Benyitottam Frank szobájában, ahol nem volt épp a legnagyobb rend. Mindenhol vascsődarabok, szerszámok, és csokis papírok hevertek. Bementem a konyhába, majd éppen ki akartam nyitni a szekrény ajtaját, amikor valaki kopogott az ajtón.
- Melyik kis idióta az? Gyere be! – kiáltottam oda, de válasz nem érkezett.
Ismét kopogtak az ajtón, majd nagy morogva odamentem, hogy ki lehet az.
Amilyen erővel kinyitottam az ajtót, olyan erővel csaptam vissza, de az ajtó nem maradt sértetlen. Nem Frank, nem Gerard volt, hanem az a pasi, aki a Kék Osztriga bárban ránk támadt, az orosz. Az ajtót lazán és könnyedén verte szét az öklével. Ez igen. Most tuti itt fogok meghalni. De miket beszélek én? Velem nem kezdhet ki senki. Hihetetlen szerencse, hogy a Frank szóbájában spajszertől kezdve késen át, egészen a gyalugépig minden szét volt szórva. Rohantam is teljes erőmből a feszítővas irányába, és közben ahogy visszafordultam, hogy visszanézzek, láttam, hogy az orosz kettétépte az ajtót, mint a papírt és behatolt Frank lakóhelyére. Két lépés volt a spajszerig, amit felkaptam, és elkezdtem rohanni az ellenség felé. Az utolsó lépésnél felugrottam, karomat hátralendítettem és akkorát vertem az orosz vállára, hogy beleremegtem. De valami fura zajra lettem figyelmes. Szemeim a földre szegődtek, ahol láttam pattogni az eltört vas végét. Tekintetem nagyra nyílt, majd lassan a spajszer végére helyeződött, de az rövidebb volt, mint amilyen a szabvány. Addig- addig nézegettem a spajszert, mire az orosz megfogta a grabancomat és a lábamat, a feje felé emelt és eldobott, mint egy kis tollpárnát. Egyenesen az asztalon landoltam. Szememet összeszorítottam, és egyik kezemmel a fenekemhez nyúltam, és megdörzsöltem azt, hiszen rettenetes fájdalom szúródott belé. Hallottam a lépteket, amelyek közeledtek felém. A szememet még mindig csukva tartottam, és elkezdtem tapogatni, mire találtam egy kést. De késő volt. Ahogyan meg akartam markolni, az kicsúszott a kezemből, hiszen az orosznak nagyon tetszhet a pólóm, ha folyton az anyagát vizsgálja, mivel megint a grabancomnál fogva emelt fel, és vágott rá a konyhaszekrényre. Fejem a konyhaszekrény felett elhelyezett csinos és annál koszosabb csempén landolt, és hallottam, ahogyan a csontom reccsen.
Most már elég legyen! Nem szórakozhat velem egy kicsit magas és kicsit nagydarab, izmos, aranyfogú… a saját fejemben a hangok kezdtek ezen szavak kimondásakor elhalkulni, hiszen azért nem egy sétagalopp lesz az elintézése. Hatalmasat nyeltem, összeszedtem egy kis erőt magamban, majd fejemet a hóna alá szegezve két vállra kaptam volna, ha felbírtam volna emelni. Az akció sikere az lett, hogy erotikus pózba kerültem vele, ahol én voltam felül. Nem kellett több, kezemet ökölbe szorítottam, és elkezdtem verni az arcát olyan erővel, amilyen erővel csak tudtam. Pár ütés után az orosz fellökött, sebesen felállt, és a nyakamnál fogva elkezdett húzni a padlón egészen a hűtőig. A hűtő ajtaját határozottan kinyitotta, majd bedugta a fejem a hűtőbe és erőből rácsapta az ajtaját. Normális ember nem élte volna ezt túl, de nekem volt szerencsém részesülni egy következő ilyen fajta sérelemhez is, ugyanis még egyszer rácsapta az arcomra az ajtót. Füleim elkezdtek zúgni, és egyre kevesebbet hallottam, ami körülöttem történik, de az utolsó hang a saját álkapcsom eltörése volt.
Eszembe jutott Frank mondata, amit akkor mondott mielőtt eljöttem volna.
„Ne nyúlj semmihez, mert mindenhol ütés érzékenyek a szekrények és néhány meglepetés van bennük.”
Ezaz! Az orosszal farkasszemet néztem, mikor kiszedte maradék fejemet a hűtőből, de egyik kezemmel a szekrény oldalára ütöttem, mire lecsúszott egy rejtett fiók benne egy Revolverrel. A fegyvert kikaptam, céloztam, mire az orosz a szekrény tetejének szorította csuklómat egyik kezével, másikkal meg egy hatalmas súlyzóval, amit nem is tudom honnan vett elő, hatalmasat rácsapott a fegyver végére, majd elengedte a kezem, és elindult egy hatalmas kés irányába. Nem igazán érzékeltem ,mit akar ez a nagydarab melák, de a fegyvert hatvan fokos szögbe elgörbítette, és használhatatlan volt. Fancsali képet vágtam hozzá, amikor nézegettem a pisztoly végét, és elveszett az utolsó reménysugaram is. A fegyvert nekibasztam az orosz hátának, aki éppen akkor emelte fel a hatalmas kést, ami inkább egy bozótvágó szablyához hasonlított jobban, mint egy kenőkéshez. Felálltam, hiszen tisztesebb halálnak tartom, ha még küzdök, mint ha megvárnám, hogy a földön félholtan teljes jogú halottá ne szurkáljon. A konyhaszekrény tetején is volt egy kisebb pillangó kés, amit a kezembe fogtam, és próbáltam védekező pozíciót felvenni, mire remek ötlet jutott eszembe. Nem is részleteztem magamban, hanem az ötletem ösztönökön alapultak, nekem pedig semmi kedvem nem volt meghalni. Az orosz már testközelbe került, mire a bal lábamat fellendítve sikerült a kezéből kirúgni a kést, és nekiesve a mellkasának beleszúrtam a mellizmába a pillangót. A kezemre folyt a meleg vére, és ő mozdulatlan volt. Kihúztam, majd még egyszer belevágtam immáron kicsit lentebb a pengét. A vér egy másik lyukból is kibuggyant, és már vártam, hogy összeessen holtan, de mint ahogyan én is, ő is kicsit szívósabb az átlagnál. A véres csuklómat megragadva, és kezemből kimarva a pillangót nekinyomott egy fémszekrénynek, aminek a teteje tele volt faládákkal. A másik kezével megragadta a nyakam, és egyre fentebb tolt a fémszekrényen, míg másik kezében még mindig ott volt a szúrófegyver. Ez most vagy megfolyt, vagy kinyír a késsel. Levegő hiányában elkezdtem kapálózni, majd egy doboznak megfogtam valamilyen részét. Egy vastag fémfül volt az, amit megragadtam, és egyenesen lehúztam az orosz fejére. Összeesett, mivel a dobozokban mindenféle fémhulladék volt található. A padlóra szóródott megannyi kis apró vacak, de egyiket se tudtam hirtelen használni. A földön hevertem, majd négykézláb elkezdtem a földön kúszni. Iszonyatosan fájt minden egyes tagom, és alig hallottam valamit. Így azt sem halottam, amikor az orosz felállt, és utánam sietett. Az árnyékát láttam csak, így a támadását egy földön való gurulással védekeztem ki. Megpróbáltam felállni, de ettől az egy gurulástól is hihetetlenül megszédültem, így nekiestem egy kis asztalfélének, amiből egy hatalmas vasrúd állt ki, valami csörlő féle, de nem nagyon érdekelt, hiszen a melák egyenesen felém tartott. Ahogyan odalépett, és nyúlt volna értem, mint kisgyerek a fagyiért, én olyan módon vágtam neki a vasrudat, ami vissza is csúszott a kezemhez, így még egyszer neki tolhattam immáron az orosz fejének. A szemembe vér került, de nem a sajátom. Az orosz vére a szemembe fröccsent, ami a fejéből távozott. Iszonyatosan csípte a szememet, de nem törődve ezzel, herén rúgtam, majd fejbe térdeltem, így az orosz a földre rogyott, én pedig elkezdtem menekülni, de csak a konyhaszekrényig jutottam. Ekkor hátulról valaki ismét megragadta a grabancomat. Esküszöm, neki adom a pólómat, ha ennek az egésznek vége lesz. Nem is tudtam tovább gondolkodni, hiszen felrakott a konyhaszekrényre, és elkezdett fojtogatni. Már-már alig kaptam levegőt, amikor lábaimat felhúztam, és nekiszorítottam az orosz mellkasának, és maradék erőmet is beleadva eltoltam magamtól, és egy tisztítószeres flakont megragadva a tartalmát az arcába öntöttem. Az orosz iszonytató ordításba kezdett, hiszen nem tisztítószer volt, hanem sósav, és az orosz arcát véresre marta, és mindenhonnan vér és váladék folyt belőle.
Az ordítás miatt a többiek is elkezdtek kijönni a szobából, hiszen nem tudták mi lehet az, amit Bob a borral művel.
Kapva kaptam az alkalmon, hogy a drága vetélytársam nem tudta, hogy mi van, nekiiramodtam, és nekimentem minden erőmmel, majd elkezdtem szaladni, magam előtt tolva őt. Kijutottunk Frank szobájából, majd elmentünk a többiek előtt, akik csak tátották a szájukat, hogy mi van, majd lezuhantunk a lépcsőn.
Hatalmas csörgés és puffanás volt az akció következménye.
Gerardék először Frank szobája felé vetették tekintetüket, ahol megtekinthették nyílt panorámával Frank szétvert véres szobáját. Mikey a fejéhez kapott, Ray szemei kikerekedtek, Gerard csodálkozott, Frank szájából pedig kiesett a csoki. Utána mindenki a lépcső korlátjához futottak, ahol láthatták a végeredményt. Az orosznak nem maradt arca, igaz nagyon feje sem, én pedig a hasán feküdtem. Mikey felvisított, mire én lassan-lassan felkeltem az orosz izomtestéről, majd rájuk néztem. Alig láttam valamit, és csak azt érzékeltem, hogy a többiek szaladnak felém a lépcsőn.
- Hívjátok fel Billiet, majd a szoba irányába mutattam, ahol a telefonom található.
Ez volt az utolsó mondatom, majd összeestem, mint egy zsák krumpli.
- Jesszusom, mi a fene történt itt? –kérdezte Frank, aki a szobájából kiabált le a többieknek.
- Bob jól vagy? – kezdte el pofozgatni az arcom Ray.
- Ne bántsd még te is! Nem látod, hogy teljesen szétverték? Lehet te ölöd meg! – kiáltott rá Rayre Gerard.
- Most mi lesz? – kérdezte remegve Mikey.
- Menj és hívd fel Billiet vagy kit. – adta ki neki az utasítást Gerard.
Mikey rohant is fel a szobába megkeresni a telefonomat.
Ray és Gerard egymásra néztek, majd nagyot sóhajtottak.
- Igazad lett… de nem Mikeyt verték szét - mondta Ray Gerardnak.
- Bob volt a célpont… - felelte Gerard, aki lehajtotta a fejét.
- Micsoda? Nem Mikey? – pislogott nagyokat Ray.
- Nem. De szerintem most nem ez a legfőbb dolog…
- Most mit csináljunk?
- Először is vigyük fel a szobátokba.
- Ez lesz a legjobb, amit tehetünk.
- És mi lesz ezzel a nagy melákkal?
- Nem tudom, de először Bobot hozzuk helyre.
Gerard felemelte ernyedt testemet a földről, majd Ray és ő felemeltek, és felvittek az emeletre…