Csak az egyik kislámpát kapcsolom fel, nehogy túl nagy feltűnést keltsek.
Szétnézek a szobában. Majdnem ugyan olyan, mint az enyém. Középen egy nagy ágy, mellette egy hatalmas, tolóajtós szekrény.
Első utam Bert bőröndjéhez vezet. Kinyitom, belenézek, és... elborzadok!
Van benne egy halom női fehérnemű. Csipkés tangák, rózsaszín melltartók, neccharisnyák, harisnyakötők.... Egyáltalán hol vannak azok a holmik, amiket látni rajta? Na jó, inkább nem töprengek a dolgon.
A bőrönd aljában végül megpillantok valamit, ami felkelti az érdeklődésemet. Egy fekete doboz. Furcsa jelek vannak a tetején, meg mernék rá esküdni, hogy láttam már őket a könyvtárban, valamelyik könyvben.
Izgatottan kinyitom a dobozt. Öt vastag, fekete gyertya van benne. Látszik, hogy már használták őket. Ahogy nézegetem próbálom kitalálni, vajon Bert mire használhatja őket. Ahogy a bőrönd tartalmát nézem egyre vadabb gondolatok jutnak eszembe, és ettől valahogy elmegy a kedvem a fogdosásuktól.
A gyertyák mellett találok még egy kisebb terítőt is, amin a boszorkányok ötágú csillaga virít.
A dobozban van még egy A4-es fénykép a My Chemical Romanceról. Nem hiszem, hogy ezt Bert szeretetből őrizgetni a bőröndjében.
Ennyi bizonyíték nekem elég. Szépen visszapakolok a dobozba, majd a dobozt visszateszem a bőröndbe, és épp készülök kimenni, mikor kinyílik az ajtó!
Egyetlen megoldásnak a szekrény tűnik. Amilyen gyorsan csak tudok belemászok, de az ajtót résnyire nyitva hagyom, hogy lássak is valamit.
Basszus, ilyen nincs! Úgy le fogom cseszni a fiúkat, hogy nem állnak meg a lábukon! A szobába ugyanis Bert lép be, teljes életnagyságban!
Gyanakodva szétnéz. Első útja a lámpához vezet. Szinte látom, ahogy agyában forognak a kerekek, vajon ő hagyta égve? Benéz a fürdőszobába. Milyen szerencse, hogy nem ott bújtam el! Aztán fejcsóválva kijön. Úgy látszik sikerült meggyőznie magát, hogy ő volt feledékeny.
Kellemesebbnél kellemesebb képek ugranak be, mi történne, ha megtalálna itt a szekrényben. Hát, nem úsznám meg egy kis ejnye-bejnyével, az tuti!
Bert leül az ágyra és telefonál.
- Azt hiszem megtörtént! - mondja izgatottan.
A választ persze nem hallom.
- Igen, biztosan!... Nem, nem tudom most ki kicsoda!...
Ezek szerint rólunk beszél.
- Igen, tudom, minden este!.... Tudom, 24 óra és meg kell ismételni... értem... köszönöm!
Miután leteszi a telefont összedörzsöli a tenyerét, mint aki jól végezte dolgát, majd a bőröndhöz sétál, és előveszi belőle a fekete dobozt.
Még a lélegzetemet is visszafojtom, annyira nézem mit akar csinálni!
Bert szétteríti a terítőt, a csillag öt csúcsába helyezi a gyertyákat, középre teszi a fotót rólunk, majd szép sorban meggyújtja az összes gyertyát. Gonosz vigyorral lesi, ahogy mind meggyullad.
Fura, kék színű lánggal égnek. Néhány perc múlva szájtátva látom, hogy az öt láng egyesül, kb. egy méterre a fénykép fölött. Természetfeletti ragyogás tölti el a szobát.
Bert elégedetten nézi a jelenséget, majd sorban elfújja a gyertyákat.
Még a szám is tátva marad a látványtól. Döbbenetemben hátralépek, és a lábam beleakad valamibe. Hatalmas puffanással a szekrény aljába kötök ki és egy pillanatra még a szívverésem is megáll.
Bert nem süket, természetesen meghallja a zajt. Ó, te jó ég! Ez most idejön, kinyitja az ajtót és... nekem végem!
Eme nem éppen kellemes gondolatokkal csücsülök a szekrény aljában, miközben Bert elindul felé, és megfogja a szekrényajtó gombját, készen rá, hogy kinyissa.