Frank Iero interjú

fordította: Chasidy  2009.02.13. 22:52

 

A My Chemical Romance poszterfiúja, Frank Iero visszatért, és azt akarja, hogy valamit tudjatok: van egy új bandája, agresszívak, sértegetők és dühösek, és ha nem tetszik, ő, őszintén, le se szarja.

 

„A LeATHERMOUTH koncertek arról szólnak, hogy ott legyünk, és feltárjuk az agressziót, olyanok, mint egy terápiás foglalkozás. Annyit tehetek, hogy figyelmeztetem a rajongókat, ha a My Chemet szeretik, és csak ezért jönnek, tartogassák csak a pénzüket és maradjanak otthon. Nem kell kedvesnek lennem velük.”

Ez harci beszéd attól a sráctól, akit korábban a ’barátságosként’ ismertünk, attól, aki türelmesen várt, amíg lányok százai a jéghidegben fényképezkednek vele, attól, akinek aranyos mosolyától és édes hanglejtésétől a fent említett hölgyek menten elolvadnak: Frank Iero személyiség-transzplantáción esett át?

 

„Durva volt ezt mondanom?” Úgy hangzik, hogy nem nagyon szeretné, ha válaszolnánk rá. Halkan a telefonba nevet, eltöpreng: „Nem hiszem, hogy durva volt…Az a helyzet, hogy sok mindennek, amit a LeATHERMOUTH-szal teszek, ahhoz van köze, hogy kényelmetlen helyzetbe akarom hozni az embereket. Baszogatni, és szándékosan kínos helyzetbe akarom hozni őket. Azt hiszem, azért, mert én magam is nagyon kellemetlen ember vagyok, úgyhogy ettől jobban érzem magam.”

 

Ez határozottan nem annak a Frank Ieronak hangzik, akiről azt hittük, ismerjük, amikor a My Chemical Romance sikeres harmadik albuma, a The Black Parade átrepítette őket a rock ’n’ roll hírességek sétányának aranykapuin. Akkoriban a legtöbben őrülten égtek a vágytól, hogy felboncolják, vagy segítsenek rést kreálni abban az öngyógyító arculatban, amit a rock szupercsapat hozott létre. És azóta, még maga a banda is beismerte, hogy közel kerültek az összeomláshoz.

 

„Azt a benyomást keltette, hogy minden tekintet ránk szegeződött, de nem jó értelemben.”, ismeri el Iero: „Az egyik olyan dolog volt, hogy amikor kikerültünk abból a periódusból, mindenki teljesen ki volt merülve és nagyon szüksége volt a szünetre. Amikor visszajöttünk, szétszéledtünk, hetekig nem beszéltünk, nem azért, mert dühösek lettünk volna egymásra, hanem, mert szükségünk volt, hogy eltávolodjunk attól a menetrendtől, elmeneküljünk attól, amit létrehoztunk.”

 

A pihenés helyett Iero azonnal belevetette magát a munkába a LeATHERMOUTH-szal, ami rögtön turnéra indult a nyár folyamán.

 

Az, hogy Iero bekerül-e a LeATHERMOUTH-ba, nem volt biztos; amikor néhány barátja, köztük Rob Hughes [gitár] átnyújtotta neki a demojukat, amit Iero „atmoszférikus indie rocknak” titulált, folyton csak azt hallgatta:

 

„Azokra a bandákra emlékeztetett, amiket gyerekként hallgattam. Amikor visszajöttem a My Chem turnéról, megkérdeztem, mihez kezdenek a bandával, és egy vállrándítással elintézték. Arra gondoltam, hogy ’Vicceltek?’; az a kazetta volt az egyik olyan, amit folyton hallgattam a turné alatt. Azt mondtam nekik, ’Adjatok egy hetet, és meglátjuk, mi lesz.’ Szereztünk egy próbatermet, és ennyi volt, egyszerűen összepasszoltunk.”

 

Szembetalálva magát a bandának való szövegírás ijesztő kilátásával, figyelmetlenül belement; Iero azt mondja, ez volt az egyik legfélelmetesebb dolog, amivel professzionális szinten kellett megbirkóznia.

 

„Könnyebb volt ötleteket adni másoknak, és hagyni, hogy saját interpretációjukat vigyék bele, mert az nem én voltam. Olyan furcsa felmenni a színpadra, és látni, hogy az emberek a te szavaidat éneklik vissza, szavakat, amik annyira személyesek. Eredetileg meg akartam tartani anonimnek a bandát, hogy soha senki ne tudja megkérdezni, mi mit jelent.”

 

De sokáig nem maradhatott így – nem sokkal azután, hogy befejezte az MCR turnét, Iero élő tettekre vágyott, és köszönet ennek, illetve az internetnek, az új mellékútját fedő rejtély gyorsan lelepleződött. „Arra gondoltam, hogy bassza meg, nem fogok elfutni előle, nem próbálok elrejtőzni előle, egyszerűen kirakom, és hagyom, hogy felboncolják. Nehéz, de meg akarom próbálni.”

 

Az egyik oka annak, hogy a New Jersey-i emo poszterfiúnak ennyire nehéz volt, hogy magáévá tegye az új zenéjét, az az volt, hogy a témái nagyon személyesek voltak. „Azok a témák, amiket a LeATHERMOUTH-ban érintek, olyanok, amikről úgy tesznek az emberek, mintha nem léteznének a mai világunkban, de miért tettetjük, hogy nem történnek rossz dolgok a jó emberekkel? Olyan, mintha elnéznénk az egészet. Már nem tudom tovább magamban tartani – ki kell engednem, és megnézni, mit történik”

 

Eredetileg a Skeleton Crew-n (Frank saját kiadója és alternatív ruházati márkája) keresztül akarták kiadni, de Iero hamarosan rájött, hogy külső segítségre van szükségre, hogy promótálják az új vállalkozását: „Azt hiszem, kezdtem rájönni, hogy nem szeretem magamat reklámozni, és ez nagyon rossz, ha az ember ki akar adni egy lemezt!”

 

Szerencséjére a segítség közel volt. Mialatt a debütáló albumukat rögzítették, Iero összefutott Brett Gurewitz-cel, az Epitaph Records alapítójával a stúdióban, és megkérték, hogy hallgasson bele az anyagukba. Hamarosan megszületett a szerződés.

 

A My Chemical Romance-es bandatársai mind hallották a LeATHERMOUTH lemezt, és támogatták, ahogy Iero mondja. „Nagyon pozitív visszajelzéseket kaptam. Úgy volt, hogy Ray eljön, és fellép velünk néhány koncerten a nyári turnén, de az időzítés miatt végül nem tudott. Philadelphiában velünk gitározott, és nagyon szeretném, ha a következő turnén ott lenne.

 

Számomra ez arról szól, hogy összehozok valamit, amit élvezek, és bárki is akar benne lenni, és segíteni, az jót tesz nekem. De úgy érzem, hogy a LeATHERMOUTH az MCR tökéletes ellentéte, és ezért nem akarom, hogy a kettőt összekapcsolják.”

 

A ’tökéletes ellentét’ valamelyest figyelmeztetésnek tűnik: van rá esély, hogy a LeATHERMOUTH betolakodik Iero idejébe, amikor majd visszatér az MCR; annyira, hogy a mellékútja a prioritássá válik?

 

Gyorsan eloszlatja a kételyeket: „A My Chemical Romance mindig is mindannyiunknak a legfontosabb volt, a családunk után, mert az MCR egy család. Mindenki tudja, mi a legfontosabb nekem; a LeATHERMOUTH egyszerűen valami, amit szórakozásból csinálok.”

 

Pfű, ezt jó tudni. Most pedig az érdekes részre – tudjuk, hogy mind kíváncsiak vagytok, mi a fenét csinál most a My Chemical Romance, azon kívül, hogy Twitterükre írnak, ami…”Tudom, hogy kell bejelentkezni az oldalra, de még nem tudom, hogy kell twitterözni!”, nevet Iero. „Ez vicces, mert Bob [dobos] épp tegnap küldött nekünk emailt, hogy több hozzászólás kell, mert kezd unalmas lenni.

 

Már dolgozunk az új album tervein. Szerintem, mire beköszönt az új év, elkezdhetünk írni és talán március környékén stúdióba vonulunk. Hivatkozhattok rám, de lehet, hogy tévedek.”

 

Tehát azok a pletykák, amiket Gerard Way a kétéves szünetről mondott...? „Igen, nem ez fog történni. Azt mondtuk, ’Ó, igen, tényleg szükségünk van egy kétéves szünetre.’, és aztán hirtelen jön a felfedezés, hogy ’Szent szar, én tényleg játszani akarok!’”, nevet: „Azt hiszem, ezért fogunk hamarosan összeülni, szükségünk van rá, de ugyanakkor, ha semmi se lesz belőle, az is jó, hazamehetünk, és még többet tudunk írni és akkor később jövünk össze. Nincs nyomás.”

 

A következő kérdésünkön töprengve, óvatosan hozzuk fel azt. Tehát…a következő My Chemical Romance lemez a The Black Parade 2. lesz? „Nem.”, mondja egyszerűen a gitáros, majd megmagyarázza: „Úgy gondolom, abból, amivel eddig előálltunk, hogy nagyon különböző lesz. Nem igazán rajongok a bandákért, amik a régi anyagot használják fel újra és újra. Nagyon gyötrődtünk a The Black Parade alatt, és nem vagyok benne biztos, hogy azt még egyszer át akarjuk élni.”

 

Azonban mielőtt visszatérne az MCR, még egy angliai turnéról pletykálnak. Ez lesz, ha Frank túl tudja tenni magát az angol közlekedéssel szembeni sérelmein. „Nektek vannak a legkényelmetlenebb furgonjaitok, amikben valaha is turnéztam életemben – olyan, mintha nem párnáznátok ki az üléseket.”, mondja felhorkanva. „Tudod mit, ha a LeATHERMOUTH turnébuszt kap, szerintem az nem azért lesz, mert ’híresség’ vagyok, hanem, mert fáj a hátam, ha a furgonotokban ülök.”

 

A közelgő angliai turné (már ha Frank talál megfelelő járművet), egy épp befejezett rövidke amerikai turné Gerard Way feleségének bandájával, a Mindless Self Indulgence-szel, az új anyagon dolgozó My Chem és amellett, hogy a Skeleton Crew új bandákat szerződtet, és folyamatosan növekszik, csoda, hogy Ieronak egyáltalán van ideje velünk beszélni. „Tényleg csak játszani akarok, és azt, hogy beteljesültnek érezzem magam.”, vélekedik Iero. „Sokáig éreztem úgy az életem során, hogy egy üreg van bennem, és különféle dolgokkal próbálom azt kitölteni. Talán nem üreg, talán energia a folytatáshoz vagy az álmodáshoz. Még nem jöttem rá. Az a célom, hogy valahogy elégedettnek és boldognak érezzem magam, és még nem tudom, hogy kell csinálni, de próbálkozom.”

 

Nehéz elképzelni, hogy valakinek, aki ilyen nyílt, másmilyen is lehet a közelében lenni, mint kellemes, de Frank Iero szeretne meggyőzni minket arról, hogy sok oldala van a személyiségének, ami a számos projektben, amiben részt vesz, meg is jelenik. Egy valami azonban biztos, ez a srác távol áll az unalmastól – és biztosra vehetitek, hogy akár LeATHERMOUTH, My Chemical Romance, Skeleton Crew vagy valami új, mindig sok mondandója van.

 

 

Forrás: Big Cheese

Írta: Cathy Reay