Tisztában vagyok vele, hogy köcsög dolog volt ilyen hamar otthagyni Gerardot, és egy szót sem szólni a parkolóban történt kisebb incidensről. De rengeteg dolgom volt. Szét kellett rúgnom néhány segget, és beszélnem kellett Frankkel. Ahhoz se volt sok kedvem, hogy elmondjam, hogy Frank jól megdugott reggel, én meg jól otthagytam, ezért most jól utál mindenkit. És a Lucys-Mikeys-Bobos dolog… Bevágtam magam egy taxiba (oké, oké, sablonszöveg…) és eldaráltam Frank címét. Út közben azon gondolkoztam, hogy mit fogok mondani Franknek, hogy fogok odaállni elé, aztán mit mondok Lucynak és Mikeynak, ezeken túl hogyan ússzam meg a napot idegösszeroppanás nélkül. Gyorsultak az események, nekem meg fogytak az ötleteim. Hajaj.
A taxis kitett Frankék háza előtt. Egyre jobban fostam, hogy mi lesz most… De bátornak kell lennem. Végülis én csináltam magamnak.
Odamentem a ház elé, és felemeltem a kezemet, hogy kopogjak. Igen nehéz feladat, mert úgy remegett minden porcikám az izgalomtól, hogy öröm volt nézni.
-Nem veszek semmit.- nyitotta ki hirtelen Frank az ajtót. Nem is kopogtam. Nyilván látta és hallotta a taxit a ház előtt. No nem baj. A hangja és az arca unott volt, de láttam a kisírt szemein, hogy elég érzékeny állapotban van, még akkor is, ha játssza nekem az unalmast.
-Pedig olcsón adom a pamutzoknit- próbálkoztam viccesre venni a dolgot, annak ellenére, hogy ebben az egész szituban semmi poénos nincs. Frank sóhajtott, és már éppen rám csukta volna az ajtót, amikor kérlelve, remegő hangon kinyögtem, hogy beszélnünk kéne. Erre nagy kegyesen beengedett, de csak az előszobába.
-Mit akarsz? Jöttél még egy menetre?
Frank hangja az unalmasból átváltott bunkóba, és éreztem benne az indulatot is. Segáz. Nem lesz semmi para. Szépen leülünk, és megbeszéljük a dolgokat. Ja, leülünk. Biztos a padlóra -.-’’ Próbáltam nem felhúzni magam az előbbi kérdésen. Nehezen, de összehoztam.
-Nem, nem azért jöttem. Egyrészt azért, mert még mindig itt vannak a gönceim. Másrészt pedig szeretnék veled beszélni.
-Ó, és miről? Hogy milyen jó volt Gerardnál?
Már gúnyolódott. Na, most volt elég, haver.
-Nézd, én tudom, hogy egy kurva nagy görény vagyok, és hogy mennyire elbántam veled. De én is bánom, és nekem is ugyan olyan rossz, hogy már nem vagyunk együtt, mert még mindig szeretlek, akár hiszed, akár nem. De mindezek ellenére nagyon szépen kérlek, hogy állítsd le magad, és próbálj meg úgy beszélni velem, mintha én is érző ember lennék!
Frank nézett rám kerek szemekkel. Ismer annyira, hogy tudhatná, ritka az olyan eset, amikor szó nélkül tűröm az oltást.
-Oké. Ne haragudj, csak… fájt, ami a napokban történt. Nagyon is. De… azt hiszem, hogy valahogy túlteszem magam rajta. És én is szeretlek…
Oké, Frankie, kérlek, ne fokozzuk. Elég fájdalmas ez az egész. De azt viszont muszáj lenne elmondanom, hogy összejöttem Geevel… Csak most? Éppen most? Igen Lil, nem kéne halasztani. Csak rosszabb lesz. Tedd meg. Muszáj.
-Frank, én… együtt vagyok Gerarddal.
Frank elsápadt egy pillanatra, de aztán újra visszanyerte régi arcszínét.
-Számítottam rá- mondta egy gyenge kis félmosoly kíséretében.- És amúgy hogy van?
Nem, az már sok lenne, ha elmondanám neki, mit mondott Gee x.x
-Ööö. Egyre jobban. Azt mondta…
-Értem. Majd én is bemegyek hozzá. Akkor összeszedjük a ruháidat?
-Igen, az jó lenne. Szinte mindenem itt van.
Miközben Franknél laktam, időnként hazamentem néhány ruháért, mert oké, hogy mosógép, de ne hordjam már ugyanazokat a ruhákat! xD Szóval, fogtuk magunkat, és fel a szobába, ahol régebben laktam. Kirámoltunk mindent, és beletettük a táskámba, amiben hoztam őket. Mert még az is ott volt. Kész, hogy mennyi minden meg tud változni egy nap alatt…
Összeszedtem mindent, aztán leléptem. És elhatároztam, hogy rászoktatom magam a gyaloglásra, szóval lábbusszal indultam el haza. Reméltem, hogy Lucyt otthon találom. Ó, és egyszer az életben kegyes volt hozzám a Sors. Otthon volt. Ha tudta volna, hogy mi vár rá, biztos nem mosolygott volna ennyire…
-Szia Lucy!- köszöntem rá ilyen ’namostvégedvandeazértmézesmázasvagyok’ hangon.- Mi újság? Szívás, hogy nem jó a zuhany, mi? Te hova mentél zuhanyozni?
Lucy először elvörösödött, aztán olyan lett a színe, mint a frissen meszelt falnak.
-Van fogalmad róla, hogy mekkora egy balfasz vagy, Lucy? Elcseszted az egész életedet! Mire volt jó, hmm?
Lucy dühös arcán keserű könnyek folytak le. Valahogy nem tudtam sajnálni.
-És te? Két évvel ezelőtt? Szeretnéd, ha újra felhoznám az esetet, he?
Az ajka önelégült, gonosz vigyorra torzult. Nagyon érzékeny pontra tapintott.
-Tudod, hogy mi volt! Akkor halt meg anyu, és valahogy semmi sem tudott érdekelni! De ezt a témát nem nagyon kéne feszegetni, tudod?
-És mért nem?
-Mert most rólad, és arról van szó, hogy ma reggel megdugattad magad Mikeyval! Nem jó poén ám.
-De honnan tudod?
-Bob mesélte a kórház előtt. Gondolom hallotta, ahogy Mikey nevét ordibálod lihegve.
Kezdtek durvulni a dolgok, de nem érdekelt.
-Lil, tudod mit? Rohadj meg- sziszegte, felállt, és kiszaladt a házból.