Lélegzetvisszafojtva várom, hogy kinyíljon a szekrényajtó, én meg kedvesen mosolyogva behúzhassak Bertnek egyet, majd meglógjak, mielőtt magához térne. Épp emelem az öklömet, mikor kopognak a bejárati ajtón. Bert megáll, tanakodik, majd újra rejtekhelyemet veszi célba, ám egy újabb, az elsőnél türelmetlenebb kopogás ismét megállítja. Végre úgy dönt előbb megnézi ki a látogató.
Nem hallom és nincs is időm azzal foglalkozni ki lehet ismeretlen megmentőm. Ahogy Bert eltűnik az előszobában kiugrok a szekrényből, gyorsan be az ágy alá, itt várom a további fejleményeket.
Bert egy perc múlva visszajön. Első útja a szekrényhez vezet, amit óvatosan ki is nyit, de nem talál benne senkit. Megint benéz a fürdőszobába, majd miután meggyőződött róla, hogy ott sincs senki, megnyugodva visszapakolja a dobozba a gyertyákat.
Hallom ahogy tesz-vesz a szobában, majd egy elégedett sóhaj kíséretében végigdől az ágyon.
Na, már csak ez hiányzott. Kezdek rájönni, hogy nem épp a legkényelmesebb búvóhelyet választottam. Még az a szerencse, hogy Bert nem valami súlyos egyéniség, így nem hajlik be alatta az ágy.
Kezdek zsibbadni és rohadt kemény a padló. Ráadásul az orromba ment valami szöszmösz és most nagyon cikizi, alig bírom ki, hogy ne tüsszentsek. Hallom, ahogy Bert forgolódik az ágyban. Még jó, hogy egyedül van. Valahogy nem lenne kedvem végighallgatni, ahogy lenyom itt valakivel egy numerát!
Mikor már alaposan elzsibbadtam és a csontjaim is fájnak, hallom, hogy Bert halkan szuszog, mintha kicsit horkolna is...
Lassan, óvatosan kimászok az ágy alól. Nem tévedtem, Bert
szerencsére elaludt. Hálát adok az égnek, hogy végre elhagyhatom ezt a szobát, ám ahogy visszanézek Bertre egyszerűen nem tudom megállni, hogy ne csináljak vele valamit. Itt alszik előttem gyanútlanul, talán sosem lesz többé ilyen alkalom!
A bőröndből kiveszek egy csipkés melltartót, szépen a feje tetejére rakom, óvatosan megkötöm az állánál. Nagyon csinos vele! Aztán előkapom a mobilom és minthogy ilyen ritkán adódik az életben, le is fényképezem eme csodálatos látványt!
Végül, mint aki jól végezte dolgát, elégedetten elhagyom a szobát.

Az átélt izgalmak után már nincs kedvem visszamenni a díjátadóra, így egyenesen a szobámba megyek, a többieknek meg megüzenem, hogy várom őket, ha végeztek.
Engem is épp elnyomni készül az álom, mikor halk kopogásra riadok.
A fiúk állnak az ajtóban.
Miután leülünk rögtön nekem esnek.
- Na mesélj mi volt? - támad nekem Mikey és hevességében majd ledönt az ágyra. - Jaj, bocsi!
Elmondom jó részletesen mit láttam.
- Na, most már hisztek nekem?
Bősz bólogatás a válasz.
Ahogy végignézek a társaságon most tűnik csak fel, hogy Rayel valami nem stimmel. Elöl csurom víz a gatyája, olyan, mintha bevizelt volna.
- Veled meg mi történt? - kérdezem, miközben oda nézek, egyértelművé téve számára, hogy mire gondolok.
- Őőő... a mosdóban, a csap.... - elvörösödik a feje.
- Mond hogy ez már a végén történt. - könyörgök
- Hát... nem...- feleli zavartan.
- Azt láttad volna! - veszi át a szót Frankie. - Jött ki a mosdóból, csurom vizesen egy halom tévés meg pont ott... Meg is állították, aztán mikor meglátták a nadrágját gyorsan elengedték....
Frankien látszik, hogy nagyon élvezte az előadást, most is virul a feje. Nekem már kevésbé! Lelki szemeim előtt már meg is jelenik néhány jól sikerült fotó, meg videó : Gerard Way nem bírta tartani .... stb, stb.
Néhány perc kínos hallgatás után végül Ray töri meg a csendet.
- És most hogyan tovább? - kérdezi.
- Talán legjobb lenne, ha átöltöznél, mielőtt még mások is meglátják. - morgom mérgesen.
- Nem arra gondolta! - legyint. - Mi legyen Bertel?
Pontosan tudom mire is gondolt, mégsem hagyhatom szó nélkül a kis akcióját.
Végül igyekszem napirendre térni fölötte. Vannak rólam ennél sokkal durvább képek is!
- Szóval, - veszem át ismét a szót. - ahogy a telefonbeszélgetésből kivettem minden nap meg kell ismételnie a varázslatot, különben megszakad.
- Akkor akadályozzuk meg benne! - kiált fel Mikey.
- Az nem elég! Bármikor újra kezdheti. Úgy kell megleckéztetnünk, hogy örökre elmenjen a kedve tőle!
Hirtelen támad egy kitűnő ötletem.
- Tudja valaki mikor lesz legközelebb The used koncert?
Mindenki tanácstalanul mered a másikra, végül Mikey oldja meg a helyzetet. Előkapja a laptopját és néhány perc múlva megtudjuk, hogy holnap után lesz, mégpedig nem is kis helyen.
- Nagyszerű! - csapom össze a tenyerem. - Akkor van két napunk, hogy felkészüljünk!
- De mégis mire? - néz rám Frank értetlenül.
Minden szempár felém fordul, én pedig belekezdek elmagyarázni briliáns tervemet.
- Arra gondoltam, hogy...