Olyan kussban voltunk Linnel, mintha megparancsolták volna, hogy innentől egy hang sem hagyhatja el a szánkat.
Lyn-Z gyorsan leguggolt Gerard mellé.
- Jobban vagy? - kérdezte tőle aggódva.
- Azt... hiszem... igen. - motyogta Gee, szétnézett a nappaliban, és a szeme megakadt a dohányzóasztalon, azon belül is a tűn, amit én ügyesen ott felejtettem. Gerard nézte-nézte, majd szép lassan visszatértek az emlékei.
- Te... megszúrtál engem! Egy... t..tűvel! - nézett vádlón a feleségére, majd a tűre mutatott. - Azzal!
Lyn-Z is oda nézett, majd mérgesen rám. Az én feladatom lett volna eltüntetni azt a gyilkos szerszámot, de valahogy megfeledkeztem róla.
- Jaj, ne haragudj! - hajolt Linn egészen közel Geehez.
- Ne haragudjak?! Belém döfted azt a ... - Gee nagy felindulásában nem találta a szavakat. - azt a... hatalmas... kínzóeszközt!
Ahogy beszélt róla úgy tűnt szándékosan kerüli a "tű" szót, és egyre jobban sápadt megint. Tartottam tőle, hogy ezzel most sikerült még jobban elmélyíteni a tűk iránt érzett ellenszenvét.
- Véletlen volt! Mondtam, hogy ne ficánkolj annyira! - mondta Linn behízelgő hangon. De Geenek ez nem volt elég.
- Ne ficánkoljak?! Mikor megkergettél... azzal?! - szegény nagyon fel volt háborodva.
Most Donnán volt a sor.
- Jól van már fiam, véletlen baleset volt. Nem lett semmi bajod, és ez a fő!
- Nem lett semmi bajom? És az érzékeny lelkem? Nekem egy... tű látványa felér ezer késszúrással! - magyarázott tovább Gee.
- És sajnáltatni magad? Beadni, hogy igazi tetkód van, meg rosszul vagy? Az mivel ér fel?
- Az... - nézett Gerard a plafon felé, de szája sarkában már egy mosoly játszott. - ... egy jó poénnal!
Most már csak játszotta a sértődötted.
Ahogy ezeket a szavakat kimondta hirtelen lerántotta maga mellé az addigra álló Linnt, aki egyensúlyát vesztve Geere esett. Gerard erősen magához szorította, hogy ne tudjon elmenekülni.
- Fájdalomdíjat követelek!!! - mondta neki, és megcsókolta.
Lyn-Z benne volt a játékban, visszacsókolt, majd egy kicsit mocorogni kezdett rajta.
Donnával összenéztünk. Volt egy olyan érzésem, hogyha nem avatkozik közbe sürgősen, akkor itt helyben lezavarnak egy gyors menetet fájdalomcsillapítóként.
- De gyerekek, ne itt! - szólt rájuk Donna nevetve. Nem volt mérges, de abban igaza volt, hogy tán mégsem kéne itt előttünk egymásnak esniük.
Gee és Linn ajaki elváltak egymástól. Lyn-Z leszállt Gerardról, megigazította magán a felcsúszott pólót, majd leült Gee mellé.
- Most már jobban vagy? - kérdezte.
- Hát... kicsit.... de még lesz mit csinálnod, mire teljesen rendben leszek! - válaszolt Gerard huncut mosollyal.
Én meg közben abban reménykedtem, hogy a tarkóján lévő púpról elfeledkezik majd a nagy " fájdalomcsillapításban". De mi lesz ha esetleg tőlem is fájdalomdíjat követel? Akkor majd valaki más ledolgozza helyettem!!! A neve F-el kezdődik, és k-val ér véget.
Nem volt azonban szerencsém, mert ahogy csillapodott Gerard vágya, úgy kezdte el megint érezni a púpot.
- Tényleg, ez mi? - fogdosta meg a tarkóját, utána még a kezét is megvizsgálva, hogy nem véres e.
Linn rám nézett, aztán a világ legtermészetesebb hangnemében válaszolt.
- Akkor verted be, amikor elájultál.
Nagy kő esett le a szívemről, ugyanis már megfordult a fejemben, hogy Linnek most itt az alkalom bosszút állni az el nem tüntetett tű miatt. Ám ő rendes volt, és nem árulta el, hogy a púpot én okoztam.

Gerard még mindig szédelegve felült. Donna addigra főzött neki kávét, és azt iszogatta szép csendesen. Úgy tűnt túltette már magát ezen a szörnyű megpróbáltatáson.
Donna is Gee mellé ült, és szemügyre vette a műtetkót.
- Jól átvertél! - dorgálta fiát nevetve.
- Bocs, de ezt nem lehetett kihagyni!
- Jut eszembe! - kiáltott fel Lyn-Z hirtelen. - Amyét még nem is láttuk!
Valóban, annyira el volt foglalva mindenki az elmúlt fél óra gyorsan pörgő eseményeivel, hogy rólam el is felejtkeztek. Itt volt hát az ideje, hogy én legyek központban.
- Ez gyönyörű! - tátotta el a száját Linn, mikor meglátta a kígyót. - Nagyon jól választottál! És hogy bírtad, nagyon fájt?
- Nem volt kellemes, de azt látva, hogy apa milyen jól bírja én is erőre kaptam. Úgyhogy nem volt rossz ötlet,a mit csinált!
Muszáj volt egy kicsit fényeznem Geet, ha már fejre ejtettem szegényt!

Estefelé átjött Frankie is, ő is látni akarta a tetkómat. Érdekes, mindenki hogy érdeklődik iránta!
- Mikor csináltatod a következőt? - kérdezte.
Gee csúnyán nézett rá, de csak egy kicsit.
- Most mi van? - vonta fel a Frank a szemöldökét csodálkozva. - Ha tetszik neki, miért ne lehetne több?
- Amy még csak 15 éves. Ráér még agyonvarratni magát! - jött a szigorú atyai válasz.
- Bezzeg mikor te voltál 15 nem mondtad hogy ráér még ez meg az! - vágott vissza Frank.
- Az más volt! Akkor még... - Gee itt elhallgatott. Nem tudom mit akart mondani, de biztos valami olyasmit, aminek az emléke fájdalmas volt számára - ... még nem tudtam értékelni azt, amim van. - fejezte be végül a mondatot.
- És most már tudod?
- Igen! - nézett mélyen Frankie szemébe, amitől Frank egészen elpirult.
- Mennem kell, Jam vacsorával vár otthon. - mondta zavartan.
Később visszagondoltam az elhangzott beszélgetésre, és azt a következtetést vontam le, hogy Frank pontosan tudta mire célzott Gerard. Az egész olyan volt, mint egy szerelmi vallomás, vagy nem is... inkább, mint a világ legőszintébb köszönete!
Éreztem, hogy van kettőjük között valami titok (azon kívül, hogy szeretik egymást) amit rajtuk kívül nem tud senki, és ez valahogy kapcsolatban van Gerard múltjával.