-Nem akarjátok lassan abbahagyni?- kérdeztem ásítva. Már vagy fél órája folyamatosan röhögtek valami szar filmen, ami engem nagyon nem tudott meghatni. Fiúk…
-De.. Lil… ez… nagyon…. kész- Mikeynak ennyire futotta.
-Oké, szóljatok, ha esetleg befejeztétek. Én felmentem emesézni.
Fulladozva bólintottak. Istenem, ezek biztos, hogy hülyék xD
Felmásztam az emeletre, meg emesére. És kit látnak szemeim? Egy Gerardot *-* Persze nem a szobában, hanem emesenen. Pedig ha a szobában lett volna... Lil, állj le! xD
Gee: szia!
LiL: szépnapot!
Gee: miujság? milyen Franknél?
Végülis, mért ne kérdeznéd meg. Mondjuk jobb, mintha személyesen kérdezné meg. Az gázabb lenne. Sokkal gázabb.
LiL: nincs semmi, itt van Mikey. amúgy egész jó…
Gee: üzenem Mikeynak, hogy heló xD
LiL: majd ha találkozok vele, megmondom. most éppen lent van a nappaliban, és fulladásos halált szeretne halni, Frankkel együtt.
Gee: ?
Úgy látszik, ez ilyen születési rendellenesség a Wayeknél. Hogy sosem értenek semmit.
LiL: röhögnek, és fetrengenek a földön.
Gee: ja, így már értem
LiL: és veled mivan?
Gee: semmi, megvagyok. fúh, képzeld mi történt…
És mesedélután négyevör. Idegesített, hogy Mikey meg Frank tök jól szórakoznak, én meg nem tudok nevetni, sőt, totál rosszkedvű lettem. Talán azért, mert fel kellett adnom a Gerardhoz fűzött reményeimet azért, hogy Frankkel lehessek… Ez egy nagyon szemét dolog.

-Kicsim, hát itt vagy? Mikey most ment el. Mi a baj?
Akármennyire is szerettem Franket, akkor és ott egyedül szerettem lenni. De nem akartam megbántani, szóval kikapcsoltam a gépet (Gerard időközben kijelentkezett), és odamentem hozzá. Megfogta a kezem, és lehúzott az ágyra. Olyan aranyos, olyan szép, olyan tökéletes… Kár lenne felborítani mindent.
-Semmi, csak… nem tudom. Rossz kedvem van. Ne aggódj, majd elmúlik.
-De én aggódom! Ööö, meséljek valami vicceset? Vagy tudod mit? Rendeljünk pizzát! Milyet szeretnél? Bolognaisat, ugye? Tudtam ám, hogy az a kedvenced!
Már megint kezdett hiperaktív lenni xD Pedig akkor hagyta abba a röhögést, láttam rajta. Még kicsit ki volt pirosodva az arca.
-Oké, rendeljünk. És tényleg ne aggódj, nincs semmi bajom.
-Biztos?
-Olyan biztos, mint ahogy itt ülök- mondtam nevetve. Annyira jó fej, hogy így aggódik… Mondjuk le is csapnám, ha nem aggódna xD
-Akkor jó- suttogta, és *sóhaj* cuppcupp. ^^

A pizza elég lassan akart ideérni, én meg már kezdtem rohadtul éhes lenni. Amikor végre-valahára meghozták, elkezdtem szaladni az ajtóhoz, ami azzal járt, hogy elcsúsztam a lábtörlőn, ennek következményeképpen megfejeltem az ajtót, pont ott, ahol még elég keményen fájt a fejem az asztal miatt. Aztán eljutottam odáig, hogy kinyissam az ajtót, észrevettem, hogy vérzik a lábam. De úgy istenesen. Ösztönösen odanyúltam, mire csupa vér lett a kezem. É s így nyitottam ajtót.
-Öhhizé… Jól vagy?- kérdezte a pizzás gyerek, elég ijedt fejjel, amit teljes mértékben megértek xD
-Persze, csak… add ide, légyszi. Mennyi lesz?
Kifizettem a pizzát, és sántítva, a szabad kezemet a fejemre szorítva botorkáltam vissza a nappaliba. Frank felpattant, és odaszaladt hozzám.
-Veled meg mi a szar történt?
-Felsoroljam? Inkább fogd a kaját, lemosom a lábamat.
Megindultam a fürdőbe, és akkor már mért ne, nekiálltam fürdeni, mert úgy éreztem magam, mint akit szarrá vertek. Szarrá is vertek, csak nem emberek, hanem ajtók, padlók, estébé…
Annyira kiszolgáltatottnak éreztem magam. Fájt minden egyes porcikám, és még véreztem is. Nem szeretnek engem a tárgyak, mindig bántanak… xD De tényleg. Mármint rosszul éreztem magam, de nagyon. Fáradtnak, és levertnek, és szomorúnak. Elhatároztam, hogy lefürdök, eszek, és alszok egy nagyot. Basszus, én mindig csak alszok :/ Több kávét kellene innom. De neeem. Nem fogok aludni. Nem hagyom egyedül Frankiet. Vagy ő is jöhet velem szunyizni *-* Neem, szerintem nem nagyon álmos, a kis hiperaktív.
-Lil, fürdesz?- hallottam az ajtó mögül.
-Aha…- válaszoltam erőtlenül.
-Ja, ok. De jól vagy? Nem törött el semmid?
-Reméljük…
-Miiiiiii?
-Várj már egy kicsit!
Kikászálódtam a zuhanyzóból, és magamra tekertem egy törölközőt, úgy mentem ki Frankhez. Hööh, nézett is rendesen xD
Elmeséltem neki, hogy mi történt. A lábam még mindig vérzett, és be is lilult. Ez egyre jobb… -.-’’ Úgy nézek ki, mint egy hulla. A fejem egyre lilább, plusz a lábam is. Naggyon jó. Tényleg a kórházban fogok kikötni. Főleg, mert Frank is nagyon erősködik, hogy be akar vinni.
-De mi a szarnak? Majd elmúlik! És most eszek, mert rohadtul éhes vagyok. Te jössz?
-Igen… Ajj, Lil, mért vagy ennyire csökönyös? Én csak segíteni szeretnék, erre el vagyok hajtva a picsába!
-Nem vagy elhajtva, csak nem érted meg, hogy semmi bajom!
-Oké, oké, te tudod! Nem szeretnék veszekedni. Mert szeretlek. És remélem, hogy te is engem…
-Persze, hogy szeretlek. És ne haragudj, hogy ekkora egy bunkó vagyok, de nem tudom, mi van velem… Tudod, ilyenkor mit kell csinálni? Le kell szarni a fejemet. Egy idő után úgy is észreveszem, és megemberelem magam. Ennyi.
Mosolyogtam rá. Ő is rám. Annyira szeretem… Elfogad minden hibámmal, nyavalyámmal, és szarságommal együtt. Imádom, és kész.