- Mikey! Mikey, én vagyok az! - kiáltotta Gee, reménykedve, hátha öccse felismeri. Azonban Mikey mintha meg sem hallotta volna a szavait, ugyanolyan kegyetlen elszántsággal lépett felé, mint eddig. Ahogy közelebb ért, és az arcára rávetült a börtön rácsain át halványan átszűrődő holdfény, Gerard elsápadt a látványtól. Olyan volt, mintha nem is önmaga lett volna. Arca megfeszült, pupillái természetellenesen összeszűkültek, és minden mozdulatából az áradt, mintha ugrásra készen lenne.
- Mi... mit csináltak veled? Mi ez az egész? Mikey, kérlek...! Hiszen ismersz! - könyörgött Gerard megtört hangon. A következő pillanatban Mikey őrült módjára nekirontott, s ő villámgyorsan arrébb ugrott, de nem volt elég gyors. Testvére elkapta, durván a falhoz nyomta, és vicsorogva megszólalt:
- Te nem vagy a testvérem!
Gerard hiába próbált szabadulni, Mikey vasmarokkal szorította. Elképzelni sem tudta, hogyan szorulhatott belé ennyi erő, de ahogy a szemébe nézett, érezte, hogy képtelen lenne vele szembeszállni.
Nem emlékszik rám... Nem tudja, ki vagyok!
- Mikey... - suttogta elkeseredetten, amikor hirtelen Mikey rántott egyet rajta, majd a földre lökte. Gee még éppen meg tudott támaszkodni a karjain, és így szerencsésen megúszta a zuhanást, azonban érezte, hogy a tenyere és karjai fölhorzsolódnak. Fölkapta a fejét, a tekintete találkozott öccse gyűlölettel és dühvel teli pillantásával. Ahogy közelebb lépett, Gerard látta, hogy a kezében megcsillan valami hosszú, éles tárgy, és nem kellett sokat gondolkodnia, hogy kitalálja, mi az. Automatikusan hátrébb húzódott, de ennél többre nem volt képes. Ahogy Mikey egyre közeledett felé, úgy veszett el benne a remény utolsó szikrája, akár a lemenő nap sugarai a végtelen víztükrön. Valahol legbelül érezte, hogy vége, ennyi volt. Ennyit ért az ő élete... Ayesha elbirtokolta Mikey-ét, és most így akar vele harmadszorra is végezni... és most már nem kétséges, hogy sikerülni fog-e.
Mikey már közvetlenül fölötte állt, készen arra, hogy lesújtson. Gee elfordította a fejét, összeszorította a szemét, és rettegve várt, felkészülve a legrosszabbra. Elvégre annál rosszabb úgysem történhet vele, minthogy a saját testvére öli meg...
Egy örökkévalóságnak tűnt a várakozás, azonban a pillanat nem akart eljönni. Végül Gerard lassan kinyitotta a szemét, majd óvatosan, félve Mikey felé nézett, hogy ugyan miért vár eddig, miért nem vet legalább gyorsan véget a szenvedésének.
Ahogy testvérére nézett, és Mikey meglátta fájdalommal, félelemmel és a megmagyarázhatatlan zavarral teli pillantását, amely mintha az egész bensőjét föl akarná perzselni, valami megtört benne. Tekintete megváltozott. Pupillái ismét kitágultak és normális formát öltöttek, arca elsápadt, és mérhetetlen döbbenet ült ki rá.
- Gerard... - nyögte elképedve. A kés halk koppanás kíséretében ért földet, majd térdre roskadt Gee mellett, aki még mindig némán bámult rá. Egy végtelenségig tartó másodpercig szíve szerint elhúzódott volna tőle, azonban amint a szemébe nézett, megkönnyebbülten tapasztalta, hogy ismét a régi önmaga.
- Gee, én... én nem akartam! Kérlek... bocsáss meg! - mondta Mikey kétségbeesetten, és nem tudta elhinni, hogy képes volt kezet emelni a saját testvérére. - A... Ayesha csinálta! Én...
Gee egy pillanatig még mindig nem fogta föl, hogy mi is történik vele. Itt van az igazi Mikey, itt ül vele szemben, él, és... valóságos.
Habozását látva Mikey megrémült, hogy talán Gerard még mindig nem bízik benne, azt hiszi, még mindig bántani akarja. Gondolkodás nélkül megfogta bátyja kezét, és megkönnyebbülten konstatálta, hogy nem rántja el.
Ahogy Gerard megérezte az olyan jól ismert érintését, megmagyarázhatatlan érzés lett rajta úrrá.
Sikerült.
Nem volt hát hiába az a végeláthatatlan küzdelem, hiszen most végre elérte a célját... visszakapta a testvérét!
Hónapok óta először, őszintén elmosolyodott, majd magához ölelte Mikey-t, és úgy szorította, mint még soha. Annyira hiányzott már neki, hogy magához szoríthassa, hogy érezze a jelenlétét, szinte gyógyító erőként hatott rá a közelsége.
- Semmi baj, Mikey... - mondta halkan. -, semmi baj... Tudom, hogy ő volt... De most már vége, minden rendben lesz! - nyugtatta, épp úgy, mint kiskorukban. Érezte, hogy Mikey szorosan belé kapaszkodik, akárcsak régen, mintha sohasem akarná elengedni. Így ültek, szorosan összebújva, Gerard pedig valahol mélyen érezte, hogy végre eljutott az oly' nehéz és küzdelmes út utolsó szakaszába. Ugyan még vissza is kell térniük innen, ami egyáltalán nem tűnik könnyű feladatnak, de mit számít ez, ha ismét magához ölelheti a sokáig halottnak hitt testvérét? Végre, annyi szenvedés után rátalált, és úgy érezte, ezután a hazatérés már gyerekjáték lesz számukra.
- Annyira féltem, hogy nem fogod tudni végigcsinálni... - szólalt meg Mikey remegő hangon. - Gerard, ez a nő egy pszichopata! - folytatta kisfiús rémülettel.
- Tudom. - felelte Gee keserűen. Lassan kibontakoztak egymás ölelő karjai közül, de ő szinte félt elengedni Mikey-t akár egy pillanatra is.
- Kiviszlek innen, rendben? - mondta kedvesen, miközben letörölt pár könnycseppet öccse arcáról. - Minden rendben lesz...
- És Ayesha? - kérdezte Mikey. Szemei tágra nyíltak a rémülettől. - Nem fogja hagyni, hogy csak úgy elmenjünk! Mi van, ha...
- Igen, jól sejted, hogy nem fogom hagyni. - szólalt meg hirtelen Ayesha a cella túloldalán. Gerard összerezzent, és amikor megpillantotta a nőt, gyorsan magához húzta Mikey-t, aki rémülten bújt oda hozzá. Ayesha közelebb lépett hozzájuk, és szemmel láthatóan nagyon dühös volt.
- Nem tartottad be, amit ígértél! Megszegted az egyezségünket! - nézett vádlón Mikey-ra. - Nagyon jól tudod, hogy meg kellett volna ölnöd őt!
- Mi?! - sápadt el Gerard, és zavartan nézett Mikey-ra. - Ti ketten...
- Nem!! - vágta rá Mikey. - Hazudik! Én nem egyeztem bele semmibe! Gee, én sose tennék ilyet veled! Ez az ő játéka volt! - nézett könyörgő szemekkel Gerard-ra, aki megkönnyebbülten látta, hogy őszintén beszél. - Ayesha, neked is be kell ismerned, nem sikerült a kísérlet! Vissza kell engedned minket!
- Kísérlet? - kapta föl a fejét Gee. - Szóval ez az egész csak egy rohadt kísérlet volt?! - nézett gyűlölettel a nőre. - Mire volt jó ez, mégis, mit vártál tőlünk?
Ayesha pár másodpercig üres tekintettel méregette őket. Végül hűvösen és tömören, ugyanakkor nemes egyszerűséggel így szólt:
- Semmit.