Végignéztem, ahogy Gee rám sem pillantva elhalad előttem, és eltűnik a sátor ajtaja mögött.
Iszonyú dühös lettem Nickre. Gerard láthatóan nincs jó kedvében, miért kell még csesztetni is!
- Ez most mire volt jó? - kérdeztem Nicktől szikrázó szemekkel, aki erre csak pökhendin kihúzta magát, és mint aki valami nagyon poénos dolgot csinált az arcomba röhögött.
- Már az első pillanattól sejtettem, hogy az apád egy lúzer, hát most bebizonyította! - mondta, miközben egy láthatatlan morzsát söpört le a válláról. Undorító volt!
Eddigi szomorúságomat most valami határtalan gyűlölet váltotta fel. Hogy mondhat ilyeneket, mikor nem is ismeri. Ha tudná, hogy valójában kicsoda, nem mondaná, hogy lúzer!
- Apa nem lúzer! Ő egy.... - akartam mondni, hogy egy híres rocksztár, de a sátor felé pillantva elhallgattam. Nem tudom Gee mit szólna hozzá, ha elárulnám, de biztos nem örülne neki! Még az elején megbeszéltük, hogy senkinek egy szót sem! - … nagyon jó ember! - fejeztem be végül a mondatot.
- Hahaha, jó ember! Azzal aztán sokra megy! - röhögött Nick. - Jóemberségből nem lehet megélni a mai világban kiscsillag! Nézz csak meg engem! - mutatott magára. - Én vittem valamire! És nézz a apádra! Ő bezzeg....
Mindezt olyan nagyképű, tenyérbemászó hangnemben mondta, hogy nem tudtam parancsolni a véremnek.
Felpattantam, és rá vetettem magam. Mindezt olyan gyorsan, hogy még észbe kapni sem volt ideje, és már le is döntöttem a földre. Látható sérüléseket nem akartam okozni neki, ezért a hasát püföltem. Minden egyes ütésemre hangos ordítással válaszolt.
Beletelt egy kis időbe, mire rájött, hogy védekeznie kéne, addigra én már alaposan kitöltöttem rajta a dühöm.
A következő pillanatban valaki a hátamon landolt, s éreztem, hogy egy hosszú éles köröm a vállamba mart.
- Hagyd békén az apámat! - visította Carla elképesztően magas hangon a fülembe. - Azonnal szállj le róla!
Éreztem, hogy a karmolása nyomán égő fájdalom hasít a vállamba, és kiserken a vérem. Leszálltam Nickről, és most Carlat vettem célba, aki még mindig a hátamon lógott, de ahogy felálltam lepottyant a földre.
- Te hülye kurva, megkarmoltál! - kiáltottam rá, és nekiestem. A legfájóbb pontján támadtam : jól megcibáltam tökéletesen rendezett frizuráját. Úgy visított, mint akit nyúznak! Olyan jó volt hallgatni!:)
Dulakodásunk nem tarthatott sokáig, mert Nick magához tért, átkarolt hátulról, és leemelt sikítozó lányáról, miközben én vadul kapálóztam a kezei között.
Addigra már Paul és Anne is magához tért, és ők is megpróbálták megakadályozni a további verekedést.
Nick hátraszorította a kezeimet, és bárhogy próbáltam nem tudtam szabadulni, pedig elég erősen rángattam magam.
- Héhé, nyugi Amy! - csitítgatott Paul.
Olyan voltam, mint egy felbőszült oroszlán. Hörögtem, morogtam, iszonyú dühös voltam!
A nagy hangzavarra végül Gerard is kibújt a sátorból, és megdöbbent tekintettel odabicegett hozzánk.
- Mi történt? - kérdezte.
- Mi történt? - fújtatott Nick, és mivel én már felhagytam a kapálózással, elengedett. - Az történt, hogy a drágalátos lányod nekem esett!
Gee rám nézett, magyarázatot várva, de én makacsul összeszorított ajkakkal bámultam vissza rá.
Közben Carla is lassan magához tért.
- Ááá, letört a körmöm! - nyávogta, és úgy kétségbe volt esve, mintha legalábbis eltört volna valamije.
- Ki nem szarja le! - vetettem oda neki lenézőn, és még köptem is volna egyet, ha nincsenek túl sokan mellettem.
Nick letérdelt a lánya mellé, hogy szemügyre vegye sérüléseit, én meg vérző vállamat néztem meg tüzetesebben.
-Megkarmolt! - mutattam Geenek a három mély vágást.
Gerard odajött, megszemlélte, majd fejcsóválva kérdezte.
- Mire volt ez jó?
- Bántott téged! Lelúzerezett! Nem hagyhattam! - suttogtam a fülébe, hogy senki más ne hallja.
Gee csak a fejét csóválta és kerített gyorsan egy zsepit, amivel felitatta a vért a vállamról.
- Akkor sem kellett volna nekiesni. - motyogta.
- De... nem bírtam elviselni, ahogy beszélt rólad, mikor azt sem tudja ki vagy! - fakadtam ki.
Gerard szembe fordított magával, és mélyen a szemebe nézett.
- Addig jó, amíg nem tudja! - szólt szigorúan, és ebből megértettem, hogy a történtek ellenére sem kívánja, hogy kiderüljön az igazság.
Egy rövid ideig farkasszemet néztünk, aztán egyszerre mosolyodunk el.
- De azért kösz! - suttogta, és megsimogatta a vállam.
- Szívesen, máskor is! - kacsintottam rá.
- De mint apa el kell ítélnem amit tettél! - vette fel megint a szigorú arckifejezést.
Elkomorultam. Szóval most le fog szidni, mikor én csak érte álltam ki.
Megint csak néztünk egymásra, és úgy éreztem mindjárt kicsordul a könnyem ha így folytatja.
- De én leszarom, mit kellene tennem apaként! - mosolyodott el újra, és magához ölelt.
Boldog egymásra találásunkat Nick harsogó hangja törte meg.
- Gerard! A lányod egy...
Ám nem folytatta tovább, mert Gee felé fordult, és akkora hangon, amit ritkán hallani tőle színpadon kívül, beleordított Nick képébe.
- Ne merészelj bármit is mondani Amyre! Te voltál az, aki provokálta, hát viseld a következményeit. örülök, hogy Amy meg tudja magát védeni ha kell, és büszke vagyok rá, hogy kiáll azért, akit a távollétében szidnak! - ezt az egészet egy szuszra mondta el, majd vett egy nagy levegőt, és egy fokkal halkabban folytatta. - Te vagy a gerinctelen, hogy nem mondtad a szemembe mit tartasz rólam! Mégis mit gondolsz? Mit tanult ebből a lányod, akinek az a legnagyobb gondja, hogy letört az egyik műkörme? Sok ilyen emberrel volt már dolgom, és unodorodom tőlük! Te is csak egy vagy közülük!
Ezzel sarkon fordult, átkarolta a vállam, és együtt visszamentünk a sátorba, otthagyva a megdöbbent, és porig alázott Nicket.

Gee a sátorban rendesen leápolta a sebem, és leragasztotta. Mire végeztünk valaki kaparászott az ajtón.
- Én vagyok az, Paul! - hallottuk kintről, és Gerard beengedte a látogatót.
- Én csak azt szeretném mondni, hogy nagyon nagy voltál Amy! - mosolygott Paul elismerően. - És te is Gerard, ahogy megmondtad neki! Huh! Végre valaki jól helyre tette!
- Kösz! - mondtuk egyszerre.
- Viszont, - komorult el Paul arca. - Nick értesítette Ryan, és mindjárt itt lesz. Gondoltam jobb, ha tudjátok. - mondta szomorúan.
Gerard sóhajtott.
- Sejtettem! Na mindegy! Köszi, hogy szóltál! - veregette meg Gee Paul vállát.
- Szívesen! - mosolygott zavartam a férfi. Úgy éreztem akar még mondani valami, de végül csak megfordult, és csöndesen távozott.
Ketten maradtunk Geevel, és vártuk a táborvezető érkezését.