The Umbrella Academy: Dallas 3.

fordította: Chasidy  2009.02.07. 22:31

Könnyen az emberiség történelmének legjobb rocksztár írta képregényévé vált, ami, őszintén, nem mond sokat, mivel sosem volt szerencsénk David Lee Roth Speedball, the Masked Marvel-féle szériájához vagy Eddie Vedder Guy Gardner, Warrior-típusú munkájához. Más szóval, Way-nek nem akadt túl sok vetélytársa a zeneiparból, már ami a képregényeket illeti.

 

De ami elképesztő volt az Umbrella Academyben (Gabriel Bá munkáján kívül, ami valóban fantasztikus), az a történetmesélés magabiztossága. Sosem érződött másnak – egy másodpercre sem -, mint egy olyan író tökéletesen végrehajtott, mélységesen fontos sortüzének, aki egy nagyszerű képregényt akar alkotni. Way nem látogatott nyomornegyedeket, vagy adta be a kulcsot – egy olyan képregényes világot hozott létre, amiben kifejezhette az azok iránti szeretetét. Hat kiváló szám volt, csinosan csomagolva, egy olyan üzenetet közvetítve az olvasónak, hogy „a képregények egészen elképesztőek, nem?”

 

Az Umbrella Academy: Dallas talán még az első sorozatnál is jobb.

 

Túl korai még biztosra kijelenteni, hiszen csak a 3. számnál járunk, de ez a második Umbrella Academy sorozat egy kicsit kiterjedtebbnek hat, egy kicsit rögtönzöttebbnek. Ezzel nem arra akarok utalni, hogy Way úgy találja ki, ahogy halad vele – és minthogy az időutazás része a cselekménynek, már jó előre jól felépítettnek kellene lennie -, de kevésbé merev és feszült, mint az első széria. Tudom, a „feszült” elég furcsa kifejezés egy olyan képregény jellemzésére, ahol egy Spaceboy nevű szuperhősnek gorillateste és emberi feje van, de az első sorozat nagyon szűken határoltnak érződött. Mint egy Tim Burton film, nagyon jól összeállított és szörnyen aprólékos, mintha a Világ Legkülönlegesebb Diorámája Verseny résztvevője lenne. Olyan remek, mint amilyen az első Umbrella Academy sorozat volt – és azt abszolút imádtam –, az egyetlen hibája, hogy egy kicsit túlzottan zárt.

 

Ez az új széria egyáltalán nem kelti ezt a benyomást. Úgy tűnik, mintha több történet lenne, mint amennyit Way és Bá az oldalakra képes préselni. Arra utalnak, hogy több van az Umbrella Academy mennyben és földön, mint amiről álmodni tudunk. Nem ultrasűrű a történetmesélés, ami hatalmas elbeszélő darabokat hagy ki, hanem valahogy tűzsebes, amelyben felbukkannak a karakterek, és sokkal nagyobb világot érzékeltetnek az eddig látottaknál. Hazel és Cha Cha, a két múlandó végrehajtó egyszerű ravasz karakterek lehettek volna (a Kutyaszorítóban és a Barney keresztezésének esztétikumával), de egy nagyobb, baljósabb fenyegetés részei, amint azt a 3. számban meglátjuk. És Number Five, az Umbrella Academy csapatának pöttöm tagja olyan háttérrel rendelkezik, ami messzebbre nyúlik, mint azt el tudjuk képzelni.

 

Az Umbrella Academy: Dallas Gabriel Bá és Dave Stewart képeivel rendelkezik, ami miatt már így is megéri az árát, de Gerard Way nagyon jó dolgokat művel a kis (mégis kiterjedt!) képregényes világában, és ha a fantáziája továbbra is szárnyalni fog, akkor azt hiszem, ez lehet az év egyik legjobb sorozata.

 

Forrás: comicbookresources.com
Írta: Timothy Callahan