48.rész
2009.01.24. 18:48
Gerard tényleg csak egy hétig volt bent, és lassan én is beletörődtem, hogy itt hagy engem 6 teljes hétre, vagyis 42 napra, 1008 órára, 60480 percre, és 3628800 másodpercre. Halál, ahogy elnézem ezeket a számokat. Meg fogok dögleni. Ja, és fontos a pozitív hozzáállás! xD Miután hazaengedték, 2 napot lehetett otthon. Értsd: egyet a szülői házban (az anyukája és az apukája azért hazatolták az orrukat ^^), egyet pedig nálam. Vagyis nálam is alsziiik! Tök izgultam, hogy vajon milyen lesz Geevel aludni. Oké, lehet hogy kicsit korai még, de elnézve a korábban történt eseményeket az életemben, nem számít nagy cuccnak xD Meg hogy nem leszek Gerarddal 6 hétig, 42 napig… Na, nem írom le még egyszer xD
Lucyval úgy-ahogy ki voltunk békülve. Mondjuk ez érthető, mert teljesen össze vagyunk zárva. Apu hazajött 1-2 napra, de aztán megint ment is el. Szóval annyi azért belefért, hogy nagy vonalakban elmondtam neki, mik történtek. Érdekes módon kihagytam belőle* köhöm* részleteket… xD Frankkel is jóban voltam, nem emlegettük a múltat. Néha Rayjel és Bobbal is találkoztam a kórházban. Mikeyval telefonon beszéltem. A kis aranyos minden nap felhívott, hogy hogyan viselem a történteket. Sokszor szerettem volna mondani, hogy elég szarul, de nem akartam nyugtalanná tenni. Úgyhogy hallgattam, mint a sír.
-De Gerard, ez akkor is bazi, bazi nagy szívás! Nem engedlek el, érted?
Ez már apu szobájában hangzott el, miközben az ágyon térdeltem, és egy párnát bokszoltam elkeseredettségemben. Hogy miért apu szobájában? Mert csak ott van franciaágy, és csak ott férünk el Geevel.
Gee ott feküdt már az ágyban, olyan tipikus pasis pózban. Kezek a tarkó alatt összekulcsolva, lábak keresztbe rakva, és bámulni a plafont. Én meg csak nyafogtam. Gee egy nagy sóhajtás közepette felült, rám nézett, és megrázta a fejét.
-Lil, tudod, hogy muszáj…
-Igen, igen, tudom. Befogtam.
Hanyatt vágtam magam az ágyon. Pár napja még nem tűnt ilyen szörnyűnek a dolog, de most, hogy egy éjszaka, és Gee elhúz… Mi a szar lesz velem nélküle???
-De tényleg ne legyél szomorú… Mondjuk én is az vagyok, de te ne legyél az, jó?- kérdezte mosolyogva.
-Oké, megpróbálom. De akkor te se legyél! Csak akkor nem leszek szomorú, ha te sem leszel- válaszoltam vigyorogva. Értelem a négyzeten.
Megcsináltuk az ágyat, lekapcsoltam a villanyt, és bebújtunk a takaró alá. Gerard oltalmazóan átölelt az egyik kezével, én pedig hozzábújtam. Csodálatos érzés volt.
-Szeretlek- motyogta.
-Ééén is- suttogtam, belefúrtam a fejem a mellkasába, és bealudtam.
|