Fél óra sem telt bele, mikor hallottuk a terepjáró jellegzetes zümmögését, és a kocsiajtó csapódását, ami nem jelenthetett mást, minthogy megérkezett Ryan.
Gerard kimászott a sátorból, majd kisvártatva a táborvezetővel együtt tért vissza.
Ryan arca még a szokásosnál is morcosabb volt
- Azt hiszem tartozol némi magyarázattal. - szegezte egyenesen nekem szavait.
- Nick szidta apát, és...
- Ez még nem indok arra, hogy megtámadj valakit! - vélte Ryan.
- Én megtámadni? - nevettem el magam. - Nézzen rám! Hát lenne nekem esélyem egy Nick méretű pasival szemben?
Úgy tűnt Ryan komolyan elgondolkodik a hallottakon. Tényleg furcsállhatta, hogy én legyőzzem Nicket.
- De ráugrottál, igaz? -kérdezte végül.
- Igen, igaz! - feleltem lehajtott fejjel. - Iszonyú mérges voltam. Apa ráadásul már ott sem volt, mikor sértegette, csak a háta mögött merte megtenni!
- Nem szép dolog, amit Nick tett, ettől függetlenül az erőszak nem megoldás!
Pff! Mintha csak Gerardot hallanám! Ezek összebeszéltek?
- De... a lánya megkarmolt! - húztam le a pólóm a vállamról, és megmutattam neki Carla körmeinek nyomát.
- Az jogos önvédelem volt.
- Jogos önvédelem? Hiszen nem is őt támadtam meg! - hápogtam felháborodottan.
- Nick sem téged szidott, mégis te ugrottál neki!
Éreztem, hogy vesztettem. Ryannek igaza van, és ezt be kell ismernem. Hiába jó a beszélőkém, ezt nem fogom tudni kidumálni!
Mivel nem szóltam semmit, Ryan konstatálta, hogy beismertem a vétkem, és Gerardhoz fordult.
- Gondolom a történtek fényében megérti, ha azt kérem, hogy reggel, amilyen gyorsan csak lehet hagyják el a tábort. Tudom, már csak egy nap van hátra, mégis úgy gondolom, hogy ebben a légkörben nem tudnának normálisan együttműködni.
Gee beleegyezően bólintott. Nem lepte meg a dolog, mindketten számítottunk erre, és ha Ryan nem küld el, valószínűleg magunktól is elmentünk volna reggel.
A táborvezető még kezet fogott Geevel, majd távozott, mi pedig készülődtünk az alváshoz.

Az éjszaka nagyon rosszul telt. Gerard egész végig forgolódott és nyöszörgött. Kezdtem komolyan aggódni érte.
Mikor felkapcsoltam az elemlámpát, hogy megnézzem mi van vele, láttam, hogy az arca csupa verejték, pedig sok mindent lehetett mondani a sátorbeli hőmérsékletre, csak azt nem, hogy meleg.
Kicsit megráztam Gee vállát, hátha attól magához tér, és megnyugszik, de ugyanúgy folytatta a vergődést, mint eddig.
Éberen virrasztottam mellette, mígnem hajnal felé, nagy nehezen lecsendesedett, és végre nyugodtan aludt, velem együtt.

Reggel valami elképesztő dologra ébredtünk. A környéket frissen lefőtt kávé illata árasztotta el.
Erre már Gerard is kinyitotta a szemét, és úgy szaglászott körbe, mintha az élete függene tőle.
- Jól érzem? - nézett szét, és mohón kereste az illat forrását. - Hogy csináltad?
- Nem én! - ráztam a fejem. - Kintről jön! - állapítottam meg, erre Gee beletörődőn legyintett egyet. Ha kintről jön, akkor mi valószínűleg nem kapunk belőle.
Néhány perc elteltével Nick hangját hallottuk közvetlenül a sátrunk közelében.
- Gerard, Amy, ébren vagytok már hétalvók?
A hangja vidám volt, mintha nem történt volna tegnap este semmi.
- Hoztam egy kis kávét, ha esetleg kérnétek! - folytatta.
Összenéztünk Gerarddal, és nagyon nem értettünk semmit. Nick kávét hoz nekünk, azok után, hogy szó szerint kidobatott Ryannel? Mi van itt?
Kimásztunk a sátorból. Először Gee ment, mert valami csapdát gyanított Nick kedveskedése mögött, ám ahogy kiléptünk, a pocakos üzletember vidámságtól sugárzó arcával találtuk szemben magunkat, és egy adag gőzölgő, illatos kávéval.
Gerard még a szemét is megdörzsölte, annyira nem akart hinni neki, de végül elfogadta a felé nyújtott csészét. Többször beleszagolt, mintha mérget sejtene benne.
- Ne félj tőle, nincs benne semmi nem belevaló! - röhögött Nick látva Gee gyanakodását. - Ezt... amolyan békeitalnak szántam.
Erre mindketten felkaptuk a fejünket.
- Beláttam, hogy hülye voltam este. -magyarázkodott tovább Nick. - nem kellett volna olyanokat mondanom rólad, hiszen nem is ismerlek Teljesen érthető, hogy Amy begurult rám. Büszke lehetsz a lányodra Gerard! - veregette meg a vállamat az üzletember.
-Az is vagyok! - bökte ki végül Gee, és magához szorított, elhúzva ezzel Nick mellől, ezzel jelezve akarta volna, hogy ő csak nem veregesse az én vállam. Ebből rögtön megértettem, hogy Gerard is épp úgy gondolja, mint én, hogy e mögött a nagy barátkozás mögött valami van!
-Na jó, akkor... én megyek is tusolni! - búcsúzott zavartan Nick.
- Kösz a kávét! - motyogta még utána Gerard, majd mindketten követtük a tekintetünkkel, amíg el nem tűnt a fák között.
Tanácstalanul néztünk egymásra, szemünkben a nagy kérdéssel : "Ez most mi akart lenni?"
- Én megyek, kifaggatom Carlat! - mondtam végül, mert nem fértem a bőrömbe. Mindenképpen tudni akartam mi áll ennek a hátterében.

Nickék sátrához közeledve hiába szólongattam azonban a lányt, senki nem válaszolt. Már egészen közel voltam a sátorhoz, és bár nem szokásom, most mégis úgy gondoltam, ha senki sincs a közelben kicsit belesek, ám erre végül nem volt szükség.
Megtaláltam ugyanis a magyarázatot Nick különös viselkedésére.
A kempingszéken felfigyeltem egy újságra. Ki volt nyitva, és mit láttam benne? A legújabb listát a videoklipekről, ahol az MCR volt az első! A mellette lévő oldalon pedig egy fél oldalt elfoglaló kép volt a fiúkról, és egy rövid riport Gerarddal.
Szóval innen a nagy haverkodás, meg kávékínálgatás! Megtudták, hogy kicsoda Gerard, és most be akarják nyalni magukat!
De én nem fogom hagyni!
Azonnal visszasiettem Geehez, hogy elújságoljam neki felfedezésemet.