Beletelt pár percbe, mire Gerardnak sikerült úgy-ahogy megnyugodnia. Összeszedte magát, és kiment a fürdőszobából, vissza az étkezőbe. Mielőtt belépett volna, hangok ütötték meg a fülét.
- Nem kellett volna elmondanunk neki. Látod, mennyire felzaklatta! - hallotta Donna aggódó hangját.
- Dehát ő akarta tudni. Egyébként is szörnyű dolog, nem csodálom, hogy ekkora hatással volt rá. Bár, igazad van, tényleg kicsit furcsán viselkedett.
Ekkor Gee belépett a helyiségbe, erre mindketten elhallgattak. Pár másodpercig fürkészően néztek rá, mintha várnának valamire, végül Donna fölállt, és odalépve fiához, megtörte a feszült csöndet.
- Jobban vagy?
- Igen. Már sokkal jobban. - mosolygott rá Gerard. - Csak... olyan szörnyű, amit meséltetek. - tette hozzá búskomoran.
- Valóban az. Talán nem volt jó ötlet elmesélnünk...
- Nem, dehogy! Érdekelt. - tiltakozott Gee gyorsan. - Komolyan. Tudni akartam, ki ez a Mik... Michael.
- Miért is? - szólalt meg Donald, aki eddig csendes szemlélője volt az eseményeknek.
Gee egy pillanatra elbizonytalanodott. Azért, mert ő az öcsém... na jó, most találj ki valami okosat.
- Ööö... csak kíváncsi voltam. Hallottam róla valahol, és gondoltam, névrokon, hátha ismeritek... - bizonygatta, utána az órára pillantott. Már ennyi az idő? - Ne haragudjatok, de lassan mennem kell.
- Hová sietsz te mindig ennyire? - nevetett Donna.
- Találkozóm van az egyik barátommal. Tényleg sürgős. - hazudta szemrebbenés nélkül.
- Hát jó. De... várj csak, azt minek viszed? - mutatott anyja kérdően a plüssmacira.
- Emlékbe. Talán baj? - kérdezte Gee ártatlanul.
- Dehogyis. Emlékszem, hogy szeretted kiskorodban, mindig ezzel játszottál. - nosztalgiázott Donna mosolyogva. - Vidd csak, legalább ennyivel kevesebb limlom lesz a szobádban.
Gerard rosszallóan nézett rá, ugyanis utálta, ha valaki a szobáját kritizálja.
- Majd még jelentkezem. - jelentette ki végül, és futólag megölelte mindkettejüket.
- Vigyázz magadra! - kérte Donna az ajtóból. Gerard csak mosolyogva bólogatott, és anyja aggódó pillantásától kísérve szállt be az autójába. Régen ült már benne, mostanában gyakrabban járt gyalogosan, de az úticélja ezúttal túl messze lett volna ahhoz.

Kezdeti önbizalma alaposan megcsappant, mire elérkezett a nagy és díszes szerkesztőség épületéhez. A torkában dobogó szívvel ment a hosszú terem végében lévő pulthoz.
- Igen? - magas, vékony nő nézett rá félhold alakú szemüvegén keresztül.
Gerard megköszörülte a torkát.
- Újságcikkeket keresnék, két hónappal ezelőtti lapokból, ha lehetséges.
- Rendben. Ott, az a hölgy, tőle kérhet segítséget. - a nőről lerítt, hogy fel van háborodva, amiért meg merték zavarni eddigi munkálkodásában.
- Köszönöm. - hálálkodott Gee, és a tőle nem messze álló, középkorú nő felé sietett. Szerencsére sokkal kedvesebb fogadtatásban részesült.
- Nos - sürgette Gerardot nem sokkal később. - Mit is keres pontosan?
Gee-nek nem volt más dolga, mint megemlíteni a szeptemberi eseményeket, és a nő azonnal tudta, hol keresse.
- Szeptember 10-én... - ráncolta a homlokát. - Szörnyű tragédia volt. Ilyet! Egy ember ilyet tesz a saját testvérével. Micsoda veszteség lehetett!
Módszeresen átfésülte az újságokat, míg meg nem találta a keresett számot, és kiterítette az asztalra. Gerard lélegzet-visszafojtva nézett a címlapra: "Újabb gyilkosság New Jersey-ben"
- Michael Way-nek hívták. - szólalt meg segítője szomorúan. - Milyen kár, egy fiatal életért...
Gerard félve kezdte olvasni a nyomtatott sorokat, de kis idő elteltével már szinte falta tekintetével a cikk szövegét.

"A mostanában rohamosan elszaporodott környékbeli gyilkosságok után ismét egy újabb, ezúttal családon belüli tragédia történt: tegnap, egy férfi előre eltervezett szándékkal lelőtte fiatalabb testvérét, a saját házában. Bennfentesek nyilatkozata szerint éppen az áldozat születésnapját ünnepelték, amikor a bátyja váratlanul eltűnt, s ő pedig azonnal a keresésére indult - ez lett a veszte. A testvérpár közeli barátai félig-meddig szemtanúi voltak a gyilkosságnak, azonban a rendőrség már csak hűlt helyét találta az elkövetőnek. Az áldozat neve Michael Way, éppen akkor töltötte be 28.-ik életévét. A közeli barátok és rokonok szerint a testvérpár kapcsolata rendkívül jó volt..."

A szavak kezdtek összefolyni Gerard szeme előtt. Zúgott a feje, felvillanó emlékképek, hangok kavarogtak benne, egymással harcolva a figyelméért. Egy pillanatra az asztal szélébe kapaszkodott, a lábai egészen elgyengültek.
- Uram, jól van? - kérdezte kísérője nyugtalanul.
Gee bizonytalanul bólogatott.
- Igen, igen, csak arról van szó... Ismerem az illetőt...
- Csak nem rokona? - fölnézett, és látta, hogy a nő szemében érdeklődés és sajnálkozás keverékének szikrája csillan. Pár pillanatig meredten bámultak egymás tekintetébe, majd Gee lehajtotta a fejét, és a cikkre pillantott.
- Nem. Nem rokonom. - felelte végül szűkszavúan. Ahogy kimondta, úgy érezte, ezzel követte el élete legnagyobb hibáját... Hirtelen szeretett volna olyan távol lenni ettől a helytől, amilyen távol csak lehet, mivel a gondolat, amely kezdett megformálódni a fejében, elviselhetetlennek tűnt a számára. Ismét megszólalt: - Mennem kell... Köszönöm, hogy segített nekem. - állt föl.
- Örömmel. - felelte a nő, és szemében zavar tükröződött, ahogy tekintetével elkísérte Gerardot, amint felfut a lépcsőn, és sietve távozik, vissza sem nézve. Majd amikor a férfi eltűnt, visszafordult az újsághoz, hogy elolvassa a történetet, amely olyannyira felkavarta a különös látogatót.
Gerard mélyen a gondolataiba temetkezve bámulta az utat maga előtt, figyelmét més az ablaktörlők egyenletes csikorgása sem zavarta meg. Úgy érezte, mintha eg yhatalmas kő nehezedne a szívére, így, hogy tudja az "igazságot". Bizosan tudta, hogy ő az a bizonyos gyilkos, és abban is, hogy képtelen lesz ezután az emberek szemébe nézni. A bűntudat vastag, sötét fátyla lengett körülötte, elsötétítve még a halvány reményszikrát, amit Mikey létezésének tudata keltett benne. Hiába, senki sem tudja, mi a valóság... Az emberek szemében ő csak egy hidegvérű, szívtelen gyilkos, aki végzett a saját testvérével. Rettegett már a gondolattól is, mi lesz, ha esetleg valamilyen oknál fogva rátalálnak, és kiderül, hogy ő a tettes... bizonyára Ayesha keze van a dologban. Miatta nem derült ki ez az egész, miatta jutott a hír a nagyvilágba... miatta olyan az egész, mintha a kegyetlen valóság lenne.