Lassan odasomfordáltam Gerard háta mögé, út közben többször hátrapillantva Davere, aki ilyenkor bízható mosolyokat küldött felém.
Mikor Gee mellé értem persze rögtön észrevett.
- Ááá, gyere csak! - karolta át a hátam, és maga mellé húzott - Ő itt a lányom, Amy! - mutatott be a rendezőnek, és kezet fogtam a fickóval.
- Hogy érzed magad? - kérdezte a rendező.
- Ez egyszerűen szuper! - lelkendeztem ,közben igyekezetem megszeppentnek látszani. - Nagyon tetszik!
Közben azon járt az eszem, hogy ez most hogy nézhet ki távolról. Elég könnyen barátkozó ez a Gerard, ha már most így ölelget.
Persze voltak a közelünkben még elég sokan, és sok lány arcán láttam azt a bizonyos irigy undort. Szinte rájuk volt írva, hogy mit akar ez a kis picsa Gerard Waytől. Ahogy rám nézett, meg beszélgettem a rendezővel, sőt sokat nevetgéltünk is, volt egy olyan érzésem, hogy most páran szeretnének kinyírni. Persze nem mindenki, mert egy igazi rajongó nem irigy, de azok a bizonyos pózerek erősen meresztgették rám a szemüket!
Váltottunk még pár szót, aztán mikor vége lett a szünetnek Gee adott egy puszit, és én visszamentem Davehez.
- Ez elég jó ment! - mondta már messziről.
- Igen! - adtam továbbra is az ártatlant. - Tényleg jó fej ez a Gee.
- Oh, már Gee? Egész jól összeismerkedtetek.
- Aha! - válaszoltam kicsit flegmán, mert megláttam valamit a szemében, ami felkeltette az érdeklődésemet. Mintha egy icipici féltékenység bujkált volna csodálatosan kék szemeiben. És ha igazam van az azt jelenti, hogy nem vagyok közömbös neki. És én nagyon szerettem volna nem közömbös lenni neki!
Ám az idő nagyon rövid volt, holnap lesz még forgatás, aztán talán soha többé nem látjuk egymást, ezért nekem sürgősen meg kellett bizonyosodnom róla, hogy igazam van-e. Jó ötlet volt-e, vagy sem, de úgy döntöttem tovább játszom a szerepem, sőt, még ráteszek egy lapáttal, hogy kiugrasszam a nyulat a bokorból.

A forgatás végén Dave odajött hozzám.
- Merre mész? - kérdezte. Egyértelműnek találta, hogy L.A.-ben lakom. - Mert kocsival vagyunk, és ha gondolod.... tudod már sötét van, meg minden...
A szívem majd kiugrott a helyéből, annyira megörültem az ajánlatának, viszont ha most elárulom, hogy szálloda, meg minden akkor vége a játéknak, ezért nagyon szomorúan néztem rá.
- Jaj, olyan rendes vagy, de... tudod... már elígérkeztem.
Dave csalódottan bólintott.
- Értem! Akkor... holnap találkozunk! Szia! - mondta letörten.
-Igen. Szia! - intettem még neki búcsúzóul, és elindultam megkeresni a "lovagomat", Dave figyelő tekintetétől kísérve. Biztos voltam benne, hogy nagyon kíváncsi rá, ki az, aki hazavisz.
Ki más is lehetett volna, mint Gerard!
A hatalmas kavalkádban először nem találtam, majd észrevettem, ahogy integet felém. Mikor mellé értem átkarolt, és beszélgetve, és nevetgélve mentünk ki az ajtón, ahol már vártak minket a többiek, és a busz.
És persze mindez Dave szeme láttára!

A másnapi forgatáson Dave nem jött oda hozzám, ezért én kerestem meg. Lehet, hogy tévedek, de nekem úgy tűnt, hogy most a tegnapinál is vagányabbul néz ki, és még a szemét is kihúzta.
- Szia! - köszöntem neki, és úgy tettem, mintha csak véletlenül futottam volna vele össze.
- Hi! - viszonozta, de nem nézett rám. - Hogy telt az éjszakád?
Egyértelműen kivehető volt a hangjából a maró gúny.
- Köszönöm jól! - játszottam a naivat, mint aki nem érti mire akar kilyukadni. - És neked?
- Hát biztosan nem olyan jól, mint a tiéd?
Akinek ez nem esik le az már tényleg nagyon hülye, úgyhogy nem játszhattam tovább a tudatlant.
-Ezt meg hogy érted? - néztem rá szúrós szemmel.
- Láttam kivel mentél el este. - ahogy ezt mondta rám sem nézett, csak pakolgatott valami dobozokat, de le mertem volna fogadni, hogy csak azért csinálta, hogy ne kelljen rám néznie. - Azért ezt nem gondoltam volna rólad!
-Mégis mit? - most már szó szerint fel voltam háborodva.
- Csak azt ne mond, hogy csak kocsikáztatok egyet.
Ahogy ezt mondta egyenesen Gerardra nézett, aztán vissza rám. - Azt hittem.... hogy... te más vagy!
-Ezt hogy érted? - tényleg érdekelt mire gondol. Jó, tudtam én, hogy mire, mégis kíváncsi voltam, hogy mit fog mondani.
- Nem olyan csajnak nézel ki, mint aki... ráakaszkodik.... és máris... áhh, hagyjuk! - legyintett lemondón, végül mégis folytatta. - Meg az a pasi sem semmi! Hány éves is vagy? 16-17? Az apád lehetne!!! Fogadjunk, hogy elvitt a szállodába.
- Nem fogadok, mert igazad van. - mondtam szemlesütve.
- Ohh... és megmutatta a szobáját is?
- Igen! - válaszoltam, miközben egy mosoly jelent meg a szám sarkában. Tudtam, hogy nincs mese, el kell mondanom Davenek az igazságot, hacsak nem akarom, hogy egy hülye kurvának tartson Gerardot, meg egy pedofil állatnak.
- Legalább nem tagadod! - szólalt meg végül, mert az előző vallomásom egy időre belé folytotta a szót.
- Nem, nem tagadom.
- És ott töltötted az egész éjszakát? Vagy utána még hazavitt?
Jó érzés volt látni a szemében a féltékenységet, de nem akartam tovább feszíteni a húrt.
- Ott töltöttem, mert... én is ott lakom.
- Na persze, kaptál tőle egy szobát, hogy kéznél legyél, mi? Azt hiszed egy ilyen pasi akarhat tőled bármi komolyat? Csak arra kellesz neki, hogy jól.... szóval... térj már észhez Amy!
Annyira édes volt, ahogy aggódott értem.
- Dave, figyelj...
- Nem, most te figyelj! Ezt nem szabad! Ez...
- Gerard az apám!
Dave csak tovább magyarázott, meg sem hallotta, amit mondtam, majd szép lassan elért a tudatáig a szavaim jelentése.
- Hogy... mi? - szegény teljesen összezavarodott. - Ez... ez nem lehet igaz!
- De igaz!
- Neeeem, ezt csak most találtad ki, hogy...
Megragadtam a kezét, és erőszakosan magam után húztam, egyenesen Geehez.
- Apa, bemutatom Davet! - toltam elé a megszeppent fiút. - Dave, ő itt az apám!
Gerard egy kicsit meglepődött, hogy minek mutatok be neki egy fiút, de aztán vette a lapot.
- Hi, Gerard Way! - nyújtotta a kezét Dave felé, aki szintén bemutatkozott.
Néhány pillanatig farkasszemet néztek, végül Gee felém fordult.
-Ebédnél találkozunk Amy!
- Oké! Jó munkát!
Elráncigáltam Davet, mert meg sem tudott szegény mozdulni a döbbenettől. Mikor magához tért alaposan megnézett magának.
- Te tényleg... ez eddig fel sem tűnt... nagyon hasonlítasz rá!
- Most már hiszel nekem?
- De, mire volt ez jó?
A fülem tövéig elvörösödtem. Most erre mit mondjak neki?