Talán csak képzelődött, de amikor már kellőképpen beleringatta magát az álom keltette illúzióba, miszerint Mikey nem halt meg - ami, ha jobban átgondolja, teljességgel lehetetlen -, egy hang szólalt meg Gerard fejében:
Honnan veszed, hogy nem halt meg?
Azonnal lehervadt az eddigi, nem túl boldognak, inkáb reménykedőnek tűnő mosoly az arcáról.
Hát nem emlékszel? A szemed előtt történt minden, hogy hiheted mégis azt, hogy életben van?
A hang azonnal szörnyű emlékek ezreit zúdította Gerardra. Ismét megjelent előtte a kép, ahogy szembenéz Mikey hideg, élettelen tekintetével. Szinte hallotta a hangos dörrenést, majd a saját fájdalmas kiáltását, ahogy tudatosul benne, hogy a gyilkos fegyver az ő kezében sült el. Látta maga előtt öccse utolsó pillantását, látta a sötét, csuklyás alakot, hallotta kegyetlen kacaját...
Ayesha.
Ő tehet mindenről. Ő vette rá mindenre, ő furakodott bele az elméjébe, ő irányította minden tettét, ő adta a kezébe a fegyvert... ő ölte meg Mikey-t.
Igen? És ki volt az, aki engedte átadni az irányítást maga fölött?
- Nem érdekelsz. - morogta Gee az orra alatt, de a hang továbbra sem "tágított".
Ki volt az, aki meghúzta a ravaszt?
- Az véletlen volt... nem akartam... - suttogta maga elé meredve. Aztán rájött valamire. Nem, nem volt véletlen! Ayesha irányította... az ő hibája!
Nem az övé, a tiéd!
- Nem...
Ne akard azzal hitegetni magad, hogy az öcséd él!
- Én nem hitegetem! - amint kimondta, azonnal rádöbbent, hogy ez hazugság. Igen, magának bizonygat egy olyan dolgot, ami teljességgel lehetetlen, mégpedig egy hülye álom miatt...
Nem tudod őt visszahozni a halálból!
Egyre több és kuszább gondolat kavargott a fejében, a végére már úgy érezte, szétrobban.
Te ölted meg őt... a Te karjaid között halt meg, a Te lelkeden szárad az élete!
- Elég! - kezét a fülére tapasztotta, és fejét mélyen a párnába fúrta, hátha így megszüntetheti. Végül is, ezek csak hangok... hangok, amelyek az őrület peremére kergetik.
Miért kellett hallgatnod rá? Miért hagytad, hogy rávegyen? Mert te magad is akartad!
- Neem!!! - ugrott föl. - Elég volt! Hagyd abba!! - kiabálta. Hangja ostorcsapásként hasított a szoba éjszakai csöndjébe.
Úgy érezte, az őt körülvevő sötétség fogva tartja, fojtogatja. Felpattant az ágyról, a legközelebbi ablakhoz rohant, és kapkodva kitárta. Kihajolt rajta, és mélyeket lélegzett a hideg, esős levegőből, miközben megpróbálta összeszedni magát. Ezek csak hangok. Nem kell figyelnie rájuk.
Egészen biztos volt benne, hogy nem volt lényegtelen az álma. Hasonmásának igaza volt, Ayesha tényleg hazudik neki, különben miért akarná annyira elfelejtetni vele? Aki valóban meghalt, azt senki sem akarja elfelejtetni az emberekkel, nem? Már csak az a kérdés, mi is a pontos igazság. Hangok ide, hangok oda, igenis kell, hogy legyen esély rá, hogy visszakapja Mikey-t. Tudta, hogy képes lenne megpróbálkozni akár a lehetetlennel is, hogy visszahozhassa. Már csak az kérdéses, hogyan, mikor, és mégis, honnan?

Eközben Ayesha valahol nagyon messze, dühösen figyelte az eseményeket.
- Tudtam! Tudtam!! Ez nem lehet igaz! - dühöngött. - Tudja, rájött mindenre... tudja, hogy az öccse nem halt meg! - kezei ökölbe szorultak mérgében, és legszívesebben azonnal földhöz vágott volna valamit. Körülnézett, az első kezébe kerülő tárgy pedig - egy díszes üvegpohár - hangos csörömpöléssel landolt a földön.
- Megállj csak, Gerard Way, ezt még nagyon megkeserülöd! - sziszegte indulatosan, majd egy üres pergamen után kezdett kutatni. Rövidesen meg is találta, pennát fogott a kezébe, és dühösen körmölni kezdte a sorokat.
Miután végzett, elégedetten szemlélte művét.
- Meglátod, nem fogsz te élve kijutni ebből! Reménykedhetsz, hogy visszaendesem őt hozzád! Bele fogsz őrülni, mielőtt ténylegesen vissza tudnád szerezni... - kuncogott magában, de aztán újra elkomorult.
Kellett nekem ráküldeni az álmot! Tudhattam volna, hogy ez lesz a vége! Az az átkozott nem is tudja, hogy a bátyja életével játszadozik, amikor beleavatkozik a dolgaimba... elárulta neki a titkomat!
Ismét elégedett mosolyra húzódott a szája. Talán ebből még előnyt is kovácsolhat magának. Ha meg tudná zsarolni Gerardot az öccsével... bár, akkor egyúttal be is vallaná neki, hogy Mikey valóban él, és nem csak képzelődik.
De ez még így is elég ahhoz, hogy az őrületbe kergesse. Igen, ezt fogja tenni. Addig hajszolja a saját bűntudatába, amíg teljesen belerokkan... egy idő után már maga is azt fogja hinni, hallucinált mindent, és a testvére tényleg nem létezett. Képtelen lesz elviselni a fájdalmat, ami ezzel a felismeréssel jár majd, és ez lesz a veszte...
- Vesztettél, kedvesem. Eljátszottad a lapjaidat. - suttogta Ayesha halkan, szemében ördögi fény csillant, és lassan nekikezdett új terve kialakításához.