Lesétáltam néhány utcasarkot, és csak akkor döbbentem rá, hogy pénzt meg nem hoztam magammal a nagy sietségben. Nálam volt ugyan a pénztárcám, de mivel abból sikerült elköltenem minden egyes petákot, az utánpótlás pedig fent figyelt a szobámban, nem volt mit tenni, csak messziről nézegettem a mozi filmkínálatát.
Megkísértett ugyan a gondolat, hogy hazamegyek pénzért, de mivel a szobám a háló közelében van, nem szerettem volna megzavarni a fiúkat a nagy kibékülésben. Arról nem is beszélve, hogy mi van akkor, ha fel sem értek a hálóba, hanem a nappali közepén teperték le egymást, és most éppen ott "békülgetnek", abban a biztos tudatban, hogy több órán keresztül biztosan nem zaklatja őket senki.
Szóval ezeket átgondolva abban maradtam, hogy inkább sétálgatok. Az ugyan rossz volt, hogy még egy üdítőt, vagy egy fagyit sem vehettem pénz híján, de a két imádott pasi boldogsága megért ennyi önfeláldozást!
Eleinte sétálgattam, nézelődtem, csak az volt a gond, hogy a környéken már az legutolsó kukát is tökéletesen ismertem, úgyhogy nem tudott sok érdekességgel szolgálni az utca. Elsétáltam a parkba, ahová azóta nem tettem be lábam, mióta elraboltak. Az a nap még mindig szörnyű élményként élt bennem, és hideg borzongás futott át a gerincemen, ahogy visszaemlékeztem az akkori eseményekre.
Végül leültem egy padra, azon a részen, ahol sok ember megfordul, arra gondolván, hogy ott nem eshet bajom. Elég ijesztő volt a sötétben egyedül ücsörögni.
Nehezen ment el az a két óra, amit a fiúknak szántam, de végül is eltelt, így hazafelé vettem az irányt.
Otthon csend volt és sötét. Mivel hangokat sem hallottam arra gondoltam biztosan alszanak a itthoniak, így gyorsan elmentem zuhanyozni, és eltettem magamat holnapra.

Másnap reggel, mire felkeltem, Gee és Frankie már a konyhába szorgoskodtak. Vagyis Gerard szorgoskodott, azaz kávét főzött, Frankie pedig nézte.
Jó volt rájuk nézni, látszott a fejükön, hogy mennyire jól érzik magukat.
Gerard is, mintha csak elfújták volna róla az elmúlt egy hét minden kínját, kisimult arccal, boldogan mosolyogva vitte Franknek a kávét, és mikor odaadta neki kezük egy pillanatra összeért. Ezen összemosolyogtak, arcukról sugárzott a szerelem. Jó volt őket újra így látni.
- Hogy telt az estéd? - kérdezte tőlem Gee, miután leült Frank mellé, és a kávéját szürcsölgette.
- Áhh, nem is kérdezd. Itthon maradt a pénzem, nem tudtam moziba menni. - vallottam be őszintén. Én nem kérdeztem meg tőlük, hogy nekik hogy telt, hiszen rájuk volt írva!
- És miért nem ugrottál haza érte? - kérdezte Gee csodálkozva.
Nem akartam elmesélni az érveimet, ezért csak annyit mondtam.
- Már túl messze voltam, és nem értem volna vissza a film kezdetére. - szerintem ez így elég diplomatikus volt. - Sétálgattam.
Gerard elgondolkodott, majd hirtelen felkapta a fejét.
- Amy, neked nincs is bankkártyád? - nézett rám.
- Hát, nincs.
- De... az hogy lehet?
- Nem tudom. - vontam meg a vállam. - Eddig még nem volt szükségem rá. Bár tegnap jól jött volna.
- Tudod mit? Reggeli után megyünk, és nyitunk neked egy számlát. Nem szeretném, hogy pénz nélkül mászkálj, és a kártya mégiscsak biztonságosabb, mint a készpénz. - jelentette ki végül.
Tetszett az ötlet. Egy saját számla! Ezek szerint Gerard megbízik bennem annyira, hogy tudja nem fogok mindenféle hülyeséget összevásárolni. Eddig sem volt szokásom, azután sem lesz az!
- Oké! - egyeztem bele boldogan.

Úgy egy óra múlva ott álltunk a mittodménmilyen bank pultjánál, és Gerard közölte a tisztviselővel, hogy nekem szeretne egy számlát nyitni. Nagyon boldog voltam, úgy éreztem ez már olyan igazi apás dolog.
Míg a hölgy elment a papírokért, odasúgtam Gee fülébe.
- Köszönöm! - és úgy mosolyogtam hozzá, mint a vadalma.
- Igazán nincs mit. Én tartozom köszönettel, hogy elrendezted a dolgot köztem és Frankie között. - válaszolt szemlesütve.
- Azt te magad rendezted el az alvásoddal.
- Akkor is köszönöm! Meg azt is, hogy tegnap... kettesben hagytál minket.
- Szívesen! - bólintottam vigyorogva. - Máskor is, ha kell!
Ezen jót nevettünk, hisz mindketten tudtuk, hogy ez mit jelent.
Az ügyintéző visszaért a papírokkal, és Gee elkezdte kitölteni őket.
A következő pillanatban hangos zaj ütötte meg a fülem a bejárati ajtó irányából. Odanéztem, és ereimben meghűlt a vér.
Három maszkos, fegyveres alak állt az ajtóban, fegyvereikkel végigpásztázva az embereken.
- Ez egy bankrablás! Mindenki le a földre! - ordította az egyik, és lassan elindultak a helyiség belseje felé. - Nem hallották? Le a földre!