Alig telt el tíz perc, és máris kezdtem érezni a szer hatását. Pörögtem, mint a ringlispíl, le sem lehetett volna lőni. Sikerült elfeledkeznem mindenről, és mindenkiről. Nem érdekelt, hogy vérig sértettem azt az egyetlen embert, aki tényleg bármit megtesz értem. Nem érdekelt, hogy most olyan igazi picsás a viselkedésem. Csak őrjöngeni akartam, kiadni minden dühömet, és ebben Dave jó partnernek bizonyult.
Először megijedtem, hogy esetleg le akar fektetni, de ennek semmi jelén nem adta. Bár eleinte tett rá célzásokat, de mivel határozottan visszautasítottam nem próbálkozott többet, és nem is tűnt sértettnek, úgyhogy e miatt nem kellett aggódnom.
Aggódnom kellett volna viszont másért, de én azt magasról leszartam.
Kezdtem elveszteni a kontrollt a testem fölött. Egyre többször estem el, és minden egyes alkalom után egyre nehezebben álltam fel. A kezdeti euforikus hangulatot lassan felváltotta a teljes K.O.
Nem igazán tudtam mit teszek, és nem is érdekelt.
Az igazi bajok akkor kezdődtek, mikor rosszul lettem. Először a kezem kezdett remegni, majd kivert a hideg verejték. A helységben iszonyatos volt a meleg, én mégis dideregtem.
Dave épp elment valami italért, és mivel már jó ideje nem tért vissza, elindultam megkeresni. Attól tartottam, hogy összeesek, és a többiek eltipornak.
Az utolsó lépéseket, már összegörnyedve, gyomromra szorított kézzel tettem meg. Úgy éreztem menten elájulok, ha nem ülhetek le azonnal.
Szerencsére Dave éppen szembejött velem, így a karjaiba vetettem magam, mert már nem tartottak meg a lábaim.
- Amy, mi van veled? - kérdezte nevetve. Talán azt hitte, hogy csak poénból ugrottam a nyakába, de nagyot tévedett.
- Rosszul... va... gyok! - nyögtem elhaló hangon, és ha Dave nem tart meg összeestem volna.
- Basszus! Gyere ki a levegőre! - ragadott meg Dave erősebben, és segített, hogy tudjak menni.
- Nem! A... vécé...! - nyögtem.
Azonnal elindultunk, és az utolsó pillanatban értünk oda, hogy ne a földön landoljon gyomrom teljes tartalma.
Dave a hátam mögött állt, míg hánytam, megtartott, hogy ne dőljek el.
- Jobban vagy? - kérdezte reménykedve, nem kevés aggodalommal a hangjában.
Megszólalni nem voltam képes, csak megráztam a fejem, és igyekeztem megkapaszkodni a vécécsészében.
- Mi történt? - hallottam a hátam mögött Tim hangját.
- Amy rosszul lett! - magyarázta Dave idegesen.
Nem voltam képes felnézni, csak görnyedtem előre, és vártam, hogy alábbhagyjon a szédülés.
A fiúk közben távolabb mehetek, mert nem éreztem, Daveet a hátam mögött, viszont amit beszéltek tisztán hallottam.
- Kitől vetted az anyagot? - kérdezte Tim.
- Nem tudom a nevét, az a parkos pasi....
- Te hülye állat! - ordított Tim. - Nem megmondtam, hogy attól ne vegyél! Nem tiszta, amit árul, belekever valamit.
- De.. én... - hebegett Dave.
- Imádkozz, hogy ne legyen komolyabb baja a csajnak! - folytatta Tim. - Mennyit adtál neki?
- Csak... egyet, de ivott rá. A kurva életbe, az apja tutira kiherél, ha valami baja lesz! - Dave szinte már sírt, ahogy ezt mondta. - Most... mit csináljak?
- Vidd haza, de sürgősen. Aztán... majd lesz vele valami!
Ha nem lettem volna annyira rosszul biztosan felfogtam volna a beszélgetés értelmét, így azonban nem sok jutott el a tudatomig belőle, csak az, hogy vissza kell mennem, és már nekem sem volt más vágyam. Annyira rosszul voltam, hogy azt hittem nem élem túl. Egyedül csak Gerardban bízhattam, hogy tudja mit kell csinálni velem. Így, amikor Dave visszajött, és közölte, hogy mennünk kell nem tiltakoztam.
- A... pa. - nyögtem halkan, és forró könnyek ömlöttek végig az arcomon.
A kifelé vezető úton többször összeestem, Dave tartott meg. Annyira nehéznek éreztem a fejem, hogy azt hittem mindjárt leszakad.
Mikor kiértünk a levegőre egy kicsit magamhoz tértem. Körbenéztem, és Dave ideges pillantásával találkoztam.
- Ugye... jobban vagy? - kérdezte hadarva.
Bólintottam, és ő fellélegzett.
- Huh, jól van, most visszaviszlek a szállodába. - magyarázta, miközben kinyitotta a kocsiajtót, és segített beszállni.
Mivel még mindig nagyon szédültem hátradőltem az anyósülésen.
Dave beszállt mellém, és idegesen keresgélni kezdte a zsebeiben a kocsikulcsot.
- Hova a fenébe... - motyogta, míg végül csörrent valami, és diadalmasan felkiáltott.
Egyetlen vágyam az volt, hogy legyek már a szállodában. Az sem érdekelt, ha Gee lehord majd mindennek, vagy esetleg megüt, mert még azt is megérdemelném, csak arra vágytam, hogy biztonságban lehessek mellette.
A motor felbőgött, és Dave azonnal indult is. Kicsit aggasztott a beszélgetésük Timmel, meg hogy ennyire siet, ez talán azt jelenti, hogy nagy a baj?
Résnyire nyitott szemhéjamon keresztül figyeltem a mellettünk őrült tempóban elszáguldó fényeket az éjszakában. Szólni is akartam, hogy túl gyorsan megyünk, de nem volt erőm hozzá. A kanyarok éles csikorgással váltották egymást, és minden egyes kanyarnál oldalra borultam, mint egy rongybaba.
Egy idő után, mintha egyre kevesebb fény húzott volna el mellettünk.
- Bassza meg! - káromkodott Dave, és a kocsi oldalzsebében kotorászott, majd elővett egy térpéket. Egyik kezével a volánt fogta, a másikkal a térképet nyitogatta, és folyamatosan káromkodott.
Ekkor tudatosult bennem, hogy eltévedtünk.
De még mielőtt bármit is mondhattam volna a kocsi nagyot ugrott. Ráfutott az útszéli padkára, ami hatalmasat dobott rajta, és néhány pillanatig csak repült tovább a feketeségbe.
Az utolsó gondolatom az volt, hogy itt a vég. Még hallottam a becsapódást, ahogy az alsó lemez nekiütközött a kemény földnek, aztán üvegcsörömpölés, és fémes nyikorgás hallatszott, míg végül mindent elnyelt a feketeség.