- Mi? Mi fog történni?
- Holnap…
- Igen?
- Valaki bántani fogja az egyikőnket.
- Kit?
- Nem kellene elmondanom, de szerintem téged.
- Engem? Miért? –egyre jobban nem tetszett a dolog.
- Holnap valaki rád fog rontani itthol.
- Micsoda? Ezt érzed? –belül valahol elindítottam a pánikjáratot, de nem mutattam.
- Igen. És azt akarom javasolni, hogy holnap ne menjünk sehova, hanem legyünk egész nap itt a házban, és majd beszélünk, meg valahogy elmulatjuk az időt. Nem lenne jó, ha most valami bajod esne.
- Ebben azt hiszem igazad van…
- Jobb félni, mint megijedni.
Próbáltam nem mutatni az aggodalmat az arcomon, ezért felvettem a „nincs gáz” álarcot, és Gerardra mosolyogtam. Nem olyan mosoly volt ez, mint a többi, és szerintem ezt még Gerard is észrevette.
- Szerintem aludjunk egy jót, és majd reggel kitaláljuk mi legyen. – mosolyogva mondtam neki.
- Ahogy akarod. Jó éjt Bob. – válaszolta Gerard érdekes arckifejezéssel társítva.
- Jó éjt Gerard.
Gerard ahogy jött, úgy ment is, és még halottam, ahogyan Ray is köszönt neki. Belebújtam az ágyba, és próbáltam magamra erőszakolni egy kis alvást. Az éjszaka nagy részét nyugtalanul töltöttem, tehát a magam ellen elkövetett erőszak nem vált be. Gerard szavai jártak a fejemben, és folyamatos nyugtalanságot gerjesztett kicsiny lelkemben. A nagy mozifilmekben is mindig agyalnak, és nekik se áll össze az a bizonyos kocka, csak a film végén. Bennem is egy hasonló kocka volt, csak ez nem tíz darabos gyerek puzzle, hanem legalább egy millió darabos. Előszedtem a puszta tényeket, amely inkább csak feltételezések, és próbáltam összekovácsolni őket. Ki tudja, hogy mikor hol vagyunk? Megfigyelnek? De akkor tudják, hogy hol vagyunk… Egyedül Billie tudja, de ő nem lehet, hiszen velünk van. De ha nem mi és nem Billie akkor ki? Bert nem hiszem, hogy ráállt volna az ügyre ennyire.
Gerard aggodalma jogos, hiszen bárhol érhet minket támadás, de itt vagyunk a legnagyobb biztonságban.
Az óra folyamatosan ketyegett, amire én szép elszenderedtem. Mostanában egyre több meglepit tudok magamnak okozni, hiszen aludtam, álmodtam és mégis tovább gondolkodtam.
Reggel hatkor már fent voltam golyóálló mellényben. Ültem az ágyam közepén beöltözve kommandósnak, egyik kezemben egy revolver a másikban pedig egy gránát. Körülbelül úgy néztem ki, mint a háború Buddhája.
Gerard lépett be még hajnal nyolckor az ajtón, mire majdnem hozzávágtam a gránátot.
- Nyugi Bob. – sipogta vékony suttogó hangon.
- Megijesztettél.
- Nem volt szándékos.
Gerard lassan odasétált az ágyamhoz és leült a szélére.
- Miért jöttél?
- Tudtam, hogy ki fognak készülni az idegeid, ezért arra gondoltam, hogy mi lenne, ha mások idegeit nem tennénk tönkre.
- Mire gondolsz. – húztam fel az egyik szemöldökömet.
- A drága öcsém tuti sokkot kapna, Ray meg szétlőné a házat. Minek ekkora felhajtás. Ma itthol leszünk és kész. Majd valami alibit kitalálsz.
- Rendben, de a golyóálló mellény maradhat?
- Nem. – nézett szúrós tekintettel Gerard.
- Oké, oké csak érdeklődtem.
- De mégis mi legyen… - nem tudtam befejezni a mondatot, mert Ray betoppant sárga szamba ruhában két csörgő fabigyóval a kezében, és erotikus szambázásba kezdett.
Észrevehette, hogy én is és Gerard is lesokkolódtunk, ezért a csípőmozgás helyett elkezdte a fejét körbe - körbe szambáztatni.
- Hova megyünk ma? Lehetek én a mai megmondó ember? El szeretnék menni egy latin kocsmába este. Mit szóltok?
- Ray elég! – kiáltott rá Gerard.
- Miért van nálad gránát? És még fegyver is? Gyakorlatozni megyünk?
- Mennyi kávét ittál reggel? –kérdezte Gerard, aki valószínűleg féltette a kávéültetvényeit.
- Csukd be az ajtót. –szóltam neki és csendre intettem.
- Nem akartunk szólni, de Gerardnak rossz előérzete van.
- Mi? –kérdezte röviden, halkan, de még mindig szambázva.
- Egyikünket ma félholtra fogják verni, szóval nem lenne jó a tömegbe menni.
Ray abbahagyta a táncolást és felvett egy meglepődött arcot, majd odasétált Gerardhoz és elkezdte méregetni a szemeivel.
- Most mi van? – ordított rá Gerard, mert kissé kezdte felhúzni Ray reggeli elmebetegsége.
- Médium vagy?
- Félig…
- Akkor te egy Méd vagy, vagy egy Ium?
- Uh de szar szóvicc volt ez Ray… - szóltam rá.
Gerard szeme elkezdett rángani, majd kikapta a kezéből az egyik bigyót és elkezdte vele kergetni.
- Lenyugodnátok fiúk? –kérdeztem.
- Bocsi. –szólt Gerard és leült.
- Ki lenne az áldozat?
- Mikey. – mondtam habozás nélkül.
- A franc vinné el! Nem igaz! Bezzeg, ha te lennél vagy Gerard nem lenne ilyesmire gondunk, de kicsi Mikey-ra mindig vigyázni kell nehogy megvágja törékeny kezét vagy valami.
- Nyugi! –szóltam rá.
- Látom ne a szíved csücske az öcsém. – mondta Gerard és vigyorgott.
- Hát nem… főleg az a vállfa…- kapott a fenekéhez.
- Akkor mi hárman tudjuk, Franknek ne szóljunk se Mikeynak és maradjunk természetesek. Ma itthol maradunk, de holnap bepótoljuk a latin estedet. Oké?
- Rendben van Bob, te vagy az úr a házban.
- Oké.
Ezzel Ray fordul és duzzogva kiment.
- Az öcsém?
- Igen. És maradjunk a terv mellett.
- Nekik mit fogsz mondani?
- Nem tudom, majd valamit kitalálok.
- Rendben van Bob, de légy óvatos.
Bólintottam, mire Gerard is kiment a szobámból, én pedig felvettem valami könnyű nem páncélozott cuccot.
Kivonultam a szobámból, hogy magamhoz veszek valami táplálékot, mire Frank jött át. Szegény hulla fehér volt.
- Jó reggelt. – nyöszörögte.
- Neked is. – válaszolt Ray.
- Valami baj van? – kérdeztem.
- Bobo…
- Tessék? – meredt ki a szemem.
- Khm. Bob, azt szeretném mondani, hogy iszonyatosan… - elkezdett öklendezni, mire gyorsan a mosdóba kísértem, és ő megtámadta a wc-t.
- Beteg vagy? – néztem rá, majd papírkendőt nyújtott neki, hogy törölje meg a száját.
- Elrontottam a gyomrom. – felelte szomorú bűnbánó arccal.
- Semmi baj…
- De így a mai csoportterápiánknak lőttek…
- A lényeg az, hogy pihenj.
- Köszi, hogy ennyire megértő vagy.
- Gyere feküdj le a kanapéra, és főzök neked egy teát.
Ezzel felemeltem szegény Franekt, és kikísértem a kanapéhoz. Ray angolosan átadta a helyét, majd beült a fotelba, Frank pedig kinyúlt a kanapén. Odatettem a teát főzni, majd kerestem valami ehetőt.
Végre nem kell valami hülye kifogást keresnem, hogy miért maradunk ma itthol. Frank egész rossz színben van, és ez pont jól jött.
A tea elkészült, majd odavittem Franknek, aki hatalmasat beleszürcsölt, majd kicsordult egy könnycsepp a szeméből.
- Valami baj van?
- Mennyi citrom van benne?
- Öhm… egy gondolatnyi.
- Te beteg állat! – szólalt meg Ray, aki majd kifordult a fotelból a röhögéstől.
- Most mi a bajotok?
- Gondolatnyi… ezt hol tanultad?
- A Harvardon basszus… amúgy meg a hülye tv-s főzőműsorban szokták ezt mondani.
Frank inkább megköszönte és nem kért a teából, amíg Ray megszakad a röhögéstől, hogy van egy olyan állat, aki a betegeket kínozza. Nem akartam bántani Franket, de ha valamiből egy gondolatnyi kell...



***

Az egész nap kellemesen telt. Gerard és jómagam Franeket ápolgattuk, de inkább Gerard. Ray és Mikey versenyeztek, hogy ki jobb Guitar Heroban, vagy éppen ki tudja jobban megverni a másikat. Csendes volt egész nap minden, csak én rettegtem, de estére el is felejtettem, hogy miért maradtunk ma itthol. Frank estére egész jól lett, olyannyira, hogy csokit majszolt, de nem engedtük, hogy túlzásba vigye. Raynek hiányzott pár tincs a hajkoronájából, hiszen a Mikeyval való verekedés kicsit megviselte, ahogyan Mikey-t is. A nap zárásaként Ray kitalálta, hogy mi lenne, ha főznénk valamit közösen, és megkajálnánk, közben megbeszéljük a holnapi utunkat. Ebbe mindenki beleegyezett, majd eldöntöttük, hogy spagettit fogunk enni.
- Annyira jó volt ez a mai nap. – sóhajtott fel Mikey.
- Egyetértek. – mondta Ray.
- Valami kellene még ebbe a paradicsomszószba. – morogta Gerard, aki mint egy igazi boszorkány az „üst” felett állt.
- Mi? –kérdezte Ray.
- Valami alkohol. – válaszolt Gerarad kaján mosollyal az arcán.
- Sajnos azt nem tartunk. – válaszoltam.
Frank rögtön nyújtotta a pici kezeit, mint ha iskolában lenne.
- Mi a baj Frank, ki akarsz menni a mosdóba? – vigyorgott rá Gerard.
- Nem! Nekem van a szobámban egy kis borom, meg whiskeym, meg egy két apróságom.
- A bor lenne bele a legjobb. – válaszolta Ray.
- Nekem nincs kedvem átmenni. – mondta Frank, akinek ma gyereknap volt.
- Majd átmegyek én. –válaszoltam és elindultam az ajtó felé.
Megtorpantam, de nem azért mert eszembe jutott volna a jóslat, hanem…
- Hol tartod a szobádban a bort?
- A kicsi konyhámban van, a konyhaszekrény legfelső részében. – válaszolta Frank.
Kisétáltam az ajtón, és egyenesen a szoba felé vettem az irányt.