Tervem megvalósításához életbevágóan fontos megtudnom, hogy Bert meddig tartózkodik a szállodában. Felhívom Briant, hogy érdeklődje meg nekem. Csodálkozva kérdezi, hogy miért érdekel, én meg beadok neki valami ködös sztorit, elhagyott mobilokról, meg ilyesmi. Az egésznek semmi értelme és végül annyira összekuszálom, hogy Brian a végén már meg sem próbál megérteni.
- Tudod mit, inkább nem is akarom megtudni! - mondja végül, mikor rájön, hogy hiába erőlteti az agyát, nem lesz tisztább a kép.
Negyed óra múlva visszahív, hogy a The used még egy napot a hotelben marad, mert a következő koncertjük a közelben lesz és nem akarna költözködni.
Ez szuper, ennél jobban nem is alakulhatna!
A napot együtt töltjük a fiúkkal, hogy rendesen átbeszéljük a tennivalókat. Ja, és természetesen mi is maradunk!
A megbeszélés neheze még hátra van, ugyanis egy igen fontos részletet még nem mondtam el Raynek.
- Szóval, - kezdek bele egy sóhaj kíséretében. - be kell dobnod magad Bertnél.
Szegénynek tátva marad a szája.
- De... mégis... hogy képzeled? - háborog sápadtan. - Én... én nem...
- Megtenném én, de jelenlegi külsőmmel nem sokra mennék vele. - győzködöm tovább.
- Kösssz! - sziszegi a fogai közt.
- Jaj, nem úgy értettem! - ölelem át a vállát. - Tudod, hogy Bert bukik rám, ezért kell neked csinálnod!
A többiek helyeslően bólogatnak. Ők már csak tudják Bert mennyire rám van kattanva!
Ray lemondóan sóhajt egyet.
- Nem bánom, mit kell tennem?
- Este valamilyen ürüggyel elkezdtek iszogatni. Megjátszod a részeget, de tényleg csak megjátszod, nehogy valami rosszul süljön el, és beinvitálod a szobádba Bertet. Mi ott fogunk várni. Arra ügyelj, hogy ő megfelelő mennyiséget igyon!
- Rendben! Nagyszerű! - húzza el a száját. - Csak azt ne mond, hogy meg is kell csókolnom.
- Hát, - nézek rá huncutul. - ha a szükség úgy hozza...

Este Rayel lemegyünk a bárba némi erőt gyűjteni az akcióhoz. Előtte még kezelésbe veszem. Kiválasztom a megfelelő ruhát, megigazítom a haját, egy icipici smink és kész a nagy mű. Elégedetten nézek végig rajta, vagyis magamon. Ha erre nem ugrik Bert, akkor semmire!
A bárban meglátom, hogy Bert ott ül egymagában a pultnál.
- Itt a kiváló alkalom! - bököm oldalba barátom.
- Pff..., pont most?
- Mégis mikor az ég szerelmére? Itt iszogat egyedül, ennél jobb alkalom nem lesz! Menj oda hozzá! - biztatom.
Ray ránéz az előtte álló félig üres poharára, majd gyorsa felhajtja az egészet.
- Ehhez még nem ittam eleget. - méltatlankodik, de azért elindul kiszemelt áldozatunk irányába.
Visszahúzódok egy sarokba, hogy ne lehessen észrevenni, onnan figyelem az eseményeket.
Ray kicsit esetlenül, de beszédbe elegyedik Bertel, majd hamarosan le is ül mellé. Ez jó jel, legalább nem küldte el a fenébe.
Szépen gyűlnek az üres poharak a pulton és úgy tűnik egyre jobban belemelegszenek a társalgásba. Ray is belead anyait-apait az ivásba, csak remélni tudom, hogy nem lesz hulla részeg! Aztán jön a nevetgélés időszaka, amikor már mindegy mit mond a másik , csak röhögnek rajta.
Utána bekövetkezik a várva várt esemény, Bert közelebb hajol Rayhez és finoman megcsókolja, várva, hogy mit reagál.
" Istenem Ray, csak most ne cseszd el! " - könyörgöm magamban.
Ray megdöbben egy pillanatra, úgy tűnik el akarja lökni magától Bertet, de végül olyat tesz, amitől még az én szemeim is kiguvadnak, és az épp lefelé igyekvő korty egy része visszajön. Megfogja Bert fejét, magához húzza,és teljes erőből lesmárolja. Na jó, én mondtam neki, hogy dobja be magát, de arra nem gondoltam, hogy ennyire! Vagy talán ez a bosszú, mivel az én testemben van, és ez neki nem ciki?
Ezért még számolunk! De remélem nem azért csinálta mert már tök részeg!
Tovább figyelem őket. Nem telik bele sok idő, mikor felállnak a pulttól és KÉZEN FOGVA elindulnak a lift felé. Felpattanok a helyemről és követem őket.
Ray azt szerencsére nem felejtette el, hogy az ő szobájába kell menniük. A többiek már ott várnak rájuk. És remélem azt sem felejti el, hogy az ajtót nyitva kell hagynia nekem.
Látom, ahogy nevetgélve bemennek a szobába, Ray pedig a küszöb előtt leejti a kártyát, hogy én is ki tudjam nyitni az ajtót. Ezek szerint mégsem annyira részeg!
Néhány perc múlva követem őket. Ahogy benyitok az ajtón az ágy reccsenésének hangja üti meg fülem. Olyan, mintha valakik nagyon ficánkolnának benne...
Aztán meghallom Bert suttogását.
- Olyan szép vagy! - mondja szenvedélyesen. - Régóta szeretnélek már megkapni! Nem számít, hogy most éppen ki vagy, úgyis csak a tested kell!
Válaszul csak néhány nyögést hallani. Ez a Ray vagy nagyon beleéli magát a szerepbe, vagy... de arra inkább gondolni sem akarok!
A sötétben elosonok a fürdőszobáig, ahol a többiek várnak rám. Miután kinyitom az ajtót a fiúk szép sorban kisomfordálnak, majd lassan körbevesszük az ágyat. Látni nem sokat látok, de most az egyszer nem is bánom, mert a hangok, amiket hallani lehet elég érdekesek. Abban bízom, hogy ennyi idő alatt még nem jutottak túl messzire.
Aztán egy óvatlan pillanatban Frankie felkapcsolja a villanyt és mi vezényszóra rávetjük magunkat az ágyban fetrengő párocskára.