Miután túlestünk a kötelező bemutatkozáson, és mindenki kialakított valamilyen képet a többiekről magában, megjelent Ryan, és magával hozta az emlegetett sátrat.
Letette Gerard elé, és lekicsinylő hangnemben megkérdezte.
- Fel tudja állítani?
Azt hittem mentem megszakadok a röhögéstől, hirtelenjében ugyanis nem a sátorra asszociáltam a "Fel tudja állítani?" kérdés hallatán, hanem valami egészen másra. Ha Ryan tudná Gee mennyire fel tudja állítani...
Carla észrevette reakciómat, és undorral nézett végig rajtam. Gondolom neki is leesett jókedvem tárgya, de úgy viselkedett, mintha az valami ocsmány dolog lenne. Még ilyen műpicsát!
Gerard szerencsére nem gondolt rosszra, csak végigmérte az előtte heverő sátrat, majd mélyen a táborvezető szemébe nézett.
- Talán menni fog. - válaszolta, annyi gúnnyal a hangjában, amennyi még épp elviselhető volt egy kiadós verekedés nélkül.
Ryan csípőre tett kézzel nézett végig Geen. Nem tudom mit képzelt róla ez a pasi, de úgy tűnt nem néz ki belőle túl sokat.
- Ha segítség kell szóljon! - vetette oda neki még Ryan, majd vissza indult a kuckójába.
- Azt lesheted! - motyogta Gee a fogai közt, közben mosolyogva bólogatott Ryan után, majd mikor az eltűnt a fák között felmutatta neki az egyezményes jelet, bal kezének középső ujjával.
Hát ennyit Gerard és Ryan kapcsolatáról.
Persze a többieknek is szemet szúrt ez a kedves kis csevej. Paul meg is jegyezte.
- Én se nagyon bírom ezt a manust. Túl nagyra tartja magát!
A beszélgetésből persze Nick sem maradhatott ki.
- Azt hiszi ő a főnök. Nekem még azt is mondta, hogy mivel itt ő felel a testi épségünkért minden utasítását be kell tartanunk.
A három pasi egy emberként állt egymás mellett, és méla undorral nézte azt a helyet, ahogy Ryan az előbb elhaladt. Ebből hamar leszűrtem, lehet akármilyen is egy férfi egy valamit biztosan nem tűr. Az irányítgatást.

Nekiláttunk Gerarddal felállítani a sátrat. Eleinte nehezen ment, Gee nem azzal tölti a mindennapjait, hogy sátrakat állítgat, de Paul rendes volt, és besegített.
Néhány perc múlva azonban rá kellett jönnünk, hogy jobban járnánk ha nem segítene. Amit Gee megcsinált, azt Paul nagy igyekezetében lerombolta, segítség címén.
Mikor ez már harmadszorra is megismétlődött láttam, hogy Gerard feje vörösödik. Azt hittem az lesz a következő lépés, hogy elküldi szegény embert melegebb égtájakra, de Gee csak sóhajtott egyet, magára öltött egy kedves mosolyt, úgy ment Paulhoz.
- Köszi, azt hiszem már eleget segítettél, innen már magunk is boldogulunk.
- Áh, nincs mit! - legyintett a vézna emberke. - Nem akarod, hogy az ajtónál kifeszítsem a ...
- Neeeeem! - kiáltott rémülten Gee, mert Paul már a nehezen elrendezett köteleket rángatta. - Ne fáraszd magad!
Nem volt könnyű lebeszélni Pault a további segítségről, de végülis sikerült, így már sokkal könnyebben be tudtuk fejezni a sátrat.
Mikor elkészült, kívülről csodáltuk Geevel a művünket.
Egészen kis takaros, teraszos sátor volt. Olyan magas, hogy belül simán elfértünk állva.
Mindketten felkaptuk a motyónkat. Most jön az, hogy melyik oldal kié legyen. Egymásra néztünk, és mindketten egy csatakiáltással, a másikat megelőzve igyekeztünk be a sátorba, hogy elfoglaljuk a jobbik helyet. Nem mintha nem lett volna tök mindegy, hogy ki melyik oldalt kapja, az egész csak a hecc kedvéért volt.
Természetesen én voltam a gyorsabb. Egy ügyes csellel Gee elé kerültem még a bejárat előtt, amitől szegény majdnem hasra esett. Bent a sátorban ledobtam magam az jobb oldalra, ezzel jelezve, hogy az lesz én felségterületem. Gerard sem maradt le sokáig. Közvetlenül mögöttem csúszott be hassal, és megpróbált a lábamnál fogva visszarántani, mielőtt még elfoglaltam volna a helyem.
De elkésett, mivel akkor már a cuccaim hangos koppanással landoltak a sátor nejlon padlóján.
- Én győztem! - mondtam nevetve, és kihúztam a lábam Gee szorításából.
-Én meg hagytam, hogy győzz! - röhögött Gee is, és kinyújtotta rám a nyelvét. - Egyébként miért jobb az az oldal?
Tényleg, erre magam sem tudtam a választ. Valahogy jobban szeretek ezen az oldalon aludni.
Nem tudom miért, de rám tört egy fura érzés, és kimondtam az első dogot, ami eszembe jutott.
- Mikor anyával aludtam, akkor is mindig ezen az oldalon... -- zavartan félbehagytam mondókámat, mert rájöttem, hogy ez most nagyon nem idevaló.
Gee arca is elkomorult egy pillanatra, és már nagyon megbántam, hogy felhoztam ezt a témát.
Gerard zavartan nézett szét új "otthonunkban", majd gyorsan a táskájához nyúlt, és mit vett ki belőle? A kávésbögrét.
- Szerinted hogy lehet itt forró vizet szerezni? - kérdezte.
- Kérdezd meg Ryant, hátha ad neked egy adaggal. - válaszoltam vigyorogva, és örültem, hogy elterelődött a figyelem.
- Az kéne még csak! - húzta el a száját Gee. - nekem attól a pasitól nem kell semmi! Totál pancsernek néz!
- És te ehhez nem vagy hozzászokva igaz? - incselkedtem. A nagy Gerard Way, akit gyakran felismernek az utcán, a koncertek keményfiúja, akit egy erdész, vagy micsoda csak úgy le merészel nézni! Nehezen veszi be a májacska, igaz?
- Nem erről van szó! - védekezett rögtön Gee. -De azt sem tudja még milyen vagyok, csak egyszerűen nem nézi ki belőlem, hogy fel tudok építeni egy sátrat.
- Talán mert... nem egészen az alkalomhoz illően vagy öltözve! - próbálkoztam.
- Miért mi bajod a ruhámmal? - nézett végig magán.
- Azt hiszem a szakadt farmerről, és a tornacipőről, meg az enyhén viseltes bőrkabátról nincs túl jó benyomása.
- Nem mondta senki, hogy öltönyben és nyakkendőben kell jönni!
- Persze, de nézd csak meg Nicket, meg a lányát. Márkás szabadidőruha, edzőcipő. Szerintem még a törölközőjük is valami hiperdrága cucc.
- És ez ki a fenét érdekel! - háborgott Gerard jogosan, és elkezdte nézegetni táskája tartalmát. De hiába is nézegette, abban sem talált egyebet néhány kényelmes, leginkább fekete ruhánál.
- Téged nem, meg engem sem, viszont úgy tűnik Ryant nagyon is!
- Na és Paul? Rajta nem láttam Nike-jeleket.
- De nem is hippi!
- Én sem vagyok az!
- De valószínűleg Ryan szemében azok vagyunk! - magyaráztam tovább hadonászva. - Vagy legalábbis nem az átlagemberek közül való. Kedvenc vezetőnk valószínűleg nem bírja a rockkereket.
Gee csak fújtatott egyet, jelezve, hogy igazat ad.
- Tudod mit? - kérdezte végül csillogó szemekkel. - Majd mi bebizonyítjuk, hogy nem a külső a lényeg!
- És mégis hogyan? Kihívod egy hegymászóversenyre, vagy egy medvevadászatra?
Tetszett a lelkesedése, de tartottam tőle, hogy csak hülyét csinál magából. Nem tartottam ugyanis valószínűnek, hogy bármiben is le tudná győzni Raynt itt, az erdőben.
- Azt még nem tudom. - vágott elgondolkodó arcot, és még a körmeit is elkezdte rágcsálni a nagy koncentrálásban. - De majd kitalálok valami!