De Gee csak egy pillanatra mutatta meg, aztán már el is vette a szemem elől.
- Na, hagy nézzem meg rendesen! - kaptam a keze után, de ő csak a fejét rázta.
- Miért nem nézhetem meg? - kérdeztem gyanakodva. Valami nagyon nem stimmelt. Már az is elég hihetetlen volt, hogy ő ilyesmire szánta rá magát, de most, hogy nem akarta nagyon mutogatni....
Hosszas kérlelés után végül vonakodva odatartotta elém a karját. A kígyó még mindig ott volt, de... valahogy furcsa volt az egész. Az enyém körül a bőr piros, és enyhén duzzadt volt, pedig kevésbé volt érzékeny helyen, mint Gerardé, az övé viszont teljesen normálisnak nézett ki, még enyhe, icipici pírt sem láttam körülötte.
Tekintetem a karjáról az arcára vándorolt, és abból a rosszfiús mosolyból, amit produkált, azonnal megértettem, hogy átvert.
Megérintettem a karján a képet, és éreztem, hogy nincs a bőrébe karcolva, csak rá van rajzolva.
Gee egyre jobban vigyorgott, ahogy lassan tudatosult bennem, hogy mi történt.
- De... teeee! - szólaltam meg nagy nehezen. - Ez nem is igazi!!!
Gerard tovább röhögött.
- Naná, hogy nem igazi!!! - mondta végül. - Csak nem gondoltad, hogy tényleg hagyom magam össze-vissza szurkálni!
- De, akkor hogy?
- Megbeszéltem, hogy csak úgy csinálunk, mintha!
Még mindig nem értettem mire volt ez jó.
- Addig sem unatkoztam. - mondta értetlen fejemet látva. - Meg jó móka volt. Te tényleg elhitted, hogy megcsináltatom?
- Hát, először én is furcsálltam, de elég élethű volt. Rád néztem, mikor már nagyon nem bírtam, láttam, hogy neked semmi bajod, gondoltam akkor én is kibírom!
- Na látod! Mégsem volt ez olyan hülye ötlet.
Elképesztő egy apám van! Ha nem tudnám el sem hinném róla, hogy 31 éves. Inkább gondolnám valami lökött kamasznak. Minden esetre ezzel most jól átvert.
Most hogy végre tisztáztuk a dolgokat jutott idő arra, hogy megcsodálhassuk a rajtam díszelgő remekművet. Mert ez az volt a javából. Nem hiába csináltatja Frankie mindig ennél a fiúnál a sajátjait!
A kígyó csodálatosan szép kidolgozású, pasztell színekben tündöklő csoda volt. Kaptam még tanácsokat, hogy pár hétig hogy kezeljem, amíg begyógyul a seb, bár Roger hozzátette, hogy biztosan lesz, aki majd segít. Ebben én is biztos voltam.

Hazafelé a kocsiban Gee még egyszer megnézte a sajátját, és ábrándozó mosoly kíséretében végighúzta rajta az ujjait. Látszott rajta, hogy nagyon tetszik neki. Most kicsit megsajnáltam. Biztos voltam benne, hogy szívesen csináltatna magának egyet, de...
Hirtelen felkapta a fejét, majd cinkosan rám nézett.
- Mi lenne, ha otthon is beadnánk, hogy igazi?
Jó ötletnek tartottam, de volt egy kis bökkenő.
- Linn, és Frank egyből rájön, ha meglátja. Őket nem tudod úgy átverni, mint engem.
- Nem baj, csak egy kicsit ugratjuk őket. - magyarázta vigyorogva.
- Hát, felőlem. - válaszoltam szintén vigyorogva. - De... nem vagy elég sápadt. Tuti nem fogják bevenni, ha nem játszod el milyen rosszul vagy.
Gee az ég felé nézve gondolkodott.
- Igazad van, ez már tényleg túl feltűnő lenne, főleg, hogy Linn látott már olyan állapotban, mikor találkoznom kellett egy tűvel. Majd eljátszom, hogy rosszul vagyok!
Belementem a játékba, és már alig vártam, hogy Donnáékhoz érjünk.

Gerard kicsit távolabb állt meg a kocsival, hiszen "ilyen" állapotban mégsem vezethet szegény. Az ajtó előtt vállait leeresztette, kicsit összekuszálta a haját (bár már így is elég kusza volt), meg a ruháját is megtépázta.
- Na, jó lesz így? - kérdezte rám nézve.
Elnevettem magam.
- Hát, most inkább úgy nézel ki, mint akit megerőszakoltak. - mondtam szélesen mosolyogva.
- Na jó, akkor igazítsd meg! - állt elém.
Megigazítottam a ruháját, a haját viszont békén hagytam, azt nem szereti ha birizgálják. Mikor kész lett és végignéztem rajta megelégedve állapítottam meg, hogy egészen "rosszul" néz ki. Már csak egy kis fehér alapozó hiányzik, mert a nevetéstől eléggé kipirult, de összességében eléggé beteges hatást keltett.
- Így tökéletes! - állapítottam, majd oldalról átkaroltam, mintha rám támaszkodna, hogy hitelesebb legyen a bevonulásunk. Ha szerencsénk van Linn nem a tetkót fogja vizsgálgatni, hanem szegény, ájuláshoz közel álló Geet veszi kezelésbe.
Mikor beléptünk legelőször Donnába botlottunk.
- Uram Isten, mi történt veletek? - kérdezte rémülten.
Meg kell hagyni Gerard nagyon jól játszotta a beteget. Teljesen rám támaszkodott, nyögtem is a súlya alatt rendesen, lehajtotta a fejét, szabadon lévő karja erőtlenül lógott. Pont az, melyiken a "tetkó" volt.
Donna azonnal odajött hozzánk. Én válaszul csak felhúztam Gerard kabátjának ujját, és megmutattam neki a kígyót.
Donna halkan felsikoltott.
- Hát ez? - nézett rám értetlenül. Nem akarta elhinni, hogy tűiszonyos fia ilyenekre vetemedik.
- Miattam csináltatta! - fényeztem Geet. - Nagyon rémült voltam, és meg akarta mutatni, hogy semmiség!
- Ő akarta megmutatni? - hüledezett még mindig Donna, majd óvatosan fölemelte Gee lelógó fejét. - Nagyon rosszul vagy?
Gerard nem szólt egy szót sem, csak bólogatott. Közben éreztem ahogy magamhoz öleltem, hogy rázkódik a teste a visszafojtott nevetéstől.
- Gyere, ültessük le a nappaliban. - adta ki Donna az utasítást, és megragadta Geet a másik oldalról. Ebben a perceb megszűnt Gerard remegése.
Gee leült, pontosabban félig elfeküdt a kanapén, fejét a háttámlára hajtva.
- Hozok vizet. - szaladt el Donna gondos anyaként, hogy szegény, kicsi fiát ápolgassa.
Míg kettesben maradtunk akartam pár szót váltani Geevel, de akkor megjelent az ajtóban Lyn-Z.