Hát igen. Tényleg volt miről beszélni. Órákig csak járt a szánk, hatalmasakat nevettünk, és lassan kezdtem elfelejteni, hogy Gee távol van. De mindig eszembe jutott, szóval annyira azért nem volt felhőtlen a dolog. De tök örültem, hogy végre szent a béke, és nincs veszekedés, meg semmi.

Marha lassan teltek a napok, én meg már teljesen ki voltam készülve, és kezdtem beleőrülni Gee távollétébe. Apu közben Európába utazott. Milyen meglepő. De annyira titokzatosan viselkedett… Még sosem láttam ilyennek. De nem foglalkoztam vele túlzottan, biztos valami nagy üzlet van kilátásban.

Pont egy hétre rá arra, hogy Gee elment, Lucyval a szobámban ültünk, és társasjátékoztunk. Valamivel el kellett ütni az időt. xD Éppen beértem volna a célba, ha nem kezd el szólni a csengő. Jellemző. -.-
-Majd én kinyitom- pattant fel Lucy, és már szaladt is ajtót nyitni. Fél perc múlva széles vigyorral az arcán tért vissza.
-Apu hazajött!- kiáltotta. –És tudod még mi a jó? Hogy hozott pizzát is!!!
Na, ezek után tényleg spuriztam lefelé Lucy után, hogy jól megszorongassam az én drága édes apukámat.
A konyhában várt minket, széles vigyorral, ölelésre tárt karokkal, és vagy három pizzával. Na, itt valami nem kóser, meg akar minket vesztegetni, az tuti. Oké, nem kéne ennyire gonosznak lennem. xD
-Jaj, itt vannak az én lányaim! Akik ahogy látom, kibékültek- vigyorogta. Mi meg nagyban bólogattunk és kacsingattunk a pizza felé. xD
-Na, tessék, egyetek éhenkórászok! És meséljetek, mi történt veletek mostanában.
Meséltünk is Az valahogy kimaradt a felsorolásból, hogy lefeküdtem Geevel… Hát, mindennek megvan a maga ideje.
Apu aztán felállt az asztaltól, és titokzatosan mosolygott.
-Bejelentenivalóm van- mondta vidáman. Mi meg Lucyval kagylóztunk, hogy mi lehet ez a hűde örömteli dolog.
-Ha minden igaz, akkoooor…
-Apu, ne húzd már az agyunkat!- röhögte Lucy.
-Rendben. Szóval… Lehet, hogy kapok egy állandó állást!
-Ííí, apu, ez tök jó!- kiabáltam, és megölelgettem, utánam Lucy is. Aztán visszaültünk, és tovább ettünk. xD
-Van ám jobb is, lányok- vigyorogta apu. –Tudjátok hol? Londonban!!!
Széttárta a kezeit, várta, hogy a nyakába ugorjunk. Ehelyett viszont Lucy félrenyelte a falatot, ami éppen a szájában volt, nekem pedig sűrű és nehéz köd telepedett az agyamra.
Ez nem lehet.
Mi nem mehetünk Londonba.