Ray a tévé előtt ült, és folyamatosan a BBC-n nézte a tőzsde állását, és hol ujjongott, hol pedig szidta egész amerikát, vagy a kínaiakat, mert sokan vannak. Nem tudom, hogy függ össze a két dolog, de ő a közgazdász, én csak egy ügynök vagyok. Aztán gondolataim ismét ugyanott voltak ahol minden nap. Mit fogok velük kezdeni? Jobban féltem az egész akció kimenetelétől, mit a mai napi vidámparkos szórakozástól. Még a vidámparkos gondolataim se jelentek meg, hogy ki min fog baromkodni egy sort. Érzéseim egyre mélyebbre csúsztak. Egyrészt féltem, mert minden rajtunk múlik. A vezetésemen, és az ő kezük ügyességén. És nem csak pár kocsma vagy kisbolt működése, hanem egy egész város, állam a mi kezünkben van. Arra gondoltam, ha ez sikerülni fog, akkor mindenki kap majd egy szuperhős kosztümöt, rajta a kezdőbetűkkel. Már megint nem sikerült a depresszióig eljutnom, mert eszembe jutott, hogy ki milyet is kapna. Egyedül a Mikey kosztümét nem kell megterveznem. Egyértelműen rózsaszín latex a hátán nem egy sas, hanem egy unikornis pillangókkal.
Kezeltetnem kellene magam, hogy véletlenül se jusson több ilyen őrültség az eszembe. Rápillantottam az órámra, majd láttam, hogy két óra lesz tíz perc múlva. Odasétáltam Rayhez, aki imádkozott, hogy csak a NASDAQ ne menjen lentebb.
- Lassan indulnunk kellene. – szóltam neki halkan, nehogy a Miatyánk közbe szóljak, és herén szúrjon fordulatból.
- Már ennyi az idő?- kérdezte meglepődve.
- Ja. Mehetünk vidámparkba. –mondtam még halkabban, és közben megfordultam, hogy elindulok a kijárat felé.
Ray villámgyorsan felpattant, és a vállam után kapott.
- Figyelj. Te vagy itt a legnormálisabb szerintem, és mi nem tudjuk elképzelni, hogy milyen lehet minket összefogni, és minden helyzetet a megfelelő módon megoldani. De te képes vagy rá, és a hülyeségeket, amit a vadbarmok okoznak nézd el, és csak a feladatra koncentrálj. De ha lehet ne őrülj meg. Oké?
- Oké.- válaszoltam neki kicsit mosolygósan, mert hihetetlenül jólesett, hogy tudomásomra hozta, hogy nem vagyok egyedül, és így már nem az én vállamon feküdt New Jersey gondja. Ray is elmosolyodott, majd a hátérben egy fiatal nő bejelentette, hogy a NASDAQ árfolyami értéke a mai napon 1,5 %-kal magasabban zárt. Ray, mint aki most jött haza Mexikóból elkezdett ujjongani, majd előkapott egy pisztolyt a kanapé párnája alól és elkezdett lövöldözni.
- Raaaay! Ne lődd szét a lakást ha lehet! –kiabáltam neki.
Ray a fegyverével felém fordult, én meg vetődtem mint a filmekben. Habtestem a levegőben lebegett, mintha az űrben lennék, és már terveztem, hogy hátrakulcsolom a kezem, mikor egy nagy koppanás, és éreztem, hogy fáj. Nem tudtam megmondani, hogy mi volt a csattanás, meg hogy mi fáj, annyira gyorsan történt minden.
- Jól vagy? –szambázott oda Ray.
- Igen. –nyöszörögtem.
- Akkor jó. –majd mosolygott, tárazott, és visszarakta a fegyvert.
Felálltam, de a lábaim beleremegtek az ütközés miatt keletkezett testi károk miatt. De régen voltam akcióban. Persze kemény fiú vagyok, aki nem riad meg, de hirtelen Ray ahogy fordult, azt hittem lőni fog, és jobb félni, mint megijedni. Rápillantottam, közben odanyúltam a térdeimhez, és megsimogattam őket. Ray pedig kikapcsolta a tévét, és felvett a pólójára egy inget, és elindult az ajtó felé.
- Nem jössz?
- De. –feleltem röviden.
Ahogy kiléptünk az ajtón ott álltak mind a hárman, és Mikey remegett, Frank idegesen csokit zabált, Gerard pedig szuggerálta az ajtót, majd a melleimet.
- Most mi van? –kérdezte meg őket Ray.
- Valaki ágyúval lőtt ránk. – sipogta el szoprán hangon Mikey.
Ray elkezdett kuncogni, mire a többiek arcán a meglepődés jelei voltak felfedezhetőek. Olyan fejet vágtam, amilyet talán még soha. Ez a kis görcs most beégetett rendesen. De majd a vidámparkban kilököm a hullámvasút tetejéről.
- Csak én voltam. –válaszoltam határozottan.
- Mit csináltál? –kérdezte Frank, mert egyáltalán nem értették hogyan tud valaki ágyúhangot kiadni.
- Sok babot ettem. – és ezzel el is rendeztem.
- Mondtam, hogy isteni a mexikói chilis babom. –vágta rá Ray.
- Isteni? Inkább gázos, de nem is kicsit…
Elkezdtünk irdatlanul röhögni a szobatársammal, majd elindultunk az ajtó irányába. Gerard be akart szagolni, mint ahogy Frank is, de Ray ismét beszólt.
- A helyetekben nem tenném, mert a lelketek is elhagy olyan szaginvázió van bent.
Hátra is léptek, és Mikey sebesen bezárta az ajtót és utánunk siettek. Raynek csak nem olyan rosszak a poénjai, meg milyen rendes, hogy ma kihúzott a trutyiból. Mindenki beszállt a kocsijába, csak nekem nem volt, mivel drága Mikey segített a leépítésében, de vele nem akartam megint utazni. Ránéztem Ray-re, aki bólintott, hogy gyere elviszlek. Szaladtam is mint kislány a virágos réten, és beugrottam a kocsijába.
- Sok sikert fiúk! Aki először ér oda annak fizetik a belépőjét! –kiabált ki Frank majd a gázba taposott.
Mindenki, mint aki megveszett őrült sebességgel elindult, csak mi álltunk ott. Nem indult a kocsi. Aztán Ray egy dupla csettintéssel és egy két perces káromkodás segítségével beindította, majd ő is beletaposott a gázba. Soha nem féltem annyira amennyire akkor. Nem is mertem hozzászólni, csak kapaszkodtam, és imádkoztam. Nem kellett sok idő és utolértük a többieket, csak Mikey-t nem. Ő eltűnt, mint akit a föld nyelt el. Mire mi odaértünk, és épp örültünk volna, hogy nyertünk - nem hiába az igazi amerikai tökös autó - megpillantottuk Mikeyt, aki épp ült a kis kék Prius elején, és két nagymellű nővel beszélgetett. Lassan mindenki befutott, és lassan mindenki álla leesett, még a bátya álla is. Néhány perc múlva mindenki feleszmélt és kiszálltunk a kocsiból. Mi mind megöltük majdnem egymást idejövet, erre Mikey csajozik, és már itt van ki tudja mióta. Mikey észrevett minket, majd elköszönt a csajoktól, és elindult felénk.
- Mivan öcsi teleportáltál? –kérdezte Gerard teljesen természetesen.
- Jó a kocsi. –felelte az öcskös.
- Jó a kocsi??? Az én izomautóm, meg a te buzis hangú kocsid nem vehetné fel a versenyt, de lépéselőnyt kaptál… - felelte Ray nem természetes hangján.
- Lehet hogy buzis a hangja, de olyan mint a villám… a pónis képregényből. – mondta Mikey és összehúzta a szemeit, és várta a reakciót.
Mindenki csak pislogott, és jobbnak láttuk, ha elmegyünk megvenni a jegyeket is. Mikey aki ide akart jönni, és még ingyen be is mehet. Felháborító! De biztosan van egy védő unikornis az égben, aki vigyáz rá. Bejutottunk a vidámparkban és öten hatfele szakadtunk szinte. Ray rögtön ment lőni, Frank ment a vattacukrokhoz, Gerard a jósda felé vette az irányt, Mikey látott egy hatalmas plüss unikornist én meg ott álltam és pislogtam, majd elindultam a rettegés háza irányába. El is kezdtem sétálni, amikor nagy sírásra és heves elnézést kérésre lettem figyelmes. Mikey le akarta nyúlni egy kislány unikornisát, mire a nagymama a táskájával elkezdte ütni Mikey fejét. A kislány sírt, mert el akarták venni a játékát, Mikey pedig sírt, mert a haját összekócolta egy néni. Majd nagy hévvel kihúzta magát, és odaadott a néninek 20 dollárt a lóért cserébe. A néni odaadta a játékot, mire a lány még jobban sírt. A nagyi lecsitította a gyereket, majd elvitte fagyizni. De hirtelen a képben megjelent Frank, aki két hatalmas vattacukrot tartott a kezében. Az egyiket odanyújtotta Mikeynak, aki el akarta venni mire Frank kinyújtotta a nyelvét és elhúzta a kezét. Mikey meglepődött, és elkezdte verni Franket az unikornis játékával. Komolyan mint a gyerekek. Egyre jobban éreztem, hogy nem ismerem őket. Bepörögtek az események. Majd megint kiabálásra lettem figyelmes, de ez szurkolói kiabálás volt. A céllövölde körül tömeg lett. Ray mondhatni elnyert szinte mindent, de nem is csoda, aki ha kell ha nem lő mindenre. Hatalmas üdvrivalgás volt legalább 2 percig, majd Ray megunta és elvette a nyereményeket, amiket elkezdett eladni nagy sebesen. Egyedül egy plüss macit tartott meg magának. Gerard mégse ment a jósdába, hanem inkább a késdobálók felé vette az irányt. Erre mind a négyen kíváncsiak voltunk, ezért követtük. Valamit beszélt a késdobáló pasival, aki felfeküdt a kerékre, és az asszisztens kikötötte a férfit, és bekötötte Gerard szemeit.
- Ez mire készül? –kérdezte meglepődve Frank.
- Késeket fog dobálni vaktában. –válaszolt meglepődve Ray.
- Otthon is mindig ezzel szórakozott, hogy a szellemek vezessék a kezemet, így ölte meg az anyu macskáját Morpehust. –válaszolt természetesen Mikey.
- Ne hagyjuk neki szerintem. - vágta rá Frank.
- Most mi? Megöl egy késdobálót? Ez nem olyan nagydolog. – válaszolta Mikey.
- Nem nagydolog? –mondta Frank.
- Vannak még elegen a szakmában nem? – válaszolt természetes módon Ray, mire mindenki rá nézett.
- Azért csak nem kellene megölni. Túl nagy és biztosan eltalálja majd. – válaszolt Frank.
- Nem fog megölni senkit… - mondta Mikey.
Elhangozott a varázsmondat.
- A szellemek vezessék a kezemet.
Nem is kellett sok, feldobta Gerard a kést a levegőbe, elkapta a nyelét és eldobta. A tömeg megőrült, és az első kés jó helyre ment. Itt nem kellett lufikat kidurrantani, mert örült, ha a fa részt eltalálja a táblának. Ismét feldobta a kést és mire leesett már dobta is. Körülbelül két centire ment el a pasi kezétől. Frank sápadt, Ray ujjongott, Mikey az unikornist simogatta, én meg szájtátva bámultam. Zökkenőmentesen ment minden az utolsó késig, amikor Gerard feldobta, de nem kapta el. A lába elé szúródott a földbe, rajta pedig látszottak az izzadságcseppek az izgalom miatt. Elkezdett tapogatni, majd megtalálta, felállt és eldobta. Közben egy harci valamilyen holt nyelven való kiáltás is elhangzott a szájából, és a kés repült. Repült… és még mindig repült. Mindenki szeme a késre helyeződött, és a kés csak repült, majd egyszer csak célba ért. Mindenki arcán a meglepődöttség jelei voltak láthatóak. Néma csend uralkodott, mire Gerard lehúzta a kendőt a szemeiről. A pasi arcát érte a dobás, de vér nem serkent ki belőle. Mondhatni egy milliméter választotta el a haláltól. Gerard nagy levegőt vett, és köszönetet mondott az indián ősöknek, és a szellemeknek, akik segítették az útját, ami nem kicsit volt rögös. A pasit lesegíttette az asszisztense, és kezet fogott Gerarddal, majd felénk vette az irányt. Az öccse gratulált neki, mint ahogyan mi is. Azt hiszem rá is számíthatok majd, hiszen még csukott szemmel is remekül tud célozni. Majd ő fog csukott szemmel lőni. Mikey befejezte az állatkája simogatását, és a szemeit a hullámvasút irányába szegezte. Eljött az én időm! Lelökhetem Mikeyt a tetejéről. Sebesen mentünk is. Mikey az unikornissal ült egy kocsiba, Gerard Frankkel, aki megpofozta, mert venni akart a vattacukrából, én pedig Ray-jel. A hullámvasút fantasztikus volt! Mikey majdnem kiesett, Frank lehányta Gerardot, Ray pedig rosszul lett. Megint kimaradtam a jóból. Ezért durcásan kiszálltam a kocsiból és az utamat a Rettegés Háza felé vettem. A többieket otthagytam, de ők követtek. Beléptem, és szétnéztem. Nem egy nagy durranás, de ez van. Mikey ahogy belépett felvisított, mint ahogy Michael Jackson szokott visítani. Felhúztam a szemöldököm, majd elindultam az útvonalon. Mikey folyamatosan Franket ölelte, mert félt. Gerard kritizált, Ray szétlőtte a berendezést, én pedig röhögtem a bénaságon, amit a készítők csináltak. Hamar vége is lett a látogatásnak, igaz a végén a tükröknél röhögtünk, mert mindenki eltorzult, csak én nem. Életemben először vékony voltam. De olyan szexisen vékony. Mosolyogtam is egy sort, és a többiek alig tudtak elrángatni a tükör elől. Gerard javaslatára bementünk egy jósdába. Gerard ült a jóssal szemben, akit végig leoktatott, hogy nem jól tarja a kezét, nem jó nevű szellemet szólt meg, majd jött, hogy nem mondd igazat. Végül felháborodva felállt és elsietett a többiekkel. Én azért beültem a jós elé, aki elkezdte a jóslását.
- Rengeteg vért látok az életedben. Látom a gondokat a társaiddal szemben, és a kétséget irántuk. Nem hiszel bennük sem, még magadban is alig. A cél, ami felé haladsz nemes, és eléred életed nagy vágyát. Mellesleg az emberek szuperhősként fogják említeni a neved, és a gonoszt elüldözöd a városból. Látok egy férfit, akivel szenvedélyesen egyesülsz…
- Elég! Nem vagyok meleg, és hagyjon a hülyeségeivel.
Felálltam és én is otthagytam a pasit. Mindenki a nagy óriás henger előtt állt, ami körbe-körbe forgott, és mindenki össze vissza ment benne. Odasétáltam, és megálltam mellettük.
- Mit mondott a jós? –kérdezték kórusban.
- Azt, hogy hamarosan gazdag leszek, jóképű és le fogok fogyni. –mosolyogtam.
- Oh! - hangzott el ismét egyszerre, majd nevettek.
- Nem hiszitek el?
- Mi? Dehogynem! –válaszolták.
Megtanultak kórusban beszélni. Mint valami gyülekezet lenne, csak nem énekelve mondják. Mi következtünk a hordós szórakoztató eszköznél. Először Gerard lépett be, aki lassan elkezdett menni, majd Mikey aki a lovát ölelte és visongatott, majd Ray és én, akik tök normálisan, és érkezett Frank. Frank nem belépett hanem beugrott hassal. Mindeki elesett, de a henger nem állt meg, hanem forgott tovább. Frank elkezdett öklendezni, de ő Mikeyn feküdt, erre ő elkezdett kiabálni, hogy ha a Calvin Klein nadrágját összepiszkolja halál fia. Gerard, Ray és én meg verekedtünk szinte, mivel hol egyikünk, hol a másikunk taposott rá a másikra. Nagy nehezen nem is tudom, hogy hogyan kikerültünk a mókuskerékből. Nem volt elég bent egymáson fetrengeni, mindenki annyira elszédült, hogy a földön kötöttünk ki. Egymást szidtuk, és kiabáltuk különböző testrészünk neveit, mire mindenki egyszerre elkezdett nevetni, még én is. Ránéztünk az órára, ami este 7 órát mutatott. Közös megegyezés alapján eldöntöttük, hogy elindulunk haza, de előtte még megiszunk valahol egy sört. Oda mentünk, ahol Gerarddal megismerkedtem. Elkezdtük a sztorzigatást, hogy ki mivel foglalkozik, és hogy ki hogyan lett fejvadász. Ray közgazdász, aki apja nyomdokaiba lépett, igaz az apja kém volt. Frank egy zeneboltban eladó, és a vevőket veri állandóan ha valamit nem jól tudnak, de ő csak hobbiból szokott lőni. Gerard egy rajzstúdióban dolgozik, és ő már 15 éves korától lőtéren él, pedig elveti az erőszakot. Mikey pedig a bátyja nyomdokaiba lépett, munkája pedig nem gigolo, hanem ruhabolti eladó. Mindenki a kellő mennyiségű sör után elindult haza, igaz Mikey kocsijával, hiszen csak ő nem ivott. Ray ismét meg akarta ölni, hiszen ismét a Can you feel the force hangzott el egy párszor, de Mikey csak röhögött és énekelt. Nagy nehezen mindenki ágyba jutott, miután elhatároztuk, hogy holnap délután elmegyünk a kocsiainkért, de előtte megbeszéljük, hogy holnap hova megyünk.
Összességében jó volt ez a mai nap. Sok őrültség volt, és feloldódtam egy kicsit. Végül lekapcsoltam a lámpát és már aludtam is.