9.rész
2010.02.06. 23:16
A főnök telefonhívása után inkább lefeküdtem aludni, ahogyan mindenki tette, és jobbnak láttam kipihenten rákérdezni a dologra. Egyetlen bajom volt, az pedig az új pihenőhelyem. Egész éjszaka forgolódtam az új ágyamon. Olyan érzésem volt, mintha másokon aludtam volna. Kényelmetlen volt a matrac, ráadásul még egyenetlen is. Reggelre mégis sikerült valahogyan elaludnom, de az ébredést senkinek nem ajánlom. Sajgott minden tagom, a nyakamat pedig nem tudtam forgatni, mégis valahogyan sikerült kiugranom belőle, nehogy több kárt tegyen bennem egy ágy. Kimentem a nappaliba, ami egybe volt a konyhával és az ebédlővel. Ray éppen rántottát készített. Tud főzni! Ez aztán a jó hír. Nem vagyok homokos, de őt megtartom magamnak. Nem lesz több problémám. Ráadásul viszlát uborkás palacsinta, és viszlát mákos sóska. Jöhetnek a jobbnál jobb kaják! Nagy vigyorral közeledtem Ray felé. - Jó reggelt Ray! –ordítottam el magam spanyolosan. - Neked is jobb reggelt Bob. –mondta nem éppen vidáman. - Valami baj van? –kérdeztem rá, mivel láttam, hogy az arca nem éppen a legjobbakról árulkodik. - Mikey! Csak Mikey a bajom semmi más… - Mit csinált már megint az a vadbarom? - Egész este kibaszott szar zenéket hallgatott és még énekelte is! Nem tudtam már, hogy hova meneküljek, ezért a szekrényemben töltöttem az éjszakát. Ne próbáld ki! Egész este egy vállfa állt ki a seggemből. –fakadt ki hirtelen Ray. - Mikey már csak ilyen. Egy stukerrel kuksin találta saját magát. Mit vársz el tőle? - De könyörgöm! Ne énekelje azt, hogy „Can you feel the force?” egész este. Mellé még nyögdécselt is. Valószínűleg yedi lovagnak hitte magát. - Ray nyugi… mit főzöl? - Szerinted? Ne húzz fel te is! - Nyugi már! Ezzel nem lesz jobb. Segítsek? - Nem kössz. Lassan viszont kész, szóval huppanj le a kanapéra addig… vagy tudod mit, inkább főzz egy jó erős kávét, és ha lehet keverj bele nyugtatót is. - Jó, jó megyek már. Éppen kávét kerestem a szekrényben, amikor valami hatalmasat pukkant. - WTF?! – kérdezte Ray. - Nem tudom, de a szomszéd szobából jött. Az nem Mikey-é? - De! Remélem össze-vissza törte magát. - Lehet elesett Yoda mesterben. Ray hatalmasat röhögött ezen, majd egy határozott mozdulattal elzárta a gáztűzhelyt és elindultunk Mikey ajtaja felé. Bekopogtam, mire Ray a lábával kezdett el dörömbölni az ajtón. Furcsa érzésem támadt, hiszen nem válaszolt és nem is nyitotta ki az ajtót. Kinyitottam az ajtót, és besiettem. Sehol senki. De akkor mi volt ez a nagy csattanás? Ahogyan haladtunk a konyha felé egyre különösebb illatok ragadták meg az orrunkat. Mikey a padlón feküdt tiszta kormosan, kezében egy elgörbült villával. Odasiettem hozzá, majd felpofoztam, hogy térjen magához. Hirtelen Ray kuncogására lettem figyelmes. Ránéztem, mire ő erőteljesen mutogatott a konyhaszekrény irányába. Pillantásomat odavetve észrevettem, hogy a kenyérpirító már nincs egyben, mivel felrobbant valamitől. Mikey elkezdett köhécselni, majd sipítozó hangom az inhalátoráért könyörgött. Ray volt olyan kedves és kivette az egyik fiókból, de már annyira nem hogy oda is adja azt neki. - Ad már oda neki, még a végén megfullad, és a drága testvére elátkoz majd minket. - Nem! Amíg bocsánatot nem kér! - Ne legyél már gyerekes! - Nem vagyok az, de egész este egy vállfa állt ki a seggemből. - Nézz már rá! Alig él! Legszívesebben én se adnám neki oda a kocsimért, de nem halhat meg. Raynek csak hatott a lelki sokkom, mert odaadta neki. Mikey úgy kapott utána, mint Michael Jackson a gyerekek után. Ahogy ott feküdt a padlón, még meg is sajnáltam, hogy azért ritka az ilyen szerencsétlen ember, aki így van összerakva. Fut a banditák elől, nem tud lőni, megfullad, de ő fejvadász. Kicsit érdekes párosítás az szent. Fél percig se volt időm gondolkodni szegény fiú életén, egy sikításra lettem figyelmes. Ránéztem Rayre, akiben elég rendesen felment a pumpa, mert a levegőt is majdnem kettétörte. Ray tekintetében ott volt Mikey, így hirtelen odafordultam, és láttam, amit nem kellett volna. Kiakadt. Az arca piszkos lett, és kiakadt. Gyorsan rohant is a fürdőbe, hogy lemossa az arcát. Legalább 3 féle mosó, tisztító, és pólustágító szer után nyúlt. De valamit még véletlenül nyomott a már gusztustalan masszához. Véletlenül a síkosító is odakerült. Azt a technikát látni kellett volna mindenkinek. A kezei össze visszacsúsztak, addig, amíg az egyik nem találkozott a tükörrel, ami össze is tört, és szegény Mikey kicsi nőies kezét össze nem vágta, legalább 3 helyen. Szerencsére, még nem tudott nagy tükröt beszerezni, ezért csak egy kis borotválkozó tükör tört össze. Erre már aki lakott a házban, mármint a maradék két ember is átrohant, hogy mi ez a ricsaj. Gerard felordított, amikor látta, hogy a tükör összetört, és rohant is oda, hogy megszámolja hány darabra. Frank csak kuncogott, főleg amikor megtudta, hogy mit csinál a drága Mikey. És a gatyájából elővett egy fél csokit, amit rohanás előtt kezdett el enni, és folytatta a majszolását. - Te bolond! –üvöltötte el magát Gerard, és közben Mikeyra pillantott. - Most mi van? – kérdezte kissé elcsukló hangon, miközben a kezét fogta és mutatta a bátyának, hogy ne kiabáljon vele, mert bibis lett. - Nyolc felé törted a tükröt, így nyolc évig nem leszel házas ember. - Igen nyolc évig most nem lesz férjed. – mondta neki Ray. Mikey felháborodva odanézett, és felhúzta az orrát. - Kikérem magamnak! Én a lányokat szeretem. - Bizonyítsd be! - vágta oda Ray. - Rendben van! Mikor és hol? - Ácsi srácok! Témánál vagyunk! Azt a feladatot kaptam, hogy valami csoportépítő jellegű tevékenységet csináljunk egy párat, hogy gördülékenyebb legyen a munka. Ezt akartam veletek megbeszélni, mert nem szeretném, ha valakinek nem tetszene a hely. De ha nem tudtok választani én döntöm el. - Csoki gyár!!!!!! – hangzott a meglepő ajánlat Franktól, mire Ray hátulról adott neki egy lágy nyakast. - Ne szórakozz velem! Elvetemült gyilkos vagyok! – kiáltott fel Frank. - Te meg ne bámuld a hajam, mert abba fogsz belefulladni. –nézett rá szúrós tekintettel Ray. - Nem akartam kötekedni… - mondta Frank, aki inkább az utlosó falatot is betömte a szájéba. Itt abba is maradt a nagy harc. Pedig egy kis pankrációra vevő lennék. - Menjünk kocsmázni. –hangzott a következő ajánlat Gerardtól. - Azt majd az utolsó nap a meló előtt. Egy nagy berúgás akkor kellesz. – válaszoltam. - Ez igaz. –helyeselt Gerard. Hatalmasra nőtt a mellkasom, hiszen én vagyok itt a vezérhím. Mindenki hallgat rám, és nekem lesz igazam. Nem hiába, én nem egy kis pitiáner helyről jöttem. A nagy büszkeségemet egy puffanás zavarta meg. Mindenki tekintete Mikeyra szegődött, aki összeesett. - Nehogy már elvérezzen egy kis karcolástól! –ordította el magát Ray, és a fejére csapott. - El is felejtettük, hogy megsérült. –mondta Gerard. - De mi lenne ha bekötnénk a kezét, és feltakarítanánk a fél deci vért a földről. –ajánlottam. Erre varázsütésre serényen munkához láttak. Még nagyobbra nőtt a mellem, és ha így haladok, azt hiszik majd, hogy szilikon. Gerard bekötötte az öcsköse kezét, miután egy kis vodkával fertőtlenítette. Frank pedig egy papírtörlővel feltörölte a vért a padlóról. Ray pedig fütyörészve állt, és bámult össze-vissza. Mikey ma már másodszor nyöszörgött fel. Azért nagy teljesítmény fél órán belül kétszer is összeesni. De Mikey megmutatta, hogy tökös, és rögtön felpattant a földről, és azzal a gyorsasággal amivel felpattant meg is szédült. Így majdnem hátast dobott a fürdőkádba, de Ray utánakapott. Meg is lepett ez a fordulat. Ray, aki Mikey halálát kívánja, csak így… utánakap. - Köszi Ray! - majd hátracsapta haját és mosolygott Mikey. - Nincs mit. – nyögte ki Ray elkerekedett szemekkel. Még őt is elbűvölte Mikey. - De most már jó lenne eldönteni hova is menjünk ma. –vágtam a romantikus pillanat közbe. - Mondja meg Mikey. –mondta Frank. - Vidámpark!!! –visított Mikey. Hirtelen mindenki meg akarta ölni Franket is és Mikeyt is, de az ironikus az volt, hogy Frank magát is. - Nah azt már nem! –ordított rá Ray. - Hé fiúk figyeljetek! Menjünk ma oda, de ő nem szólhat bele, hogy mi hova akarunk menni a többi alkalomkor. Mindenki bólintott, majd megbeszéltük, hogy délután kettőkor találkozunk a bejáratnál, és ha lehet mindenki vegyen fel hétköznapi ruhát. Ezután mindenki nagy egyetértéssel, és szörnyűséggel az arcukon távozott a szobájukba. Senki nem tudta mi vár még rájuk azon a napon.
|