Úgy bámultunk Gerardra, mintha meghalt volna.
- Basszus, hogy lehetek ilyen béna! - korholta magát Linn, teljesen jogosan. Hiszen pontosan tudja Gee mennyire retteg a tűktől, úgyhogy még poénnak sem szabadna előtte hadonásznia vele, nemhogy beleállítani a karjába.
Linn megfogta a Gee karjából kiálló tűt, és olyan óvatosan húzta ki, amennyire ez csak lehetséges volt. Nem mintha nem lett volna tök mindegy, egy ájult ember úgysem érez fájdalmat.
- Ezt tüntesd el kérlek! - adta át nekem a gyilkos szerszámot. Na persze! Eltüntetni az én dolgom, mi?!
Mivel a kezemben volt alaposan szemügyre vettem. Injekciós tű volt, mégpedig a nagyobbik fajtából.
- Ez... honnan van? - bukott ki belőlem a meggondolatlan kérdés.
Linn zavart tekintettel meredt rám.
- Még... régebbről. - felelte, majd gyorsan terelni kezdte a témát. Én meg addig letettem a tűt a nappali asztalára.
Linn megszabadította Gerard karját a kabáttól, hogy megnézze milyen nyomot hagyott rajta a tű. Egy pici pöttyön kívül semmi sem látszott szerencsére.
- Most mit csináljunk? - nézett rám tanácstalanul, mivel Gee, mindenféle élesztgető próbálkozása ellenére sem mozdult.
Tanácstalan voltam. Mit lehet kezdeni ebben az esetben?
- De... ugye nem esett kómába? - riadtam meg a hirtelen felvetődött gondolattól, és lelki szemeim előtt már meg is jelentek mindenféle szörnyűséges kórházi gépek.
- Azt nem hinném! - válaszolta Linn, de azért látszott rajta, hogy elgondolkodik a lehetőségen. - Szerintem csak sokkot kapott. Hülye, hülye, hülye! - ütögette meg a saját fejét, majd Gerardhoz hajolt, és megcsókolta. - Ne haragudj! - mondta neki szinte sírva.
Megsajnáltam. És nem csak azért mert ő is megijedt, hanem azért is amit majd kapni fog, ha Gerard magához tér.
De ez úgy tűnt még várat magára, mert hiába a csók, meg a simogatás Gee nem mozdult.
- Ez sem hatott! - sóhajtott Linn a csókra célozva. Azt hiszem benne is felmerült az a gyanú, ami bennem is, hogy Gerard most mindkettőnket szívat, és valójában nem is ájult el, vagy már magához tért, de mivel tényleg semmire sem reagált, még a mindig jól bevált csikizésre sem, ezt a lehetőséget elvetettem.
- Talán mert nem Csipkejózsika! - jegyeztem meg élesen. - Egy csóktól nem fog felébredni.
- Jól van, ha olyan okos vagy mond meg mit csináljunk vele! csattant fel Lyn-Z.
Körbenéztem a szobában.
- Először is tegyük fel a kanapéra.
Linn kissé értetlenül nézett rám.
- Minek?
- Mert a padló kemény, és a végén még fájni fog valamilye, és még azért is mi leszünk a hibásak. - találtam ki gyorsan valamit, holott az egész csak azért jutott eszembe, hogy csináljunk már valamit, ne csak bámuljuk.
- Oké! - adta meg magát Linn. - Te emeld a fejénél, és meg a lábánál.
Na szép, én kaptam Gee nehezebbik részét!
Addig még rendben is ment minden, míg leguggoltam Gerard fejénél, de mikor meg kellett emelni... hát nem volt könnyű!
Olyannyira, hogy mikor sikerült nagyjából ülő helyzetbe tornáznom Geet, és már épp azon voltam, hogy Linnel együttműködésben fölemelem, amikor véletlenül kicsúszott a kabátja a kezeim közül, és a feje hangos koppanással landolt a padlón.
Ha Gerard eddig megúszta komolyabb sérülés nélkül most én gondoskodtam róla, hogy ez ne maradjon így.
- Amy! - kiáltott rám Linn, mikor felnézett, és látta, hogy mi történt.
- Bocs, de nagyon nehéz! Nem cserélhetnénk?
Linn bólintott és helyet cseréltünk. Most Gerard lábát ragadtam meg, ami egy fokkal könnyebb volt, mint a felsőteste, de még így is nagyon nehéz.
Először is odahúztuk a kanapé mellé, majd háromra megemeltük. Mivel nem tudtuk annyira fölemelni, hogy rátegyük, csak úgy sikerült, hogy mikor az oldala a kanapéhoz ért ráfordítottuk, majd löktünk rajta még egyet, hogy ne hassal lefelé legyen, hanem a hátán. Végül nagy nyögések, és erőlködések árán, fogalmam sincs hogyan, de sikerült eligazgatnunk rajta, úgyhogy most már a kanapén feküdt, ugyan olyan mozdulatlanul.
Kezdtem megijedni. Lehet, hogy mégis nagy a baj, ha ennyi ráncigálásra sem ébred fel?

Még mindig tanácstalanul néztünk egymásra Lyn-Zvel, mikor hazaérkezett Donna, és mint valami felmentősereg bevonult a nappaliban.
- Na mi újság? Jobban vagy... ? - érdeklődött vidáman, de mikor belépett elakadt a szava az elé táruló látványtól.
- Ennyire rosszul van? - kérdezte, szemét ijedten kapkodva egyikünkről a másikunkra.
- Őőő, most már igen. - válaszoltam.
- Hogyhogy most már? - csodálkozott Donna, és közelebb jött, hogy ő is megszemlélje mi lehet Geevel.
- Az a helyzet..., hogy véletlenül megszúrtam egy tűvel. - válaszolt bűnbánó képpel Linn.
- Egy tűvel? - Donna úgy nézett menyére, mintha azt mondta volna, hogy épp most itatott a fiával ciánt. - És... mit keresett nálad egy tű, mikor tudod, hogy...
- Gee tetoválása nem igazi. - fakadt ki Linn. - Csak játszotta, hogy rosszul van. Én persze rögtön észrevettem, és... hát... kicsit megleckéztettem.
- Úgy, hogy beleszúrtál egy tűt? - Donna szemei szinte kiguvadtak az indulattól.
- Nem, az csak véletlen volt. Nem akartam megszúrni, csak... ijesztgettem. Aztán megcsúszott a kezem, és... Gee meg elájult.
Azt kittem Donna kicsapja a balhét, meg haragudni fog, de ehelyett mosolyogva csak annyit mondott:
- Mint a hülyegyerekek! Esküszöm Amynek több esze van nálatok!
Most ez vajon bók volt? Úgy döntöttem, hogy annak veszem, és nem fogok tiltakozni miatta.
- Mikor történt ez? - hajolt le Donna Gerardhoz, hogy közelebbről is szemügyre vehesse.
- Már vagy negyed órája. - felelte Linn. - Azóta nem bírjuk felébreszteni, pedig mindennel próbálkoztunk már.
Donna erre sokat sejtetően felnézett rá, és mosolyogva elindult a konyha irányába.
- Mert nem tudjátok a titkos receptet! - mondta titokzatosan.
Ismét nem csalódtam benne. Sejtettem, hogy ő, gondos anyaként biztosan tudja hogy lehet Gerardot magához téríteni. Valószínűleg van már benne tapasztalata!
Nem telt bele sok idő, és Donna visszajött egy nagy pohár vízzel a kezében, és még mielőtt megmukkanhattunk volna a pohár egész tartalmát Gee arcába öntötte.
A hatás nem marad el, Gerard azonnal felordított, és hirtelenjében majdnem leesett a kanapéról ijedtében, majd levegő után kapkodva kezdte törölgetni csurom vizes arcát.
Mérgesen nézett szét maga körül, fölemelte a fejét, majd mikor visszafeküdt a tarkójához kapott és fájdalmasan felnyögött.
- Ááá... mi történt? - kérdezte, még mindig a fejét fogdosva. - És mi ez púp?