Gerard meglepetten fordult hátra, és beletelt pár másodpercbe, mire rájött, hogy mi történik.
Én addigra már letérdeltem, és rángattam a kabátja alját, hogy tegye azt, amit én.
Gee körbenézett, aztán vissza az ügyintézőre, aki már szintén a föld felé igyekezett. Végül ő is elindult lefelé, és pillanatok múlva már mindenki a földön feküdt.
Egy fekete bakancsos lábat láttam magam mellett, és hallottam az egyik rabló lépteinek koppanását közvetlenül a fejem mellett. Fel akartam nézni, de Gee megakadályozott benne. A keze épp a fejem volt, és visszahúzott.
Ránéztem, de ő csak a fejét csóválta, és hangtalanul felém tátogta.
- Ne!
Közben a férfi elment mellettem, ügyet sem vetve ránk, és ez jó volt így. A pultot vette célba, bement mögé, és onnan kiabált.
- Kifelé a pult mögül! Mindenki ide előre!
Mocorgás támadt. Látni ugyan nem láttam semmit, de sejtettem, hogy a banki alkalmazottak kijöttek a pult mögül, és visszafeküdtek a földre.
Néhány perc múlva minden mozgás elcsendesült, csak a három bakancsos férfi lépteit lehetett hallani, ahogy a földön fekvő emberek között sétálgatnak.
- Ha együttműködnek nem lesz bántódásuk! - jelentette be egyikük. Hangja torz és erőszakos volt a maszk alatt. Egy olyan ember hangja, aki nem viccel, és képes embert is ölni szükség esetén. Nagyon megrémültem.
- Ha valakinél fegyver van, az most adja át. Ha mi találjuk meg nála később, nagyon rosszul jár.
Erre támadt egy is mocorgás. Szerettem volna felnézni, hogy mi történik, de a félelem megakadályozott benne. Attól rettegtem, hogy felhívom magamra a figyelmet, és akkor esetleg felismerhetik Gerardot. Nem akartam a mocorgásommal bajba sodorni, ezért inkább nyugton maradtam.
Így tett Gee is. Mint mindenki más, ő is tisztában lehetett vele, hogy a legjobb meglapulni, úgysincs semmi esély három fegyveres emberrel szemben.
Gee úgy fordította a fejét, hogy a szemembe nézhessen, és bár nem szólt egy szót sem, szemeiből kiolvastam, hogy próbál megnyugtatni. Végül is, ha mindenben együttműködünk mi bajunk lehetne?
- Hé te! Gyere ide! - hallottam az előbbi, erőszakos hangot. - Tedd a pénzt ebbe a zsákba! - utasított valakit.
Ismét mocorgás támadt, valaki elindult, gondolom a pénztár felé.
- Egyetlen gyanús mozdulat, és szétloccsantom a fejed! - fenyegetőzött a rabló.
A zajokból arra következtettem, hogy épp a pénzt pakolja be valaki egy zsákba, de arra nézni nem mertem. Mivel eddig minden simán ment megvolt az esély, hogy a rablók eliszkolnak pénzzel, és mi megússzuk épp bőrrel a támadást.
A nyakam már alaposan elzsibbadt, ezért kicsit oldalra fordítottam a fejem. Végignéztem a mellettünk fekvőkön. Lehettünk úgy 10-12-en, legalábbis akiket én láttam.
Az egyik ember óvatosan mocorogni kezdett, miután az egyik rabló, aki a fekvő emberek közt sétálgatott, elhaladt mellette. Úgy nézett ki, mintha valamit kivett volna a zsebéből. Ahogy jobban megnéztem rémület kerített hatalmába. Egy fegyver volt az illető kezében, és mozdulataiból úgy tűnt, hogy meg akarja támadni a rablót. El nem tudtam képzelni, hogy ennek mi értelme, hiszen hármójuk ellen úgysem tehet semmit.
A fickó lassan négykézlábra állt, és olyan csöndesen amennyire ez csak lehetséges volt a bankrabló mögé lopakodott. A következő pillanatban ráugrott a hátára, és fegyverét a rabló halántékához szorította. Azaz csak szorította volna, ha egyik bűntársa nincs résen. De sajnos résen volt! Lövés dörrent, iszonyú hangzavar és sikítozás támadt, miközben mennyezetdarabok hullottak a fejünkre. Közelebb húzódtam Gerardhoz a nagy összevisszaságban. Nagyon megrémültem.
- A következő nem a plafonba fog menni! - ordította a rabló teljes hangerőből.
Ahogy oldalra néztem, láttam, hogy a férfi újra a földön fekszik a bankrabló a kezén tapos, és fegyverét a halántékához szorítja.
- Vagy szeretnéd, ha már most véget vetnék a szenvedésednek? - kérdezte a férfitől, és bakancsával még jobban megtaposta a illető kezét. Aztán végignézett a fekvő társaságon.
- Még egy ilyen remek ötlet, és mindenki megdöglik! Érthető voltam?
Senki nem válaszolt, bár gondolom nem is annak szánta a kérdést, hogy bárki válaszoljon rá. Ijedtségében egy nő hangosan felzokogott.
- Csönd legyen! - csattant újból a vezér hangja. - Megmondtam, hogy nem érdemes velünk ujjat húzni! Mindenki maradjon csendben! Ha nyugton maradnak nem esik bántódásuk, de ha...
Mondata itt félbeszakadt, mert az utca felől éles szirénázás hallatszott, és villogó kék fények tucatjai tükröződtek a falakon.
Megérkezett a rendőrség!

- A kurva életbe! - ordított a vezér torka szakadtából, és ezt elmondta még háromszor. - Mindenkit elengedtem volna, ha nyugton vannak, de ennek lőttek! Mindenki a helyén marad! Változott a helyzet fiúk! Hosszabb időre kell berendezkednünk!
Gerarddal egymásra néztünk, és mindkettőnk szemében ott csillogott a felismerés. Túszok lettünk!