Lyn-Z sokkal hamarabb felfogja, mint gondoltam. Először persze ő is azt hisz, hogy csak szívatás, aztán látva elkeseredett képünket, hinni kezd.
Félénken odaül mellém.
- Gerard? Tényleg te vagy az?
Szomorúan bólintok.
Szomorúan bólint Mikey is.
Szomorúan bólint Frank is, bár ő most amúgy sem tud beszélni. „Ezért még számolunk!”
Megalakíthatnánk a "szomorúan bólintók klubját"!
- De... akkor... tegnap este te voltál Mikey? - kérdezi Lynn.
Újabb bólintás. Gondolom tudjátok milyen.
- És... akkor... azért, azért aludtál nálunk?
Bólintás. *-*
- És... és... így már mindent értek!
De jó neki és nem értek semmit, csak azt tudom, hogy nagyon hiányzik.
A vállára borulok és átölelem. Tényleg nagy megkönnyebbülés, hogy már ő is tudja, így nem kell össze-vissza hazudoznom megint.
Lyn-Z átkarol, simogatja a hátam, de csak olyan felületesen, mint egy barátnak szokás.
Hosszas tanakodás után úgy döntünk, hogy másnak egyelőre nem áruljuk el az igazságot. Megpróbáljuk valahogy helyrehozni, bár ez jelenlegi kapcsolatommal Frankel nem lesz egyszerű.
Frankie egész idő alatt meg sem mukkan (naná!) és ez Mikeynak csak most esik le.
- Még szerencse, hogy ma nem lesz koncert! - jegyzi meg, mérgesen Frankre nézve.
Tényleg mázlink van, hogy csak holnap este lépünk fel megint.

Hajnali 4 óra. Mindenki hulla fáradt, ezért elhatározzuk, hogy alszunk még egyet.
FRank marad a szobájában, Mikey megy a saját szobájába, mi meg Lyn-Zvel elindulunk a miénkbe.
Ahogy becsukódik mögöttünk az ajtó és épp ledobnám magam az ágyra, mikor Lyn-Z sóhaját hallom.
- Ne haragudj Gee, de ez nekem így nem megy!
- Mi nem megy? - nézek rá értetlenül.
- Hát... tudom, hogy te vagy Gerard, de az arcod, a hangod... Én így nem tudok veled... szóval, érted! - motyogja zavartan.
- Semmi baj, megértelek! - "Értem, értem, persze, hogy értem! De akkor is legalább itt van velem, érezhetem a bőre illatát! "
Próbálom átölelni, de kibújik a karjaim közül.
- Szeretném, ha inkább elmennél! - mondja ki végül azt, amitől a legjobban féltem.
- De... jó kisfiú leszek ! - rimánkodok. - Megígérem, hogy egy ujjal sem nyúlok hozzád!
- Ne haradugj.... őőő... ne haragudj, de nem! - mondja vöröslő fejjel az elszólása miatt.
Legalább tudom, hogy én is hiányzom neki! XD
- És ha valaki meglát? - folytatja. - Erre nem gondoltál?
"Dehogynem, dehogynem! Csak olyan jó lenne hozzád bújni, meg...."
- Nekem ez így nem megy!
- Jól van, semmi baj. Megértelek!
Szomorúan kicammogok a szobából. Az ajtóból még visszanézek, hátha egy kiskutyatekintet megenyhíti, de nem sikerül.
Átmegyek Mikeyhoz, lerogyok az ágyra, tenyerembe temetem az arcom és elsírom magam.
- Mit követtem el? - kérdezem kétségbeesetten. - Mért kapom ezt? Már a feleségem sem hajlandó velem lenni.
Mikey leül mellém, átölel.
- Mondjuk ezt jelen helyzetben megértem. - mondja nagyon bölcsen. - Ki kell békülnötök Frankievel, addig nem lesz vége.
Fölemelem a fejem. Szívemben újra kigyúl a harci tűz Frank nevének hallatán.
- Ő kezdte, neki kell bocsánatot kérnie!
- De... Gee!
- Ebből nem engedek!
Mikey egy elkeseredett sóhaj kíséretében végigdől az ágyon.
- Akkor készülj fel, hogy Lyn-Z még egy darabig nem enged az ágyába! Merthogy Frank nem fog bocsánatot kérni, az biztos!
- Azt majd meglátjuk! - válaszolom sokat sejtetőn.

Másnap egész délelőtt nem találkozunk a többiekkel. Csak délután indulunk majd tovább, a következő koncert helyszínére. Lenne idő nézelődni, kikapcsolódni, de jelen körülmények között nincs valami nagy kedvem semmihez.
Mikey ugyan javasolja, hogy kereshetnénk egy ezoterikus boltot, hátha ott tudnának segíteni ezen a testcserélős dolgon, de gyanítom, hogy inkább csak hülyének néznének, ha meg esetleg felismer valaki, ki tudja mik jelennének meg rólunk a neten.

A szálloda éttermében, az ebédnél összefutunk a többiekkel. Egyedül csak Frank és Lyn-Z hiányzik a társaságból. Csak remélni tudom, hogy Frank nem csinált magával valami hülyeséget!
Épp az étlapot vizsgálgatom, mikor megjelenik Frank. Úgy néz ki, mintha most kelt volna ki az ágyból. A haja biztos nem látott fésűt, inge félig kilóg a nadrágjából, meg sem borotválkozott és a szemei is vörösek. Gyanítom, hogy ez is a szívatás része!
Nem köszön, csak a kezét emeli fel üdvözlésre, ebből gondolom, hogy még mindig nincs hangja.
- Szia, Gee! Most keltél? - kérdezi gyanútlanul Ray. - Lyn-Z hol van?
Frank csak a fejét rázza.
- Még mindig nincs hangod? - kérdezem élesen és megint kezd bennem felmenni a pumpa.
Ismét egy fejrázás a válasz.
- Mi? - kérdezi Ray is. - Elment a hangod?
Frank mérgesen néz rám, hogy elárultam a "kis titkát”. Nem értem mért pipa, amúgy is hamar kiderült volna, nem szoktam én sokáig csöndben maradni!
- Nem is csodálom! - korholja Ray. - Ahogy tegnap ordibáltál egész koncert alatt... De azért remélem holnapra rendbe jössz!
"Hát azt én is nagyon remélem, mert ha végre visszakapom a testemet, nem szeretném ilyen fogyatékosan!"
Frank egy "Szálljatok már le rólam!" pillantást küld az asztalnál ülők felé és leül, feltűnően távol tőlünk.
Hamarosan megjelenik a pincér. Látom, hogy Frankie még csak most nyúlna az étlap felé, gondolom "kisegítem".
- Hagyd csak Gee! Ne erőlködj, pihentesd csak a hangodat, majd én rendelek neked!
A pincér felé intek.
- Legyen szíves! A barátom húst kér, mondjuk... mindegy csak hús legyen! - a hús szót jól kihangsúlyozom. - Köret nem is kell, csak hús!
Látom, hogy Frankie feje lilul. Hogyne lilulna, mikor ő nem eszik húst! Most kivételesen örülök, hogy nincs hangja!
- Ja és egy uborka salálát is. - teszem még hozzá, csak hogy szegény Frank nehogy éhen haljon. Hogy én milyen rendes vagyok!
Kihozzák az ebédet és Frankie csak bámul az előtte heverő "finomságokra". Van ott minden. Rántott hús, sült hús, csirkéből, disznóból!
Drága barátom sápadozva nézi a tálat, undorodva eltolja magától, majd nekilát a salátának.
- Mi az Gee, nem vagy éhes? - néz rá csodálkozva Bob.
Frankie csak rázza a fejét és eszi tovább a salátát.
- Nem vagy te beteg? - hajol felé Ray, a homlokára teszi a kezét, de Frank idegesen arrébb kapja a fejét.
Én is nekiállok az ebédemnek, ami természetesen húst is tartalmaz! Egy szép, nagy csirkecombon nyammogok elégedetten, úgy, hogy Frankie is jól lássa!
- Nézd csak Gee, mit eszek! - mutatom felé a félig lerágott lábikót. - Hmmm! Finom!
Raynek és Bobnak majd kiesik a falat a szájából, Mikey meg a tányérja fölé hajolva furcsa hangokat ad ki, miközben rázkódik a válla a visszafojtott nevetéstől.
- Frank, jól vagy? - kérdi Bob.
- Kitűnően! - felelem teli szájjal és még egy kicsit rá is játszok, hogy beszéd közben kiessen a számból néhány falat.
Frank úgy néz rám, azt hiszem mindjárt elhányja magát. Már zöldül a feje, én meg csak vigyorgok tovább.
Nem bírja tovább, kezét a gyomrára szorítva felpattan az asztaltól és elrohan.
Ray gyanakodva néz rám.
- Frankie, mi volt ez? Még mindig a tegnapit folytatjátok?
Megvonom a vállam.
- Teljesen becsavarodtatok? - kérdezi tovább és Mikeyra néz. - Te tudsz valamit?
Mikey bőszen rázza a fejét, miközben arca már vörösödik.
- Nem kéne utánamenni? - kérdezi Bob, Frank üres helye felé intve. - Nem úgy nézett ki, mint aki jól van!
- Ugyan, hagyd csak! - legyintek. -Kiheveri!