Amikor Ayesha látta, ahogy Mikey nekiugrott Gerardnak, azt hitte, innen már egészen biztosan nem tud megmenekülni. Utólag kénytelen volt bevallani, hogy ismét tévedett.
Most, ahogy a szemtanúja lehetett annak, ahogy a két testvér egymásra talál, különös érzések kezdtek kavarogni benne. Maga sem tudta, miért árult el annyi mindent nekik. Talán csak szüksége volt rá, hogy valaki meghallgassa annyi év után. Azonban ahogy elmesélte az életét, olyan érzése támadt, mintha az egy egészen másik személy története lenne.
Nem tudta hova tenni a rátörő kellemetlen érzést, amiben eddig még sohasem volt része. Már akkor jelen volt, amikor először látta, hogy Gerard mennyi mindent képes eltűrni csak Mikey-ért, de akkor azonnal magába fojtotta. Most azonban már túlságosan erős volt, hogy csak úgy túltegyen rajta. Fogalma sem volt, honnan jött, de ahogy megérezte, már lassan azt kívánta, bárcsak sohasem kezdte volna el a kísérletezést.
Bűntudata támadt.
Eszébe jutottak Mikey szavai. Ő valóban csak azzal kísérletezik, hogy testvérpárokat szakít szét kegyetlen módon, és nem törődik semmi mással, csak a saját bosszújával.
Hogy tehetsz ilyet?! - zakatolt egy hang a fejében. Hiszen ezek mind ártatlan emberek, és neki semmi joga elvenni tőlük a szeretteiket! De most már túl késő visszafordítani. Egy bocsánatkérés édeskevés lenne ebben a helyzetben, főleg így, hogy valószínűleg kénytelen végezni Gerardékkal.
Miért is kéne megölnöm őket? - kérdezte magától. Hiszen elvégre megígérte nekik, hogyha Gerard-nak sikerül eljutnia Mikey-hoz, visszakaphatják az eddigi életüket... persze akkor még bele sem gondolt, hogy ez lesz a vége.
Aztán hirtelen a furcsa illúzió szertefoszlott, s ő visszazökkent az eddigi nézőpontjába. Már hogyan hagyná életben őket! Bűnhődniük kell, akárcsak a többi áldozatának.
Ebben a tudatban ringatta magát, azonban a két testvér szavai továbbra sem hagyták nyugodni. Az eddigi bűntudatát fékezhetetlen düh váltotta fel. Hogy jön ez a kettő ahhoz, hogy még számon is kérjék tőle, mit tett?!
A legjobban az sértette, hogy újraélesztették benne a régen eltemetett érzelmeket. Eszébe juttatták azokat az időket, amikor még neki is volt családja, eszébe juttatták, milyen is volt szeretni valakit. Ugyan a büszkesége már így is darabokban hevert a lába előtt, de úgy döntött, nem hagyhatja, hogy még jobban legyengítsék. Majd meglátják, hogy nem olyan egyszerű őt legyőzni!
Akkor még nem is sejtette, hogy rövidesen ez teljesen megváltozik.

Gerard és Mikey döbbenten hallgatták végig Ayesha beszámolóját, és pár percig még magukhoz sem tértek a történet hatása alól. Főleg Gerard. Álmában sem hitte volna, hogy ennek a nőnek, aki miatt annyit szenvedett, ilyen sötét és kegyetlen múlt áll a háta mögött. Arra gondolt, vajon mivel érdemelt ilyen sorsot? Nem kérdéses, az élet alaposan próbára tette, és ő egyetlen kiutat talált, amibe végül teljesen belezavarodott.
Nem tudta eldönteni, hogy sajnálja-e, vagy inkább haragszik rá a tetteiért. Abban viszont biztos volt, hogy még a múltja sem menti fel azok alól a szörnyűségek alól, amit tett. Sötét múlt ide, sötét múlt oda, ő képtelen lenne csak úgy megbocsátani neki, bár ezek után erre nem is lenne szükség.

- Nos? Most már örültök, hogy tudjátok, miért lettem az, ami? - kérdezte Ayesha, keserű hangja megtörte a döbbent csendet. - Persze ti azt hittétek, a ti sorsotoknál rosszabb úgysem létezik... pedig de. - fordult el tőlük.
- Honnan veszed, hogy azt hittük? - vágott közbe Gerard, mire a nő felnevetett.
- Mindenki azt hiszi. - szögezte le makacsul. - Senki sem képes belegondolni, hogy talán az ő helyzeténél is létezik rosszabb.
- Igen, de ez akkor sem jogosított fel arra, hogy ezt tedd! - szólalt meg Mikey.
- És miért nem? - tudakolta Ayesha gúnyosan.
- Azért nem, mert épphogy pont te tudod, mit élnek át így az emberek!
- Igen, tudom. De ha azt hiszed, hogy akár a legkevésbé is sajnálom őket, nagyon tévedsz, kedves! - vágott vissza a nő, és a hangján nem hallatszott ugyan, de tudta, hogy ez nem igaz. Most már csak a megtört büszkeségét védelmező énje beszélt belőle.
- És akkor most mi a célod velünk? - szegezte neki Gerard. - Megölsz minket, aztán tovább folytatod a kísérletezést? Végignézed az emberek szenvedését, azt, ahogy lassan megszűnik a testvéri kapocs közöttük? Szerinted, ha Charlotta látná ezt, vajon mit gondolna? - támadt Ayesha-ra. Ugyan ő nem tudta, de a szavai nagyon mélyen találtak. A nő pár másodpercig megszólalni sem tudott, olyan erővel hasított belé a valódi jelentésük.
- Mi az, most már máshogyan vélekedsz? Talán nem tetszik? Pedig pontosan ezt teszed! Egyáltalán nem segítesz ezzel az embereken, sem magadon, sem a húgod emlékén! - folytatta Gerard indulatosan, már-már kiabálva.
- Hagyd abba! - kiáltott föl Ayesha, és sápadtan hátrált el tőlük. Képtelen volt tovább hallgatni, de Gerard nem tágított.
- Én hagyjam abba, ezek után? Emlékszel, én hányszor könyörögtem neked ugyanezért? Gondolj csak bele! Akkor te ügyet sem vetettél rá, tovább folytattad, sőt, le merném fogadni, hogy még élvezted is, ahogy kínozhatsz!
Ayesha ismét meg akart szólalni, de Gee nem hagyta.
- Legalább hallgass végig, ha más úgyis végzel velünk! Bár neked úgyis mindegy, igaz? Mondhatok akármit, én csak egy áldozat vagyok a sok közül! Ugyan mit számítana az én véleményem! - mondta tovább, és ebbe most beleadta minden felgyülemlett haragját. Elhatározta, hogy addig folytatja, amíg legalább a megbánás legkisebb jeleit fel nem fedezi.
- Na, milyen érzés? - folytatta gúnyosan. - Tudod, mit? Szerintem csak azt érezted át, milyen elveszíteni valakit. Viszont arról fogalmad sincs, milyen, amikor minden ok nélkül, hirtelen mindenki szemében megszűnik létezni a testvéred emléke, és lassan te magad is elhiszed, hogy megőrültél! Nem, erről fogalmad sincs! Tudod, milyen az a bizonytalanság, amikor még azt sem tudod, élsz-e egyáltalán? Amikor valaki egyfolytában jeleket küldözget neked, teljesen átveszi az uralmat az elméd fölött, és abba a hitbe ringat, hogy felejtened kell?
- Elég! - szakította félbe Ayesha könyörögve. Úgy érezte, mintha Gerard szavaival együtt lassan az érzelmek is visszaszivárognának a lelkébe, egyre nagyobb bűntudatot ébresztve benne. De a büszkesége, ugyan már ingatag lábakon, de változatlanul kitartott.
- Nem, nem elég! - kiáltotta Gee. - Mit szólnál, ha körülötted is mindenki elfelejtené, aki neked fontos? Téged soha senki sem próbált megölni, ráadásul háromszor egymás után! - a dühtől és a feltörő indulatoktól észre sem vette, hogy még mindig Mikey-ba kapaszkodik, és a körmeit egészen belemélyeszti a bőrébe a pólóján keresztül, hogy már szinte a vére is kiserken. Ő azonban nem szólt semmit, nem akarta félbeszakítani a bátyját, és ugyanakkor teljes mértékben egyetértett vele. Jogosnak találta Gerard kirohanását, hiszen ő még talán Ayeshánál is többet szenvedett.
- Ez nem igaz! - védekezett Ayesha, és egyre kétségbeesettebbnek tűnt.
- Valóban? Akkor ha olyan jól tudod, milyen, nyugodtan ölj csak meg! - kiabálta Gerard. - Tessék! Látod, nem védekezünk! Ugyan mi állíthatna meg?!
- Gee... - próbálta Mikey halk hangon lenyugtatni, de Gerard csak a fejét rázta.
- Nem, Mikey! Ezen nincs már mit tárgyalni! - mondta talán túlságosan dühösen, hiszen a szavai egyáltalán nem öccsére vonatkoztak. Ismét Ayeshához fordult. - Ha úgyis meg akarsz ölni, tedd meg most! Mire vársz még?? Úgyis ez a célod velünk, mi csak ennyit értünk a te szemedben! - hangja megbicsaklott, könnyes szemekkel, az indulatoktól remegve nézett a nőre, aki legalább olyan feldúltnak látszott, akárcsak ő. Végül nem bírta tovább, teljesen megtört, és olyat tett, amit még sohasem.
- Sajnálom! - mondta, és szinte érezte, ahogy a büszkesége menthetetlenül semmivé foszlik.