg annyit, hogy megfájduljon a kezed!
Bert most is csak röhög, de azért láthatóan megkönnyebbül, hogy nem kap még egyet.
- Ki-kivel cserélt már helyet? - kérdi aztán csevegő hangnemben.
- Nem mindegy az neked? Épp elég kavarodást okoztál már ! - veti oda neki Mikey.
- Iiiiigen? Akkor jó! - vigyorog tovább Bert.
- Éppen ezért elhatároztuk, hogy most mi kavarunk be neked. - veszem át a szót.
Bert még mindig játssza a vidámat, de a szemeiben mintha félelem csillanna. Nagyon helyes! Csillanjon is!!!
- Hamarosan letelik a 24 óra, azután veled fogok helyet cserélni. - magyarázom tovább. - A következő 24 óra pedig elég lesz, hogy kicsit belekavarjak az életedbe, beleértve a holnapi koncertet is.
Bert most már határozottan sápad. Jobb ez, mint bármiféle verés. Ez az igazi bosszú!

Egy óra múlva különös zsibbadás lesz úrrá rajtam, és Ray sem érzi magát túl jól. Az egész nem tart tovább néhány másodpercnél, mikor érzem, hogy megint saját magam vagyok. Végignézek magamon és megállapítom, hogy elmúlt a varázs. Ray is ezt teszi, és boldogan tapogatja meg erősen megviselt hajzatát.
De boldogságom mégsem határtalan, mert tudom, hogy engem vár egy újabb átváltozás, mégpedig olyan valakivel, akivel nagyon nem szeretnék. De nincs mit tenni.
Kiveszem Bert kezéből a kártyáját, és elhozom a szobájából a gyertyákat tartalmazó fekete dobozt.
A szobámba visszatérve kicsomagolom és úgyanúgy felállítom, ahogy ő csinálta.
- Mi kell még hozzá? - kérdezem tőle.
- Miért árulnám el neked? - vigyorog szemtelenül a szemembe.
Számítottam erre és fel is készültem rá, hogy nem fog együttműködni. Előveszek az éjjeliszekrényből egy jó nagy ollót, odamegyek hozzá és egy szép, hosszú tincset a hajából a nyitott olló élei közé fogok.
- Még mindig nem árulod el?
Riadtan néz, de még mindig csak a fejét csóválja.
Erre összébb csukom az ollót, így néhány hajszál árván hullik le a földre, befejezve földi pályáját.
Bert felsikolt a földön heverő tincsek láttán és inkább gyorsan elhadarja, amit tudni szeretnék.
- Egy személyes tárgy kell. Mindegy mi az.
Előveszem a rajzos mappámat. Azt hiszem ez elég személyes tárgy.
- Mit kell vele csinálni? - kérdezem.
- Semmit, csak rá kell gondolni, miközben meggyújtod a gyertyákat.
Úgy teszek, ahogy mondja. Mikor már égnek a gyertyák megfogom a mappát és odaviszem mellé. Közben Mikey kioldozza a kezeit.
- Fogd meg! - nyújtom felé a mappát.
Habozik, és szemeit forgatva menekülési utat keres, de addigra már mindenki körülötte áll, esélye sincs szabadulni.
- Fogd meg! - parancsolom még egyszer.
Lassan, óvatosan nyújtja felé a kezét. Már majdnem eléri, mikor... az utolsó pillanatban kilöki a kezemből a mappát, így a teljes tartalma szétszóródik a földön.
Belém nyilall újra az ismerős fájdalom ,és Bert arca is eltorzul. Ezek szerint a varázslatot nem sikerült megakadályoznia, viszont ami furcsa, hogy a többiek is mind összegörnyednek.
Szétnézek és látom, hogy széthullott rajzaim nem kímélték a barátaimat sem. Mindegyiknek jutott egy kevés belőlük, és csak a jó ég tudja, hogy ki-kivé változott át.
Vagy talán még az sem?!