Szerencsétlen gyereket alaposan zavarba hoztam, de azért visszaölelt, és nem győzte hangoztatni, hogy ’ugyanmár, semmiség’. Legszívesebben rávágtam volna egyet, mert ez nem semmiség, ezzel egy álmom vált valóra 3 héttel hamarabb, mint vártam. Aztán visszamentem Geehez,és megcsókoltam. Aww, milyen csodálatos érzés volt *-*
Gerard megbabonázva bámult rám. Mintha észre sem vette volna, hogy milyen ramaty állapotban van az arcom. Meg úgy mindenem. Majdnem sírva fakadtam a boldogságtól, hogy újra láthatom, hogy itt van mellettem. Akkor az sem érdekelt, hogy ez az egész csodálatos helyzet 2 napig fog tartani, aztán újra elmegy... Rögtön el is hessegettem ezeket a gondolatokat, nem akartam beárnyékolni velük az estét. Gerard úgy szorongatta a kezemet, mintha sosem akarná elengedni. Én mosolyogva néztem őt. Nem kellett beszélnünk, mindent ki lehetett olvasni a tekintetéből. A végére Ray elröhögte magát.
-Gyerekek, úgy nézitek egymást, mint akik…
-…hetek óta nem találkoztak?- fordultam Ray felé felvont szemöldökkel, és gyilkos tekintettel. Csak röhögött tovább. Hiába, Ray, az Ray marad^^
-Amúgy…- kezdett bele Bob, de Frank lepisszegte.
-Te engem ne pisszegjé’ le, hallod haver?- szólt oda Franknek sértődötten Bob. Frank meg csak leintette, olyan ’jóvan, magardjá’ má’ stílusban. Gerard kuncogni kezdett. Magához húzott, átölelt, én meg elolvadtaaam. Bobnak gonosz vigyor terült szét az arcán.
-Mit is mondtál? Ja, megvan. Azt, hogyha idehozzuk Geet, énekelni fogsz. Ééés ha nem látok rosszul, akkor itt van…
-A-a, egy hangot sem fogok énekelni!- kiabáltam nevetve. Gerard tettetett komolysággal nézett a szemembe.
-Én is hallottam! Ott a mikrofon, nyomáás!
Aztán amikor látták, hogy szép szóval nem megy, mind az 5en engem ráncigáltak a mikrofonok meg gitárok felé. Leültem a földre, mire elkezdtek röhögni rajtam, hogy így csak könnyebb lesz, mert nem tudok kapálózni, és amúgy sem vagyok valami nehéz. xD Úgyhogy végülis odavonszoltak a hangszerek közé. Ajvé. -.-’’ Háh, de attól még, hogy ott vagyok, nem kell énekelnem…
Ray és Frank beálltak a gitárokhoz, és elkezdtek valami olyat játszani, amit még az életemben nem hallottam. Így még jobb xD Gerard mutogatott, hogy álljak már neki, de én csak vigyorogva rángattam a vállamat. És ekkor odajött, kicsit arrébb tessékelt, hogy odaférjen a mikrofonhoz, és elkezdett énekelni!!!
Én ilyen csodálatos hangot nem nagyon hallottam még. Oké, Franknek is csodálatos hangja van, de neki más értelemben Nekik duettezni kéne. Komolyan. És amilyen ügyesen gitároznak Rayjel… Hát, egyszerűen fasza. xD
Aztán hirtelen eltéptem a mikrofontól. Gerard észre se vette, annyira belefeledkezett a kornyikálásba xD Leültem a fiúk mellé, akik megbabonázva bámulták a srácokat. Aww. Amikor vége lett a számnak, nagyban tapsoltunk, meg ’vissza’, meg minden. És láss csodát, újrakezdték xD Megpróbáltam közölni Mikeyval, hogy ezeknek bandát kéne alapítaniuk, de nem nagyon hallotta, és igen értelmes fejeket vágott. xD Aztán legyintettem egyet, hogy hagyjuk, majd elmondom később. Erre megint ráncolta a homlokát, hogy vajon mit mondtam… Háát, kész ez a gyerek. Nagyon kész.
Geeék láthatóan elfáradtak, mert kicsit abbahagyták, és leültek mellénk.
-Na, milyenek voltunk?- kérdezte Gee, kifulladva az énekléstől.
-Szerinted? Biztos csak véletlenül tapsoltunk- pattogott Bob.
-Nem hinném, hogy véletlenül… Inkább… Szánalomból?- röhögött Frank.
-Ááá, hogy találtad ki? Nagyon szarok voltatok. Tényleg. Gerard, te állati hamis vagy, Frankről meg Rayről ne is beszéljünk…
Mindenki ledöbbenve bámult rám. Én csak unottan megrántottam a vállamat. Még Bobnak is tátva maradt a szája…
-Lil… ez… ez most komoly?- kérdezte Ray falfehér arccal. Én meg már nem bírtam, és kitört belőlem a röhögés. xD Megszólalni sem tudtam, úgy röhögtem.
-Ha… ha látnátok magatokat… kééész…- nyögtem ki nagy nehezen. Erre kezdték kapizsgálni, hogy valami nem kóser az előbbi véleménynyilvánításommal, és ők is elkezdtek nevetgélni.
-Fuh, komolyan azt hittem, hogy ezt gondolod rólunk- mondta Frank. Nekem még kellett pár perc, hogy le tudjak nyugodni, utána szólaltam csak meg.
-Dehogy is! Szerintem állati jók vagytok. Bandát kéne csinálnotok, vagyis Franknek már van, de Ray és Gerard…
-Gondolkoztunk már rajta- mondta Gee.
-Ó, igen? Tök jó lenne. Biztos befutnátok!
-Ugyan…
-De most méééért? Frankéknek is van lemezük! Ha csinálnátok egy bandát, tutira összedobnátok ti is egy korongot. Aztán majd többet is- vigyorogtam. Teljesen belelkesedtem. xD
-Talán majd pár év múlva. Franknek ott van a Pencey Prep… Nem szakíthatjuk ki onnan csak úgy.
Frank bólintott. Igazuk van…
-Oké, de ígérjétek meg, hogy egyszer összehoztok egy együttest!
Csak mosolyogtak rajtam.
-Jó. Megígérjük- mondta Gerard.

Kicsit pihentek a srácok, aztán megint nekiálltak zenélni. Olyan jó vooolt *.* Este 10kor még mindig Franknél tanyáztunk, bár a zene már nem szólt a szomszédok miatt. Kilenc körül átjöttek, hogy örülnek, hogy jól érezzük magunkat, de kicsit zavaróak vagyunk… Ergo rohadjatok meg büdös kölkök, álljatok le a köcsög zenétekkel, mert kihívjuk a rendőrséget. -.-’’ Nembaj. Betettük a Heartbreak In Stereot, és miközben ment a zene, beszélgettünk… Azokról az időkről, amikor még nem ismertük egymást. Sokat nevettünk, de volt, amikor szomorú dolgokat meséltek a srácok, vagy éppen én. Gerard sokat elmondott az elvonón töltött napokról, és hogy már mennyire haza akart jönni. A húgom szerencsére nem volt ott. Biztos felhozta volna –csupáncsak szemétségből- a 2 éve történteket. Már a gondolatába is beleborzongtam. Az hiányozna, hogy tudjanak róla… Mindegy.

3 óra felé bealudtak a srácok. Mondtam volna Franknek, hogy mi Geevel lelépünk, de nem volt szívem felébreszteni, annyira édesen aludt. Inkább hagytam egy üzenetet a hűtőn- úgyis oda mennek elsőként, ha majd felébrednek.
Gerarddal kézen fogva sétáltunk haza. Elég gány volt az idő, de nem érdekelt. Gee mellettem volt. És ez a lényeg.