Megérkezünk. Villámgyorsan megkeresem a szobám és már alig várom, hogy egyedül lehessek.
Első utam a fürdőszobába vezet. Nagyon jól esik lezuhanyozni, főleg a tegnapi hányós móka után.
Tiszta ruha után kutatok a bőröndömben, kiválasztom őket, de mikor felveszem, valahogy nem akar stimmelni. A nadrág olyan hosszú, hogy a szárán taposok, meg valahogy szűk is.
Megnézem magam a tükörben, talán a tegnapi ebéd miatt vesztettem el formás alakom?XD Aztán rájövök, hogy tévedésből a saját bőröndömet hoztam magammal. A nagy sietségben oda sem figyeltem, hogy Frankét kéne.
Bosszúsan visszadobom a saját ruháimat, és ha már így történt megkeresem a beígért csodaszert, majd áthívom Mikeyt, és megkérem, hogy a bőrönddel együtt vigye át Fraknnek.
Mikey furcsán néz rám.
- Mért nem te viszed át?
- Most nincs kedvem! - válaszolom bosszúsan és végignézek törölközőbe csavart testemen. Bár néhány pillanatig megkísért a gondolat, hogy végigsétáljak az egész szállodán egy szál törölközőben, sőt, útközben esetleg el is hagyhatnám… de visszatart az, hogy Frankie talán célzásnak venné lenge öltözékemet, ezért inkább maradok és megvárom a másik bőröndöt.
Mikey veszi a lapot és elmegy lebonyolítani a cserét.
Előveszem a gitárt és gyakorlok egy kicsit, nem árt, ha nem akarok még jobban leégni. De állj! Hisz nem is én égek le, hanem Frankie! Bosszú, bosszú, édes bosszú! Á, de nem ér annyit az egész, hogy a zenekar szívja meg! Úgyhogy marad a gyakorlás.

Egy órával a koncert előtt érkezünk a helyszínre. Sikerült úgy elbújnom, hogy egész délután nem találkoztam senkivel. Azért kezd már az agyamra menni a saját magam által választott magány.
Nyomot a hangulat, mindenki érzi, hogy valami nem stimmel. Mikey próbál bohóckodni, oldani a feszültséget, de néhány sikertelen próbálkozás után feladja.
Úgy ballagunk fel a színpadra, mintha a saját temetésünkre mennénk. Eszembe jut, hogy akár kezdhetnénk a Helenával, úgyis illik a hangulatunkhoz.
Frankie néha gyanúsan rám sandít, mintha tervezne valamit. Tőle minden kitelik, úgyhogy jó lesz vigyázni!

Belekezdünk az első számba, Franknek egész jól visszajött a hangja és most már legalább nem üvöltözik, bár gyanítom, hogy jelenleg nem is tudna.
A koncert első negyed órája nyugisan telik, még saját magunkhoz képest is. Már kezem egész jól érezni magam, mikor Frank bepörög. Rohangál a színpadon, a földre veti magát, fetreng és olyan hangokat ad ki, ohh... Teljesen be van indulva. Próbálnék kommunikálni vele, de mintha meg sem hallaná.
Illetve valamit hallhat, mert rám néz, aztán a következő pillanatban hátrarohan és azzal a lendülettel felugrik a dobokhoz. Magával sodorja az egyik cintányért, majd leteperi Bobot, aki a meglepetéstől moccanni sem tud. Mindketten a földön kötnek ki, végül pedig frank lesmárolja az elképedt dobost.
Bob döbbenete nem tart tovább pár másodpercnél, ahogy magához tér ledobja magáról Frankiet, csak úgy csattan a földön, és vörös képpel ül vissza kedves hangszere mögé.
A közönség persze őrjöng, tetszik nekik a műsor. Frank feltápászkodik és oldalát tapogatva rám vigyorog, majd, mint aki jól végezte dolgát elvonul inni.
Bobra nézek, aki hirtelen nem tudja eldönteni, maradjon, vagy fusson, végül dönt a józanész, és a helyén marad, de a feje még mindig gyanús színekben pompázik.
Azon gondolkodom, mivel állhatnék bosszút, de attól tartok nincs olyan cselekedet, ami Frankiet annyira kiakasztaná, hogy az már fájjon neki.
Ettől függetlenül odasétálok Rayhez, aki az előző események látványától még csak most kezd magához térni, habozás nélkül a nyakába ugrok és lesmárolom, mindezt persze úgy, hogy Frankie jól láthassa.
Frank elismerően int a fejével, és ha nem a saját szememmel látom, nem hiszem el, megtapsol. Aztán gyanúsan körbenéz, mintha azt keresné, kit lehet még elkapni egy körre.
Legvadabb rémálmaim látszanak valóra válni, mikor felhív a színpadra egy lányt a közönségből, elkapja a derekánál fogva és megcsókolja. Az addig egy dolog, hogy mi öten hülyeségből egymást csókolgatjuk, na de egy vadidegen lányt! Most érzem igazán milyen jó, hogy Lyn-Z tudja az igazságot, nem tenném zsebre, amit ezért kapnék. Persze így is lesz néhány igen zaftos fotó, meg komment!
Elfordulok, csak később jut el a tudatomig, hogy ez meg olyan, mintha féltékeny lennék a lány miatt. Pfff! Végül is tök mindegy mit csinálok, úgyis azt hozzák majd ki belőle, hogy Frank meg Gee imádja egymást, és ez a bosszú volt, amiért mindkettő mással smárolt. Gyanítom, ha mondjuk odamennék Frankhez és leordítanám a fejét, arra is azt mondanák, hogy Frerard!
Visszafordulok és látom, hogy két biztonsági épp most kanalazza fel a szerencsés leányzót a földről, ahová Gee csókjának hatására került. Frankie is segít nekik, és mikor leviszik a lányt a színpadról a show folytatódik tovább.
Mivel minden bosszúkísérletem csak újabb és újabb megtorlást eredményez, úgy döntök, én leszek az okosabb és felhagyok velük. Annál is inkább mivel féltem azt a több száz embert, akik még esetleg az előző lány sorsára jutnának! Bár abban nem vagyok biztos, hogy az a lány is sajnálja a történteket.
Visszavonulót fújok hát, megállok egy helyben a színpadon és meg sem moccanva "gitározok!
Viselkedésem láthatóan bosszantja Frankiet. Elindul felém, mint az előző koncerten és félreérthetetlen mozdulatokat tesz alsó fertályom irányába, de én erős vagyok, csak állok, mint egy sóbálvány. (na nem lent!) és rá sem nézve játszom tovább. Frank megunja a vonaglást rajtam és most Mikeyt veszi célba. Pontosan tudja, hogy az öcsém a gyenge pontom. Mikey példát vesz rólam, ugyan azt csinálja, amit és, és hamarosan Frankie játszópajtás nélkül kénytelen térdere rogyva szenvedni.
Olyannyira élethűen szenved a "Sleep" alatt, hogy már majdnem megsajnálom. Többször is rám néz és mintha az arcára lenne írva, hogy ne haragudj, vagy csak én szeretném azt látni?
Legszívesebben odamennék hozzá, átölelném, és mondanám neki, hogy "Te buta, rossz fiú, mért kellet ezt csinálni?", mikor még mindig a földön térdelve megragadja magán az inget és... és ... letépi magáról. Ráadásul a kedvenc ingemet! Feláll, és karjait széttárva mutogatja csupasz mellkasát a rajongóknak.
Számítottam valami hasonlóra, annyira már nem is lepődök meg, csak azon imádkozom, nehogy pucérra vetkőzzön!
És a közönség, hát hogy tetszik nekik, az enyhe kifejezés. Hülye dolog, de azért valahol büszkeséggel tölt el, hogy félmeztelen testem ennyire lázba hozza őket. XD
Aztán Frankie szép lassan elindul felém. Pff... úgy látszik, már megint akar valamit. Ahogy közelebb ér meglátom a rajongók igazi őrjöngésének tárgyát. Frank (azaz az ÉN) mellkasomra ugyanis szép nagy, jól látható betűkkel a FRERARD! felirat van TETOVÁLVA!!!
A látványtól kiesik a pengető a kezemből és tátva marad a szám, úgy meredek a közeledő Frankiere. Na nem, ezt már nem hiszem el, hogy megtette! Ez már túltesz minden határon. Elképzelem a hideg tű érintését a bőrömön és kiráz a hideg. Frank te eszeveszett őrült, mit tettél a testemmel?
Egészen közel jön, megáll előttem, én pedig moccanni sem tudok. Azt hiszem sokkot kaptam, vagy mi... Leeresztem a kezeimet és megsemmisülten bámulom a feliratot a mellkasán. Nem érdekel már semmi, sem a kibékülés, sem a bosszú, semmi az egész világon!
Ajkai elindulnak az enyém felé és nem ellenkezem, egyszerűen nem megy. Nyitott szemmel hagyom, hogy megfogja az arcom, beletúrjon a hajamba és megcsókoljon. Nem csókolok vissza, csak hagyom magam, úgy, mint aki nincs magánál.
Belül a legszörnyűbb érzések kínoznak. Frankie, a legjobb barátom olyat tett velem, amit sosem tudok neki megbocsátani. Vissza akarom kapni az én régi Frankiemet, akivel annyit hülyültünk, akire mindig számíthattam!
Becsukom a szemem és egy pillanatig úgy érzem, mintha megint ő lenne Frankie. Az ajkai, a keze, ahogy átölel...
Lassan kinyitom a szemem és.... Frankiet látom magam előtt! Nem saját magamat, hanem Frankiet!
Eltolom magamtól és végignézek magamon. Nincs rajtam a gitár. Megfogom az arcom, a hajam és rájövök, hogy megint saját magam vagyok!
Frank ugyan olyan döbbenten néz rám, mint én őrá. Még ő sem fogta fel igazán, hogy elmúlt az átok.