11.rész
2010.02.06. 23:17
Nem tudtam mennyi lehet az idő, és hogy milyen napszak van már kint, de éreztem, hogy a fejemben található agyat legalább 3 séf akarja felverni tojásnak. Hihetetlen módon fájt, és ahogy kinyitottam a szemem résnyire a nap is terrortámadást hajtott végre ellenem. - Áúúúúúúúú! –ennyi tellett tőlem. Hátat fordítottam a napnak és a fejemre húztam a takarót. Csak egy kicsit szeretnék még lustálkodni. De halottam valaki közeledik. Rákoncentráltam, hogy hátha hallom az illető gondolatait, de nem sikerült. Viszont remek fülemnek és koncentrációs képességemnek köszönhetően hallottam, hogy nem egy ember lopódzik az ágyamhoz, hanem több. Egy egész hadsereget küldtek ellenem? Nem túlzás ez egy kicsit? Főleg korán reggel, amikor csak egy boxer van rajtam, de nem az amit a kezére húz az ember és acélból van. Igaz ha acélboxerem lenne, akkor a középkorban élnék, és az apám féltené a nőiességemet. Elkezdtem kuncogni a saját marhaságomon a takaró alatt, mire az elkezdett mozogni. - Basszus nővel van. –hangzott el az a mondat méghozzá Frank szájából. - Pszt! Most kezdjünk el feltűnésmentesen kifele hátrálni. –mondta Ray. Ez a két bolond azt hitte valami nővel vagyok? Hirtelen, mint akit nyakon öntöttek egy pohár vízzel… nőiesen röhögök? Nem hagyhattam, hogy ez tovább menjen így, ezért hirtelen felpattantam az ágyból, amelynek eredményeként a takarót a földön landolt, és hatalmas csatakiáltás hangzott el tőlem. Akkora lett a nagy riadalom, hogy Frank először Raynek azután a falnak ment neki, és fejét fogva sikítva szaladt ki a szobából. Ray pedig udvariasan köszönt és hatalmas röhögésben kitörve rohant el. Ami pedig engem illet… visítva röhögtem, ahogyan láttam az egész incidenst. Jól kezdődik ez a nap, és még soha nem keltem fel ilyen boldogan. Fütyörészve sétáltam ki a szobából, mire megpillantottam Franket és Rayt hatalmas vigyorral az arcukon. - Van valami baj srácok? –kérdeztem akkora mosolyt húzva az arcomra, hogy lássák az összes fogam. - Semmi baj nincs. –mondták kórusban és ők is mosolyogtak. Ha valaki látta volna az esetet, azt hihetné, hogy mi reggelente varázsgombát szedünk a ház előtt, majd abból készítünk kávét. A fiúk kisétáltak a szobából, mivel Frank mutat valamit Raynek, ami biztosan fog neki tetszeni. Annyira boldog voltam, hogy nem volt kedvem kombinálni a dolgokat, hanem főztem egy kávét és bevetődtem a tévé elé. Csodálatos reggelemet Gerard nagy bevonulása koronázta meg. Be akart jönni az ajtón, de az visszacsapódott rá, így sikeresen odazárta a kezét. Gerard folyékonyan és szép kiejtéssel tud szitkozódni, és átkokat szórni. Belépett a lakásunkba, és megkínálta magát egy kávéval közben pedig a kezét fogta. - Minden rendben? –kérdeztem meg. - Majd meggyógyul. –felelte és hatalmasat hörpintett a kávéjába. - Mi járatban erre? - Isteni kávét főzöl. Megtartalak. –majd elmosolyodott. - Köszike. Megtisztelő lesz. Hangosan felnevettünk utána mindketten. - Áh és amiért jöttem! Majdnem el is felejtettem…- morogta magának. –Ma hova megyünk? - Mit ajánlasz? - Öhm… - lesütötte a szemeit. - Kivele! - Nyílt egy képregény kiállítás ma a plázában…. - Szereted a képregényeket? - Mi az hogy! –szemeiben valami elképesztő csillogás jelent meg. Minden nap össze kell valakinek törnie magát, hogy elmenjünk valahova? Holnap ki fog jönni? Remélem nem Ray, mert ha ő összetörik, akkor tuti szétlövi a házat. - Szerintem közöljük a többiekkel. – mondtam neki mosolyogva. - Szerintem előtte legalább egy nadrágot húzz magadra, mert még ki fog lógni a lóláb. - Uh… el is felejtettem. Jó, hogy szólsz. Megtartalak. Geread rám mosolygott, majd megvárta, amíg magamra húzok egy nadrágot meg egy pólót. Gerard addig megitta a kávéját, amíg én szóltam a többieknek. Sőt! Megitta az össze lefőzött kávémat… egyszer ettől fog meghalni. Mindenki szépen sorba begyűlt a szobába, és várták a fejleményeket. - Nos fiúk ma plázába megyünk… –közöltem egyszerűen, de nem tudtam végigmondani, Mikey ugyanis közbe ujjongott, hogy ma lesz nagy shopping, mire a többiek lesütötték a szemüket. - Mikey várd meg amíg befejezem. Szóval a plázába megyünk, de nem vásárolni, hanem ma nyílik meg a képregény kiállítás, és már ketten meg akarjuk nézni Gerarddal. De ha gondoljátok elmehetünk bowlingozni is, vagy beülhetünk moziba, vagy egy kajáldába. Nos mit szóltok? - Én benne vagy. – mondta Ray. - Én is. - mondta Frank. - Oké, de csak akkor, ha elmehetek venni egy két új cuccot. – mondta Mikey. - Ezt is megbeszéltük. Ha nektek jó, akkor ma is kettőkor tali a bejáratnál és közösen elmegyünk. De először a kocsma előtt hagyott kocsikért elugrunk. Mindenki heves bólogatással reagált az elhangzottakra, majd kivonultak. Egyedül Gerard fordult vissza és köszönte meg, hogy elrendeztem neki. Ray pedig vizes törölközővel kergette Franket… Egymás fenekét csapdossák? Mik vannak…
***
A két óra hamarabb eljött, mint ahogyan azt az ember gondolná. Ismét egy remek utazás következett Mikey kocsijába, aki megint valami irtó hátborzongató zenét hallgatott, mire Ray előrántott egy fegyvert, és megfenyegette, hogy belelő a rádióba, ha nem kapcsolja ki azonnal. Mikey mivel valószínűleg zene nélkül nem tud utazni átváltott egy másik rádióállomásra. Kicsit kellemesebb volt hallgatni Led Zeppelint és társait az út hátralevő részében. Egész jó kis hangulatot csináltunk, mivel mindenki énekelt az úton, és mint kiderült Gerardnak iszonyatosan jó hangja van. Mindenki mosolyogva és léggitározva, vagy levegőben dobolva szállt ki a kocsiból. A saját kocsinkkal mentünk tovább, csak megint én nem. Meg kellene majd beszélni a fiúkkal, hogy elég lenne egy kocsival járni, de úgyse egyeznének bele. Vagy venni kellene egy régi kisbuszt. De sajnos erre nincs keret, szóval maradna, hogy mindig más vezetne, és egy kocsival járnánk. A plázához igen hamar eljutottunk, majd megvettük a kiállításra a jegyeket. A kiállítás szenzációs volt! Mindenhol beöltözött szuperhősök. Rengeteg kép készült, Batmannl és Robinnal, Supermannel, Lara Crofttal, a Watchmen hőseivel és még sorolhatnám. Eszméletlen jó volt az egész. Az a rész tetszett a legjobban amikor, Zöld Íjász és Wonder Woman elkezdett a ruhákon vitatkozni. Bőr vagy latex?! Ez volt a nagy kérdés. Mókás volt, de amikor az ember belegondol, hogy ha ezek igazi szuperhősök lennének, akkor most törne ki az apokalipszis. A kiállítás darabjait meg is lehetett venni, így Gerard megvette a Witchblade kedvenc részének az első példányát, és mindenki beszerzett magának valami képregényt, csak Mikey nem. Ő valószínűleg a ruháira spórolt. Lassan elhagytuk a kiállítás helyszínét, de még rengeteg időnk maradt a szórakozásra, ezért felhúztuk a nyúlcipőt és elindultuk a bowling club bejárata felé. Mikey annyira nézelődött, hogy elmentünk egy kirakat mellett, és nekiment egy nagydarab kigyúrt férfinak, akiről csak úgy lepattant Mikey. Aranyosan és kínosan mosolygott, majd szépen elsomfordált mellette. - A mai nap hátralevő részében bowlingozni fogunk? –kérdezte Mikey. - Nem hiszem, mert az rengeteg idő… - feleltem neki. - El szeretnék menni vásárolni pár nem feltűnő ruhát, ha megyünk akciózni. - Nem csini strasszos rucikban fog jönni mészárolni? –kérdezte Frank meglepetten. - Most miért mit vártál? Talán a táncos ruháimban fogok menni? - Hát… ami azt illeti igen. – felelte Frank. - Azért nem vesztem meg… a strasszok hamar elárulnak. Elég lesz a személyes kisugárzásomat csökkenteni valahogy, nem még a ruháim csillogásával foglalkozni. –válaszolta Mikey könnyedén. Halálsápadt lett mindenki. Személyes kisugárzás? WTF?! Mikey maga a nap? Vagy Mikey maga a ragyogás? - Rendben van, oda is megyünk majd, ha nagyon gyorsan el tudod rendezni. – válaszoltam. Lehet nem ez volt a legmegfelelőbb kijelentés, amit tennem kellett, hiszen a többiek nevében beleegyeztem abba, hogy Mikey testét bámuljuk megannyi ruhába. Ezért megkövezem magam is, és hagyom, hogy a többiek is megdobáljanak valamivel. A bowling terembe érve Mikey szaladt a cipőkhöz, és kért magának egy pink/sárga színű ultraszupermega designos cipőt. Mindenkinek mondhatni szolid cipő kellett, nem nagyon érdekelt minket a szín, csak Mikey-t. A legnagyobb meglepetést az okozta, hogy a mi házi sármőrünk ahogy felhúzta a cipőt és lépett benne kettőt két lányt vonzott magához. De látni kellett volna, ha Mikey mosolygott, akkor a csajok olvadtak. Akkor jött a bibi az egészben, amikor az egyik meg akarta simítani a haját, hiszen olyan lágy fényes maga a tapintása is, de ezt nem kellett volna. Mikey kikérte magának, hogy valaki is hozzáérjen a szeme fényéhez, a hajához. Közben a fiúk elkezdték a játékot. Ray ahogy várhattam az egyik legjobb lehet, hiszen szeme mint a sasé, ökle mint iron man-é. Egyből telit dobott. Gerard felállt, majd szólt a szellemeknek, hogy rendezzék le az össze bábút neki. Lehet van valami telekinetikus képessége, mert neki is lement mind. Frank volt a következő, aki mélynövése lévén a legnagyobb és legnehezebb golyóval akart a mastermind lenni. Sajnos neki nem jött össze. Ugyanis a golyó lerepült a vékony ujjairól, és telibe találta a szomszéd pályát. Ott viszont egy híján mindet levitte, aminek a szomszéd bácsi örült a legjobban. Frank mérgelődött egy sort, hiszen igen hamar lemaradt már az elején. Következtem én, aki nem szeret bowlingozni, és ez dobástechnikámon meg is látszott. Odaballagtam, mint egy maci, és csak elgurítottam. Rögtön sikerült kettőt le is döntenem. Utánam a diszkó herceg következett, aki csípőmozdulatokkal oda lépett a golyókhoz, és választott egy extracsini pinket. Egyedül én nem lepődtem meg, még Gerard arcán is felfedezhető volt némi csodálkozás. Én láttam táncolni, én láttam csípőt mozgatni, én láttam magát kuksin nyomni. Mikey jött látott és szintén tarolt mindent. A többiek arca… Raynek szemidegrángása lett, míg Franknek leesett az álla, és szinte már tálat kellett tartani a kicsorduló nyálának. Mikey felsőtestmozgással és Jackos ágyékfogdosó mozdulattal járta el első örömtáncát, amin a férfiak körülöttünk kuncogtak, míg a csajok lesték Mikey fenekét. A továbbiakban sem remekeltem mondhatni, de viszont annál jobban éreztem magam a többieken. Úgy látszik csak a kezdők szerencséje volt az első dobás. A dobásaim nekem mutattak egyedül javuló tendenciát. Frank csetlett-botlott folyamatosan, legnagyobb esése viszont a hasravágódása volt. Mindig túl akarta magát vállalni, ami nem igazán jött neki össze. A végére még a saját pályánkat is megtalálta. Gerardot se viszik végig útján a szellemek, vagy csak egyszerűen nem volt kedvük bowlingozni, ugyanis Gerard hol seggreesett, hol pedig találat nélkül gurított. Ray volt talán még aki alkotott valamit. Igaz ő inkább mérgelődött, hogy nem hiszi el, hogy hova tűntek a szuperképességei, és hogy miért nem tud tarolni. Sokszor saját haja zavarta bele egy- egy dobásába, mire Mikey felajánlotta, hogy majd egy kis vax és hajlakk segítségével megformázza neki. Az eredménye mi lett? Ray megdobálta bowling golyókkal, és a cipőjével. Mikey ismét ragyogott és tündökölt, hiszen minden sikeres és sikertelen dobása után a pályán örömtáncot lejtett a csajok legnagyobb örömére. Nagyon elfáradtunk, de Gerard és Mikey még mindig pörgött. - Shopping! –hangzott el Mikeytól a várva-várt mondat. - Csokit? –kérdezte Frank. - Nem! Csini Gucci rucit. – mosolygott Mikey. - Ehhez nekem szükségem lesz némi nemű csokira. –válaszolt Frank. - Akkor irány kajálni valamit. –mondtam. - Hellyeah! –mondta Gerard, aki rohant a legelső kajáldához, és rendelt magának legalább négy kávét, és már le is ült. Alig értük utol Gerardot, aki már az első kávéját el is fogyasztotta. Frank csokis palacsintát evett, de körülbelül tizenötöt. Ray marad a nehéz húsos palacsintánál, amiből nem is számoltam hányat eszik meg, mert olyan gyors volt, hogy alig lehetett látni a kezeit. Mikey görisalit kért, ami mint kiderült a görög salátát foglalja magába. Gerard kávé után egy meleg szendvicset evett meg, majd két energiaitallal öblítette le. Viszont nekem nem nagyon volt ínyemre semmi, ezért maradtam a mogyorókrémes palacsintánál. Pedig már-már hiányzik az uborkás palacsinta, amit otthon ettem. Fenséges étkezésünk után Mikey uralta a terepet. Bementünk egy nem feltűnő ruházati boltba, ahol normális sötét színű ruha nem is volt. Egyedül strasszok nem voltak a ruhákon, de a pink, a sárga a zöld és egyéb kihívó színek uralkodtak. - Ez lesz a legjobb megoldás arra, hogy te nem akarsz feltűnő lenni? –kérdezte meg Gerard az öccsét. - Igen. Miért nem lesz jó? - Nem ez kell nekünk. - válaszolt Gerard. - Akkor mi? – vetette fel az ötletet Mikey. - Bízz bennem, és én vezetlek. - Mint a szellemek. – közbeszólt Frank. - Majdnem- morogta Gerard és vállat vonva megfogta az öcsi kezét és kihúzta a boltból, és irányt vettek egy másik kicsit ’darkosabb’ bolt felé. Nem volt a boltban semmi extra. Sötét farmerek, pólók pulcsik és kabátok voltak csak. Pont megfelel arra, hogy mindenki tudjon magára válogatni valami dögös cuccot. Mikeyt nagy nehezen meggyőztük, hogy pár cuccot próbáljon fel, és a végeredmény… tetszett neki. A munkára megfelel, max majd hordja haloweenkor, de akkor tuti beöltözik Gayman-nek vagy valami másnak. Mindenki vásárolgatott magának egy-két dolgot, amiben kényelmesen és feltűnésmentesen lehet embereket megölni, és nem latex az anyaga. A vásárlás körülbelül egy órás volt, és ezután közös megegyezés alapján hazamentünk, hiszen elég volt a mai jóból.
Ahogy betettem a lábam a szobába rögtön az ágy felé vettem az irányt, mert hulla voltam. Ray tévézett, de nem volt már ahhoz se erőm, csak aludni akartam. Ekkor valaki kopogott az ajtón. - Ki az? –kérdezte Ray. - Gerard. - Bújj be! - Hol van Bob? - A szobájában. - Valami baj van? - Áh semmi, de köszi az infót. Gerard bekopogott a hálóm ajtaján is, majd bejött. Nem volt jó passzban. Mintha valami nyomta volna a lelkét, vagy ha nagy bajban lett volna. - Mi a baj? –kérdeztem meg halkan. Majd egyenesen a szemeibe néztem. - Valakinek muszáj elmondanom, mert nem bírom ki. Ösztönember vagyok, mint ahogyan mindenki, de igen gyakran vannak megérzéseim. Mindig hiszek ezekben, és mindig be is jönnek. És nagyon félek, mert ez az egyik legrémisztőbb megérzésem, ami valaha volt…
|