- Tényleg az vagy az? - kérdezte a főnök.
Gerard nem akart válaszolni, de a fegyver csöve megmozdult a halántékán, jelezve ezzel, hogy jobb lesz ha nem szórakozik.
- Igen! - válaszolta végül nagy nehezen.
A fegyveres bólintva nyugtázta a számára jó hírt, majd végignézett a többi túszon.
- Van még valaki veled? - kérdezte, fegyverét még mindig nem véve le Geeről.
- Nincs! - vágta rá Gerard azonnal, talán túlságosan is gyorsan, mert a férfi erre hümmögött egyet.
- Nézz szét, felismersz még valakit? - szólt társának, aki erre alaposan szemügyre vette a társaságot.
- Nem. - válaszolt végül óráknak tűnő feszült várakozás után.
- Nagyon remélem, hogy igazat mondtál! - sziszegett Gerard fülébe a vezér, majd a túszok felé intézte szavait.
- Ha valaki felismer olyant, aki ehhez az úriemberhez tartozik, azt elengedem! - kiáltotta fennhangon.
Mocorgás támadt a földön, mindenki gyanakodva nézte a másikat. Az egymásra néző sóvár tekintetek arról árulkodtak, bárki szívesen beköpné a másikat, ha módja lenne rá.
Én inkább nem néztem sehová, ám megéreztem, hogy egy valaki engem figyel. Visszanéztem, és az a nő bámult rám meredten, akinél Geevel a bankszámlát akartuk intézni.
Azonnal beugrott, hogy a nő tudja, hogy mi együtt vagyunk.
Láttam, hogy már szólásra nyitja a száját, és képes lenne engem elárulni, abban a csalóka reményben, hogy a bankrablók szabadon engedik.
Óvatosa, nehogy feltűnést keltsek, megcsóváltam a fejem, és számmal a "ne" szócskát tátogtam felé, elővéve legkönyörgőbb tekintetemet. Rettegtem attól, hogy elárul, de nem csak saját magam miatt, hanem mert el tudtam képzelni mit fog kapni Gee, ha kiderül, hogy hazudott. Meg ugyan nem ölik, mert ahhoz túl értékes, viszont komoly fájdalmat tudnak okozni neki, egyéb, esetleg maradandó sérülésekről már nem is beszélve!
A nő elfordult tőlem, úgy tűnt még gondolkodik, Hiába is szuggeráltam nem nézett vissza rám. Úgy tűnt döntésre jutott, és már épp szólni készült a bankrablóknak, mikor mozdulata megtört. Lehajtotta a fejét és némán bámult maga elé. Siratta a messze úszó szabadságát, amit csak árulás útján tudott volna megszerezni. Úgy döntött mégsem éri meg!
Magamban hálát rebegtem neki, és a Jóistennek. Szerettem volna szememmel megköszönni, de a nő nem nézett többé vissza rám, csak annyit láttam, hogy könnyek potyognak a kezére.

A bankrablók főnöke felhívta a rendőröket, és közölte, hogy értékes túszuk van. Odacipelte Gerardot az ajtóhoz, és végig mögötte megbújva kivezette a nyitott ajtón, hogy bebizonyítsa állítását, majd néhány másodperc múlva visszahúzta, és újra bezárta az ajtót.
Csigalassúsággal teltek a percek.
- Hé, ezt nézzétek! - kiáltott fel az egyik elkövető, és felmutatott a tévére, ami eddig is be volt kapcsolva, csak senkit nem igazán érdekelt. Benne vagyunk a hírekben.
És valóban, épp azt mutatták, ahogy Gerard kiáll az ajtó elé, háta mögött egy maszkos férfival, majd visszarángatják. Tehát már a sajtó is tud róla, hogy itt van.
- Nagyszerű! - kiáltott fel vidáman a vezér. - Mostmár remélem felpörögnek az események. Ha sajtó egyszer
megjelenik...
És valóban úgy tűnt, hogy a rendőrök engedékenyebbek lettek. Megígérték, hogy negyed órán belül megérkezik a kért kocsi.
Mivel a rablók az egészet nem így tervezték, nem is igazán tudták, hogy mit kezdjenek a kialakult helyzettel.
Míg haditanácsot tartottak Gerardot leültették egy székre, és egyikőjük folyamatosan rajta tartotta a fegyverét.
Egy másik bankrabló minket vett célba, a vezető pedig le-fel járkált, így tanácskozták meg a tennivalókat.
Gee viszonylag nyugodtan tűrte a megpróbáltatásokat, bár igazán nem is tudott volna semmit csinálni. Egykedvűen ült, és néha lopva rám sandított, de csak úgy, nehogy bárki észrevegye. Igyekezett nem nézni a fegyverre, ami 1 méterre tőle fenyegetően meredt rá, készen arra, hogyha szökni próbálna elsüljön.
Eszembe jutott, hogy valószínűleg az otthoniak is tudnak már a helyzetről, és nagyon is el tudtam képzelni mennyire aggódhat Donna, vagy Frankie értünk. Jó lett volna valahogy üzenni nekik, hogy jól vagyunk, legalábbis egyelőre.
A várakozás hosszú ideje megviselte az elkövetők idegeit is. Egyre durvábban beszéltek egymással, és egyre türelmetlenebbek lettek, gondolom ebben közrejátszhatott a bizonytalanság is. Azt vettem észre, hogy már majdnem egymás torkának esnek, ha nem tudnak dönteni valamiben. Akkor szabadulna el itt igazán a pokol, ha még ők is egymást irtanák!
Az a bankrabló tartotta sakkban Geet, aki felismerte. Gondolom külön élvezett lehetett neki, hogy most ő játszhatta a főnököt. Túlpörgött idegei táncot jártak kivillanó kézfején, ahol az inak szinte maguktól mozogtak. Hogy csillapítsa a benne felgyűlt feszültséget megszólította Geet.
- Frankie... Frankie... - motyogta a férfi elgondolkodón. - Csak nem Frank Iero, a gitáros? - világosodott meg hirtelen.
Egyértelmű volt, hogy választ vár, és Gerard nem akarta tovább húzni az idegeit, ezért inkább gyorsan bólintott.
- És vajon miért hívogat? - tűnődött tovább a bankrabló. - Ááá... csak nem hiányzik neki a kis szerelme? - mondta gúnyosan. - Emlékszem már! Ti vagytok a kis homik! Simi-simi meg smaci a koncerteken, meg gondolom otthon is!
Mindezeket olyan megalázóan gunyorosan mondta, hogy egyértelmű volt róla a véleménye.
Láttam Gerardon, hogy egyre jobban megy fel benne a pumpa, és majd szétveti a düh. Abban reménykedtem, hogy a rabló nem hergeli tovább, mert annak beláthatatlan következményei lennének. De tévedtem.
- Na mi van cuncimókus, hiányzik apuci? - cukkolta tovább a férfi Geet nyálaskodva. A többiek meg jót röhögtek rajta. - Hé fiúk! Nem is tudtátok, de egy csajt sikerült túszul ejtenünk!
Erre kitört a röhögés. Gerard még egész jól bírta, bár arcszíne változásából láttam, hogy nem sokáig.
Az aki eddig cukkolta odament hozzá, és végigsimított Gerard arcán.
- És mond csak! - fogta meg Gee állát, és felemelte, hogy egyenesen a szemébe nézzen. - Nekem mennyiért hajolnál előre jó mélyen? Gondolom Frankievel már kiegyeztetek a....
- A kurva anyád! - kiáltott Gee. Ez volt az a pillanat, amikor elszállt az agya. Felpattant ültéből, és rá akarta vetni magát a kis köcsögre, de az megelőzte. Még mielőtt elérte volna, a férfi a puskatussal hatalmasat húzott Gee arcába, aki az orra elé kapta a kezét, megtántorodott, és összeesett. A bankrabló fölé magasodott, és újra le akart rá sújtani.
Tudom, hogy nem szabadott volna, de egyszerűen nem bírtam ki!
- NE! APA! - álltam fel, és ordítottam, majd odarohantam hozzá, hogy ha kell testemmel védjem meg őt.
Szavaim visszhangot vertek a csupasz falakon, a támadó a meglepetéstől félbehagyta mozdulatát, és mindhárom fegyveres tekintete rám szegeződött.
Elárultam magam.