Gerard először csak annyit érzékelt, hogy valami kemény, hideg és nedves térgyon fekszik. Hol lehet?
Különös zsibbadtság lett rajta úrrá. A fejében furcsa, zavaros űrt érzett. Megpróbált visszaemlékezni, mi történt vele, de a sötétségben semmit sem tudott kitapintani. Semmilyen emléket nem talált.
Nem érzett sem fájdalmat, sem félelmet, azonban abban biztos volt, hogy életben van.
Megpróbálta kinyitni a szemét. Erős, vakító fény hatolt be a szempilláin keresztül, ahogy hunyorogva fókuszált. A világosság szinte bántotta, így újra becsukta a szemét. Pár másodperc múlva ismét próbálkozott, és ezúttal mintha a homályból egy alak kibontakozó körvonalait pillantotta volna meg.
A kép lassan kiélesedett előtte, s már felismerte Ayesha karcsú sziluettjét. A nő lassan közeledett felé, ezüstszínű haja hosszú fátyolként omlott le körülötte. Gerard tudta, hogy félnie kéne, de még mindig ugyanolyan üresnek érezte magát.
- Hogy is hívták azt a fiút? - kérdezte Ayesha halkan, fejét enyhén oldalra billentve.
Gee-nek fogalma sem volt, miről beszél. Válaszolni akart, de képtelen volt megmozdítani az ajkait.
- Milyen... fiút? - hallotta a saját gyenge, rekedtes hangját, azonban nem érezte, hogy a szája mozgott volna. Ayesha erre elégedetten elmosolyodott, majd fölállt, és távolabb sétált tőle, halk, csilingelő kacagásától Gerardot kirázta a hideg. Megpróbált megmozdulni, és a legnagyobb csodálkozására már nem érezte olyan gyengének magát, mint azelőtt. Lassan fölült, miközben még mindig nem tudott rájönni, mi is történt vele.
Aztán hirtelen, villámcsapás módjára elözönlötték az emlékek - tisztán látta maga előtt a kastély szobáit, amelyeken keresztül menekült, a rejtélyes lányt, a fejében hallotta hátborzongató sikolyait. Azonban valami hiányzott. Most már tudta, mi történt, de ahogy megpróbált rájönni, miért van itt, és kiről beszélhetett Ayesha, ismét csak az üres feketeség után tapogatózott.
- Tudod, én már az elején tudtam, hogy nincs esélyed. - mondta a nő szórakozottan. - De azért érdekes volt látni, hogy egy emberi lény mi mindent megtenne azért, akit szeret... - mosolyogva ingatta a fejét jobbra-balra, de a tekintete továbbra is ugyanolyan hideg és acélos maradt. - Megdöbbentő, milyen naivak is tudnak lenni egyesek.
Tovább beszélt, szavai lassan elhalkultak, hangját elnyelte valami különös zaj. Gerard már nem is tudott figyelni rá, mit mond, helyette furcsa érzés lett rajta úrrá.
Hogy is hívták?
Tudta, érezte, hogy egy létező személyről van szó, de fogalma sem volt, ki lehet. Talán ismerte? Esetleg rokona lehetett? De akkor miért nem emlékszik?
"...érdekes volt látni, hogy egy emberi lény mi mindent megtenne azért, akit szeret..."
Minden elhomályosult előtte, csupán Ayesha hangját hallotta még mindig, valahonnan nagyon messziről. Aztán a hang elhalkult, s hirtelen rengeteg kép kezdett el kavarogni előtte. Képek, egy másik időből, egy másik helyről... egy másik életből.
Úgy érezte, mintha egy hosszú, végeláthatatlan alagútban tapogatózna, amelynek a legvégén látni vélte a halványan felsejlő világosságot, amely egyre közeledett. Mozdulatlanul állt, látta, hogy a fény egyre közeledik, majd lassan körbeveszi, és ezzel együtt a homályból képek sokasága tülekedett lelki szemei elé. Először idegenek voltak a számára, azonban idővel egyre ismerősebbnek tűntek. Minden emlék megjelent, amelyet elvettek tőle, lepörgetve előtte Mikey életét, s újra átélt minden egyes momentumot, minden egyes pillanatot, amelyről azt hitte, már végleg elveszett... Azonban most újra visszaszerezte. Maga sem tudta, hogyan, de abban biztos volt, hogy Ayesha terve nem vált be.
- Van... egy testvérem... - motyogta gyengén, szinte suttogva. Minden egyes szó hatalmas erőfeszítésbe tellett számára. Ayesha, aki eddig háttal állt neki, erre riadtan hátrafordult, arca tanácstalanságot tükrözött.
- Úgy hívják, hogy... Michael... - a szavak öntudatlanul törtek elő belőle. Ayesha továbbra is ugyanolyan tekintettel nézett rá, és Gee először látott az arcán rémületet.
- Mikey-nak hívják... és... te... elvetted tőlem! - miközben ezt mondta, lassan fölállt, és vádló pillantással nézett a nőre, aki egyre jobban elsápadt. Pár másodpercig a szemében eddig nem látott kétségbeesés, majd bosszúság villant, végül valamilyen különös okból kifolyólag a pillantása megszelídült. Ettől hirtelen teljesen emberinek tűnt, olyannak, mint akárki más. Majd a pillanat elmúlt, és ismét a rideg, kegyetlen énjét mutatta.
- Ne reméld, hogy megmenekülsz, csak nert nem sikerült a kísérlet! - mondta fenyegetően. - Te erre nem emlékezhetsz! Az emlékeid az enyémek...
- Miért?? Mégis mire jó ez? - kérdezte Gerard, egyre növekvő dühvel, amelyet eddig visszafojtott, egészen mostanáig.
Azonban Ayesha nem felelt, helyette pár perdig meredten nézt őt, majd megszólalt:
- Rendben. Ha nem így, hát máshogy. Ezt a kört te nyerted, egy-egy. De még egy kör hátravan a játékból... - mondta hűvösen, figyelmen kívül hagyva Gee kérdését. - Kíváncsi vagyok, mit fogsz majd szólni, ha meglátod a testvéredet. - mosolyodott el ördögien. - Nos, sok sikert a küzdelemhez! - mondta hangjában némi gúnnyal, mintha biztos lenne benne, hogy habár nem állítja, egyenesen a halálba küldi.
A következő pillanatban Gerard úgy érezte, mintha ugrana egyet alatta a padló, ő pedig zuhanni kezdene. A szoba, ahol eddig volt, eltűnt, Ayesha-val együtt. Majd a lábai hirtelen szilárd talajt értek, ő pedig egy sötét cellában találta magát.
Körülnézett, és a szívverése őrült iramba kezdett, amikor megpillantotta Mikey-t a sarokban kuporogni.
- Mikey! - kiáltotta, és már rohant is volna oda hozzá. Azonban Mikey, amint megpillantotta, hirtelen fölpattant, és ahogy ránézett, Gerard rögtön tudta, hogy ő az. Ez már nem holmi hasonmás, hanem az ő igazi testvére. Azonban amikor közelebb lépett, majdnem hátrahőkölt a látványtól - olyan vad gyűlölet ült öccse tekintetében, amelyet eddig még sohasem látott.
- Mikey... - próbálta a nevén szólítani, és akaratlanul is érezte, hogy elárasztja a félelem. - Én vagyok az... kiviszlek innen!
Azonban Mikey, szemében továbbra is ugyanazzal az ördögi fénnyel közeledett felé. Gee-be hirtelen áramütésként hasított a felismerés: ez is Ayesha műve. Ellene fordította Mikey-t... talán nem is emlékszik rá... talán végezni akar vele.
Teljesen tanácstalanul állt, képtelen volt megmozdulni, a szíve a torkában dobogott. Nem tudta felfogni, hogy ez az alak, aki láthatóan gyilkos szándékkal közeledik felé, az ő saját testvére.