20.rész - Új esély
2009.05.17. 14:58
Sötét volt, és dermesztően hideg. Nem hallott, nem látott semmit, csupán a végtelen ürességet, a csendet, amely fogva tartotta. Fogalma sem volt, hol van, és mi történik vele.
A sötétbe lassan bekúszott egy halvány kép, akár egy börtön cellájának rácsai közül a napfény. Először minden homályos volt, majd a kép egyre kiélesedett. Az elmosódott vonalak tisztán láthatóvá váltak, majd az egész ismét egyetlen kavalkáddá olvadt össze. Autódudálás és fékcsikorgás hangja hasított a levegőbe, eszébe juttatva, mi is történt vele.
Meghaltam? - ez volt az első gondolata. Minden bizonnyal igen... de akkor mi ez a hely, és mi történik vele? Azonban tovább nem gondolkozhatott, mert hirtelen erős fájdalmat érzett, ami kizökkentette eddigi állapotából. Újra érezni kezdte a tagjait, érezte, hogy valami keményen, valószínüleg a földön fekszik, és végre képes volt kinyitni a szemeit. Azonban ahogy felismerte, hová került, azt kívánta, bárcsak ne tette volna.
Végignézett saját magán, és a látványtól egészen elámult. Maga elé emelte az egyik kezét, és döbbenten vizsgálta szinte teljesen átlátszó szellemujjait. Ismét lenézett, de csupán alig látható, fehéres ködnek látta saját magát.
Lassan feltápászkodott, és tanácstalanul nézett körül. Azonnal rájött, hogy hol, kinek a házában van... és arra is, hogy mikor.
A nappaliból vidám csevely hangja szűrődött ki, senki sem sejtette, hogy néhány percen belül minden megváltozik. Hamarosan valóban meghallotta a kiabálást, majd léptek hangját, aztán megpillantotta saját magát, amint könnyes szemekkel kiviharzik, és felrohan a lépcsőn. Nemsokára Mikey is megjelent, és arcán látható aggodalommal és félelemmel eredt utána.
Gerard képtelen volt megmozdulni, kővé dermedve hallgatta a leszűrődő hangokat. Hallotta a saját hangját, ahogy könyörög Mikey-nak, aki azonban nem hajlandó tágítani. Aztán éles, metsző sikoly hasított a levegőbe, és eldördült a lövés.
Gee összerezzent, hirtelen éles fájdalom hasított a tagjaiba. A földre rogyott, és levegő után kapkodott, szemeit szorosan összezárta, hogy még véletlenül se láthassa meg a szörnyű rémképeket... azonban azok még a lelki szemei elé is befurakodtak. Hallotta a gúnyos, kegyetlen kacajt, majd ismét magával ragadta a sötétség, de ezúttal szinte azonnal egy másik helyre, másik időbe érkezett.
- Kedvesem, szomorú hírem van a számodra. - hallotta Ayesha hangját, a hangot, amely a legfőbb ellenségévé vált. - ...a bátyád nem fog többé küzdeni érted.
Mi? - pattantak ki a szemei, és minden erejét összeszedve, a karjaira támaszkodva félig föltápászkodott. Azonban a félhomályban csak a nő alakját tudta kivenni, és egy sötét alakét, aki a cella sarkában gubbasztott. Azét, aki elárulta neki, hogy visszaszerezheti Mikey-t...
- Mit tettél vele? - kérdezte gyenge, rekedtes hangján. Mikey! Ezek szerint nem saját magát látta akkor, nem saját maga adott tanácsot neki, hanem... hanem...
- Megölted?!
- Tudod, nagyon sok problémát okozott nekem. Nem hajlandó felejteni...
Szóval ezért tette... - döbbent rá Gee. Nem sikerült elérnie a célját, és ezzel oldotta meg! Egyszerűen végzett vele... Mikey-t pedig fogva tartja...
Mi értelme van ennek? Mi lesz most? Itt fogok bolyongani az idők végezetéig?
Hirtelen düh lobbant fel benne. Hiszen ő csak azért küzdött, ami az övé, és amit igazságtalanul elvettek tőle! Most pedig még küzdeni sem hagyják, eloroznak tőle mindent... de miért?!
Ez így egyáltalán nem fair.
Látta, hogy Ayesha sarkon fordul, és kiviharzik a cellából. Nagyot nyelt, és óvatosan közelebb lépett... volna, de nem sikerült. Mintha egy láthatatlan üvegfal választotta volna el Mikey-tól, aki továbbra is ott ült, maga elé meredve.
- Mikey! - szólongatta Gerard, reménykedve. - Mikey, hallasz engem? Itt vagyok!! - azonban Mikey nem hallotta őt. Hogy is hallotta volna... hisz' csak egy szellem. Így hát keserűen megfordult, és egyre növekvő indulatokkal Ayesha után eredt.
Rövidesen utol is érte.
- Mire volt ez jó, mondd?! Miért jó neked, ha mindenkitől elveszel mindent?? - kiabált rá dühösen, de ő sem hallotta. Gee-t most ez sem érdekelte. - Talán azt hiszed, most győztél, de vedd tudomásul, hogy egyáltalán nem! - folytatta.
A nő hirtelen megtorpant, és megfordult. Gerard elhallgatott. Tudta, hogy nem láthatja őt, de már ebben sem volt olyan biztos. Hosszú másodpercekig farkasszemet néztek egymással - vagy legalábbis úgy tűnt -, majd Ayesha halkan megszólalt:
- A te választásod. Te döntöd el, küzdeni akarsz-e, vagy meghalni. Két út van. A kérdés, melyiken indulsz el. - mondta, s visszafordult, majd a következő pillanatban a kép semmivé foszlott, és immár sokadszorra tért vissza az üres, dermesztő sötétség.
Két út van.
Gee hirtelen úgy érezte, mintha zuhanna, de maga sem tudta, merre. Mintha láthatatlan erő húzná maga felé, de ugyanakkor egy másik ilyen erő visszatartotta. Olyan volt, mintha a két út, élet és halál között lebegne. Egyik oldalán az Élet hívogatta, csalogatta maga felé, a másik oldalon pedig a Halál nyújtogatta felé karjait kacér mosollyal, hogy magához rántsa, és soha többé ne engedje el.
A kérdés, melyiken indulsz el.
Lelki szemei előtt ismét felrémlettek a képek, ahogy az autóban ülve egyenesen szembenéz Ayesha-val, majd ahogy egyre közelednek a végzetes kanyarhoz... ezzel együtt a halál gondolata hirtelen csábítóbbnak tűnt számára. Hiszen ha most ténylegesen meghal, megszabadul az összes kínjától... vajon mi fog rá várni utána? Ki tudja, talán a következő életében végre békét talál... a mennyországba, vagy pokolba vetett hitét rég elvesztette.
Már egészen beleringatta magát a kellemesnek tűnő illúzióba, és egészen közel járt hozzá, hogy a Halál karjaiba boruljon, amikor váratlanul megjelent előtte Mikey arca.
- Nem hagyhatsz itt! - hallotta kétségbeesett kiáltását, és szörnyű lelkiismeret-furdalása támadt, amiért ez eszébe jutott. Hogy is hagyhatná itt... hiszen érte küzdött egész ezidáig!
Igaza van. Nem akarom itt hagyni. Küzdeni akarok! Élni akarok!
Maga előtt látta életének legszebb pillanatait, eszébe jutottak az együtt töltött évek, és úgy érezte, semmi áron sem válna meg ezektől. Mikey, a banda, Frank-ék... talán még van esélye visszaszerezni. Eltökélten fordult az Élet felé, készen állva rá, hogy küzdjön azért, ami az övé.
A te választásod, kedvesem. Most már nincs visszaút.
|