Ránéztem Davere, és egy szót sem szólva elindultam a többiek felé, akik már mind beálltak a felvételhez. Mi voltunk az őrjöngő tömeg. Igyekeztem leghátul maradni. Most valahogy nem volt kedvem ehhez az egészhez.
Volt valami igazság abban, amit Gerard mondott, mégis valahogy diszkrétebben is előadhatta volna. De hát Gee meg a diszkréció...! Az viszont kifejezetten bántott, hogy nem tetszik neki Dave. Csak egy lehetséges magyarázatot találtam erre, apai féltékenység, vagy valami hasonló. Bár eddig nem tapasztaltam nála ilyesmit, azért lehetséges, hogy most érett meg igazán a feladatra, és ez is csak most jött ki rajta. De ha ilyen lesz, meg talán még ilyenebb, azt nem fogom kibírni. Eddig annyira jó volt, hogy teljesen szabadon kezelt, az ésszerűség határain belül. Remélem most nem veszi elő a vasszigort, mert akkor én kiugrom az ablakon.

A forgatás rendben lezajlott, ránk már nem volt szükség, úgyhogy visszamentem Davehez, aki épp pakolgatott néhány műszaki holmit.
-Nagyon pipa? - kérdezte mikor meglátott.
Hirtelen nem értettem mire gondol.
-Ki?
- Hát az apád, Gerard.
- Jaa... nem! - válaszoltam, pedig tudtam, hogy Gee nem fogja magát olyan könnyen túltenni ezen. Valahogy éreztem, hogy lesznek még köztünk viták.
- Akkor... szerinted elengedne velem forgatás után? Kicsit bóklásznánk, pizzáznánk... tudok egy klassz helyet.
Elképzeltem magam előtt Gerard arcát milyen lenne, ha megkérdezném, hogy lóghatok e kicsit Davevel, de semmi jó nem sült ki belőle.
- Nem hiszem, hogy tetszene neki. - mondtam őszintén, tele szomorúsággal.
Dave magához ölelt, mélyen a szemembe nézett, de valami olyan pillantással, hogy majd elolvadtam tőle.
- És... ha nem tudná meg? - kacsintott cinkosan.
- Csak úgy meglógnánk?
Csábított a gondolat, hogy az egész estét Davevel töltsem, ráadásul ő is igen meggyőző tud lenni!
- De... keresni fog.
- Küldesz neki egy sms-t, hogy jól vagy, majd később mész. Nem akartad zaklatni a rengeteg munka közben, mert gondoltad, hogy úgyis elenged. - mutató ujjávall finoman végigsimított az államon, majd elérkezett az ajkaimig. - Biztos vagyok benne, hogy le tudod majd venni a lábáról ezekkel a gyönyörű szemeiddel. - suttogta, és megcsókolt. Mélyen, szenvedélyesen.
Teljesen elvesztem. Dave olyan hatással volt rám, hogyha most azt mondja menjek el vele az Északi-sarkra, oda is gondolkodás nélkül követem. Nem tudom, hogy a szavai, vagy a csókja kábított el, de az biztos, hogy nem tudtam ellenállni neki.
- Oké! - suttogtam, és máris kéz a kézben törtünk utat magunknak a tömegen keresztül a kijárat felé.
Az agyam elhagytam valahol a csók közben. Bár még utoljára visszanéztem, Geet keresve a szememmel. Meg is láttam őt, ahogy a fiúkkal együtt autogramot osztogat boldog mosollyal. Arra gondoltam, biztos nem fog haragudni pár óra miatt, legkésőbb 11-re visszavitetem magam a szállodába Davevel.
Aztán már csak egy rántást éreztem, ahogy Dave maga után húzott.

Beszálltunk egy sötétkék autóba.
- Apa odaadta a kocsiját. - magyarázta Dave boldogan, miközben kinyitotta nekem az ajtót.
Beültem, és gyorsan elővettem a telefonom. Megírtam Gerardnak az üzenetet, mielőtt megfeledkeznék róla.
" Szia apa! Dave elvitt egy kicsit kocsikázni. Nem akartalak zavarni ezért nem szóltam. Legkésőbb 11-re visszamegyek. Puszi! Amy"
Elküldtem, és boldogan dőltem hátra abban a hitben, hogy lesz 5 csodálatos órám a világ leghelyesebb fiújával.

Pontosan úgy kezdődött az este, ahogyan reméltem. Pizza egy hangulatos helyen, gyertyafénynél. Áhh... olyan romantikus ez a fiú!
Alighogy befejeztük az evést csörgött a telefonom. Ahogy számítottam is rá Gerard volt az. Kicsit félve szóltam bele.
- Szia!
- Amy, azért igazán odajöhettél volna szólni. - mondta kicsit ingerülten.
- Nem akartalak zavari, annyira el voltatok foglalva.
- Ugyan már, rád mindig van időm. - mondta sokkal kedvesebben. - De nem örülök, hogy Davevel mentél el.
Az előbbi jó érzésem kezdett semmivé foszlani.
- Mégis mi bajod van vele? - kérdezte kicsit fölemelve a hangomat.
- Valami nem stimmel vele, hidd el. Megérzem.
- Persze! Te és a megérzéseid! Tudd meg, hogy Dave egy igazi lovag. Kinyitja nekem a kocsiajtót, betolja alám a széket. Nem értem mi zavar benne.
Hatalmasat sóhajtott a telefonba.
- Nagyon vigyázz magadra kérlek! És ha baj van hívj! Bármikor!
- Jaj apa, nem vagyok már kisgyerek! - válaszoltam nyafogva és kinyomtam a telefont.
Ahogy megtettem már meg is bántam. Nem kellett volna ilyen bunkónak lennem. Gerard csak félt, mert szeret, én meg....
Épp vissza akartam hívni, hogy bocsánatot kérjek, mikor megjelent Dave, aki addig elment valamit elintézni.
- Mehetünk? - kérdezte.
- Persze! - álltam fel azonnal, és eltettem a telefonomat.

Elmentünk város nézni, és közben Dave telefont kapott egy barátjától.
- Amy, nincs kedved eljönni velem egy buliba? Az egyik haverom most szólt. - mondta, mikor letette a telefont.
- Nem is tudom, nem ismerek senkit. - szabadkoztam. Nagyon is volt kedvem bulizni, főleg azok után, hogy Gerarddal összekaptam. Éreztem, hogy jó lenne levezetni a feszültséget, de mégis úgy illik, hogy kicsit kéreti magát az ember.
- Engem ismersz, a többiek meg jó arcok! Meglátod bírni fogod őket!
- Hát, nem bánom! - vágtam rá, és boldog voltam, hogy lesz egy jó estém.
Elindultunk a buli helyszínére. Menet közben még megálltunk egy elhagyottabb részen, valami park mellett. Már kezdett sötétedni.
- Van még egy kis elintéznivalóm. - mondta Dave, és adott a számra egy puszit. - Azonnal jövök.
Kiszállt, és elindult a park felé. Azt hittem, hogy valami italt, vagy rágcsálnivalót akar venni a bulira, de üzlet helyett egy gyanús kinézetű, kopott bőrkabátot viselő, középkorú férfihez ment oda. Valamit beszélgettek, de túl messze voltak ahhoz, hogy lássam pontosan mit csinálnak. Csak azt láttam, hogy mikor Dave jön visszafelé e pénztárcáját rakja el éppen a farzsebébe.
- Ki volt az? - kérdeztem gyanakodva, mikor visszaült mellém. Biztos voltam benne, hogy nem útbaigazítást kért az illetőtől.
- Ááá, csak egy régi haver. Tartoztam neki egy kis pénzzel.
- Neked ilyen haverjaid vannak? - böktem fejemmel az alak felé.
- De kényes lett hirtelen valaki! - cukkol Dave, mire elhallgattam. - Na jó, nem mondtam ám komolyan!
Megcsókolt, és ezzel sikerült velem elfeledtetnie a parkot és a gyanús alakot.