Lucy: szia.
Frank idegesen nézett rám. Megértem…
LiL: heló.
Lucy: olyan szánalmas vagy…
LiL: igen? én?
Annyira dühös lettem… Ilyet még sosem mondott, még viccből sem! Ezt pedig totál komolyan gondolta! De lett volna kedvem megtépni… Kár hogy olyan messze van :/
Lucy: igen, te.
LiL: és meg tudnád mondani hogy miért?
Lucy: meg tudnám. azért, mert van valami probléma, és rögtön húzod a beled. beszari alak vagy. ennyi.
Még mielőtt bármit is írhattam volna, Lucy kijelentkezett. Volt egy olyan érzésem, hogy le is tiltott. Nagyon ki voltam akadva. Fújtattam, mint valami rossz macska. De Frank megfogta a kezem…
-Ne foglalkozz vele! Nem érdemli meg, hogy idegeskedj miatta. Hagyd a francba!
-Igazad van- mondtam, és hálásan mosolyogtam rá. Sikerült ennyike idő alatt megnyugtatnia, csupán csak azzal, hogy jelen volt, és fogta a kezem. Igaz, még mindig ideges voltam egy kicsit, de már nem annyira, és rájöttem, ismerem Lucyt annyira, hogy tudjam: most ő is ideges, és nem tudja hogyan levezetni. Majd elmúlik. És tényleg nem volt sok kedvem ezen görcsölni, amikor itt ül mellettem Frank, egy szál alsógatyában, és fogja a kezem. Kurvajóérzés volt *.*
-Ha nem haragszol, én ezen kedves események után szeretnék lefeküdni… ööhizéé… aludni.
Frank kicsit hülyén nézett. Hát, megértem. xD
-Oké. Lassan szerintem én is megyek, mert holnap suli…
Hogy mit izgul ennyire a rohadt suli miatt, azt nem tudom :/
-Rendben. Jóéjszakát. És köszi mégegyszer mindent.
-Semmiség.
Már mondtam volna hogy „hallod Frank te hülye vagy ez nem semmiség” de Frank tüntetőleg mondta hogy „csss”, és kiment a szobából. Én meg lefeküdtem, és bealudtam.
*****
Másnap délelőtt a telefonom csörgésére ébredtem. Frank hívott.
-Igeen?- kérdeztem igen értelmes hangon.
-Ööö… Szija Lil! Felkeltettelek?
-Csak egy *ásít* picit…
-Bocs! Nem tudtam, hogy még alszol.
-Semmi, most már úgyis kelnem kellett volna… Mennem kell ahhoz a rohadt dokihoz…
-Igen, ezért is hívtalak, nehogy elkéss. Meg azért is, mert odatettem egy kulcsot a konyhapultra. Lakáskulcs, majd ha mész el, légyszi zárj be!
-Oké, meglesz. Amúgy hol találok törölközőt?
-Van a szekrényemben, a legfelső polcon.
-Oké, köszi.
-Nincs mit. Figyelj, becsengettek, úgyhogy megyek. Vigyázz magadra! Szia.
-Pápá!
Kinyomtam a telót. Én nem fogok Frank szekrényében turkálni! Még a húgom szekrényébe se nyúlok bele, nemhogy Frankébe! De muszáj lesz, ha hajat is akarok mosni… xD
Fürdés előtt azért rácsörögtem Geere, hogy él-e még.
-Halihó! Lil vagyok.
-Szia! Nahát, ki hitte volna? Oké, nem szóltam! Szóval, mikor megyünk?
-Hátööizéé… Szerintem lefürdök, hajat mosok, és utána.
-És ez mennyi időt vesz igénybe?
-Úgy másfél órát.
-Én annyit nem bírok ki! Öltözz fel, negyed óra múlva ott vagyok.
És még annyit se mondhattam, hogy „hé”, mert letette. Dejófej -.-’’ Most van kemény 15 percem, hogy arcot és fogat mossak, megfésülködjek, és felöltözzek. Örülök neked, Gee xD
Jó gyorsan nekiálltam teendőimnek, és amikor végeztem, csöngettek. Szaladtam le, mint a hülye, felkaptam a kulcsot, amit Frank hagyott itthon, és kinyitottam vele az ajtót. Gerard vigyorogva állt a kapu előtt, a kutyák meg ugráltak fel rá, kerítésen keresztül is xD Elég mókás látvány volt.
-Na, jössz, vagy még röhögsz egy kicsit rajtam?- kérdezte nevetve.
-Bocsi, megyek már, megyek már!- válaszoltam, és bezártam az ajtót, meg a kaput is. És mit látok? Egy autót!
-Ez a tiéd?
-Nem, a kutyáké.
-Namáár! Gonivagy.
-Tudom. *ördögimosoly* De szerinted mégis kié lehet?
-Hát a szomszédé, vagy mondjuk Frank anyukájáé, aki véletlenül itthon hagyta… Vagy mondjuk…
-Szállj már be!- kiáltotta Gerard nevetve.
És miközben Gee kinyitotta nekem a kocsi ajtaját és betuszkolt rajta (xD), elgondolkoztam, hogy nekem is kell egy autó… Jogsival, persze xD