Gerard nem szólt egy szót sem, csak erősen magához szorított. Tudta, hogy a nagyszüleimnek minden joga megvan hozzá, hogy magukhoz vegyenek, ha kiderül, hogy Geenél nem vagyok megfelelő helyen. De én megfelelő helyen vagyok! Ennél megfelelőbb helyen már nem is lehetnék! Csak ezt el kell hitetni másokkal is.
- Nem engedem meg, hogy elvegyenek tőlem! - mondta Gee néhány perc hallgatás után. - Mit mondtál neki?
- Az igazat, hogy hülyéskedtünk.
- Kár volt! Persze nem tudhattad. A videoklip jobb mese, bár arra is mondhatja, hogy milyen klip lesz az, valami pornó?
- Akkor... mi lesz most?
- Meggyőzzük az igazunkról!
Közben Frank is átjött a nappaliba, és savanyú képpel álldogált mellettünk.
- Pont ez kellett még nekem! Amy nagyszülei! - mondta búskomoran, és mindenbe beletörődve ledobta magát a kanapéra. - Nem tudom a börtönben adnak-e vega kaját, mert ha nem éhen fogok halni.
Gerard leült mellé, megölelte, adott neki egy puszit, és megcirógatta a haját a feje tetején.
- Na, nem kell mindjárt a legrosszabbra gondolni!
- Mr. és Mrs. Halenál? Ugyan már Gee, hisz ismered őket! Az a szó, hogy vaskalap enyhe kifejezés rájuk!
Gerard erre már nem tudott mit mondani, mert tudta, hogy Franknek igaza van.
- Akkor majd elviszem én a balhét! - rukkoltam elő az ötletemmel. - Elvégre én tehetek az egészről.
- Rendes tőled Amy, de az az érzésem, hogy mindketten benne vagyunk a slamasztikában, úgyhogy inkább te csak mentsd, ami még menthető.
Leültem a fiúk mellé, így most három szomorú szempár kémlelte a plafont.
- És... mi lesz, ha el akar vinni majd magával? - kérdeztem végül félve.
- Nem hagyjuk! - vágta rá rögtön Frankie, ami nagyon jól esett.
Gee is bőszen bólogatott, jelezve, hogy egyetért.
Gerard intett a fejével, hogy álljak fel, megfogta a kezemet, és maguk felé húzott. Visszaültem kettőjük közé, és két oldalról alaposan megölelgettek. Egy pillanatra eszembe villant, hogy mi lenne, ha a nagyi ezt látná, de végül elhessegettem a gondolatot. Még szerencse, hogy most nincs itt!

Hamarosan befutott Donna, és csodálkozva nézett összeölelkező csapatunkra.
- Sziasztok! Frankie, te már nem vagy kórházban? - kérdezte.
- Hazaengedtek, én meg nem tiltakoztam. - felelte Frank nevetve, de aztán elkomorodott. - Meg így talán nehezebben találnak meg az újságírók.
Donna rögtön elértette a célzást. Leült Frankie mellé, és mintegy biztatásként megsimogatta a hátát.
- Ne aggódj, nem lesz semmi baj. Brian ügyes fiú, elsimítja valahogy!
Szemlesütve meredtem a földre.
- Az én hibám. - mondtam már vagy századszor.
Erre persze mindenki megcáfolt, hogy dehogy.
- Én voltam a béna a telefonnal. - kontrázott azonnal Gee.
- A legnagyobb baj, hogy a nagyanyám is látta, és holnap idejön, leellenőrizni, hogy megfelelő helyen vagyok-e. - tájékoztattam Donnát a kialakult helyzetről.
- Mi? Idejön? De.... óóó - akadt ki egy pillanatra, de hamar visszanyerte a lélekjelenlétét. - Akkor majd meggyőzzük, hogy a lehető legjobb helyen vagy! - mondta végül nevetve.
Nem tehettem mást, minthogy bíztam a szerencsénkben.

Másnap délután Geevel kimentünk a reptérre, hogy megfelelő fogadtatásban részesítsük a nagyanyámat, hátha ez is jó pont lesz a számlánkon.
A nagyi hűvös volt, és kimért. Olyan, mint valami vizsgálóbizottság, aki csak arra vár, hogy valami hibát fedezhessen fel, és ezt jól az orrunk alá dörgölhesse. Még Gerard arcáról is lehervadt a jól megtervezett mosoly.
Hát még amikor hazafelé menet közölte, hogy most Donnáéknál lakunk, mert a házunk leégett.
- Leégett? - kérdezte elhűlve a mama. - És én erről nem is tudtam?
- Pár napja történt, és...
- És Amy? Veszélyben volt?
Kínos hallgatás volt a válasz. Nagyon reméltem, hogy Gee nem kezdi el ecsetelni, hogy én mentem vissza Frankért az égő házba, stb., stb...
- Amy? Neeeeem! - felelte gyorsan. - Senki sem volt otthon. Valami zárlatos lett.
Szép mese, csak nehogy valaki elszólja magát sz igazságról.
- Nos, ebben az esetben szállodában alszom. - mondta nagyanyám.
Huh, egy gonddal kevesebb. Legalább nem látja, ahogy meztelenül rohangálunk egymás előtt a házban!

Megérkeztünk. Donna szívélyesen fogata a nagyit, sütött, főzött, megpróbált mindent megtenni a kedvéért.
Vacsora után leültünk beszélgetni négyesben.
- Nézd Gerard, -kezdte a nagyanyám. - én tudom, hogy szereted Amyt, meg jól kijöttök. Azt is biztosra veszem, hogy Amynek tetszik az az élet, amit te élsz. Elvégre nem sok tinilánynak adatik meg, hogy egy híresség az apja. De tréfát félretéve, féltem őt. És ez most nem álszenteskedés. A legjobbat szeretném az unokámnak, és mikor lemondtunk róla meg voltam győződve, hogy veled lesz neki a legjobb. Ez a véleményem azóta kicsit megváltozott, köszönhetően annak a videónak, amit láttam. El sem tudom képzelni hogy lehet ilyet terjeszteni, azt meg végképp nem, hogy csinálhatott Amy ilyen dolgokat.
Gerard meg akart szólalni, de nagyanyám nem hagyta.
- Már hallottam a hivatalos verzióról, de nem most jöttem le a falvédőről! Pontosan tudom, hogy az nem igaz. És tudjátok mit? Inkább nem is érdekel az igazság. Bármit is találtok ki, nem normális, ami azon a videón van. Nem vagyok meggyőződve róla, hogy jó helye van itt Amynek. De most fáradt vagyok, holnap reggel újra eljövök, és akkor folytatjuk a megbeszélést. - fejezte be monológját, amibe senkinek nem hagyta, hogy beleszóljon, majd sietős léptekkel távozott, mint aki menekül egy fertőző helyről.

Másnap reggel átjött Frankie is. Úgy gondolta, mivel ő is aktív részese az eseményeknek, neki is jogában áll megvédeni engem.
Szótlanul ültünk hárman az étkezőasztalnál, és Gee meg Frank a kávéjukat szürcsölgették.
Annyira ideges voltam, hogy remegett kezem, lában. Felálltam az asztaltól, hogy öntsek Franknek még egy adagot, de valahogy rosszul tartottam a kávékiöntőt, aminek következtében annak forró tartalma Frank ölébe ömlött.
Szegény azonnal felpattant az asztaltól egy hatalmas ordítás kíséretében, és védekezőn legnemesebb testrészét fogdosta, de már későn. A farmer pillanatok alatt átforrósodott, nem kímélve Frankie férfiasságát sem.
Gee felpattant, és segítőkészen elkezdte törölgetni Franket ott lent, bár szerintem sok értelme nem volt. Átvillant az agyamon, hogy miért nem veszi le Frankie gyorsan a nadrágját, annál jobb megoldás úgysem lehet, de aztán eszembe jutott, hogy talán nincs rajta alsó, és nem akar előttem egy szál f***ban mutatkozni. Maradt tehát a törölgetés.
És hogy teljes legyen a káosz, a kávéból nem kis mennyiség jutott Frank pólójára is, amit meg én kezdtem leráncigálni róla, hogy a testének többi részét már ne érje komolyabb károsodás.
Ott álltunk az étkező közepén. Én Frankieről rángattam le a pólót, Gee a nadrágját törölgette, Frank pedig érdekes hangokat adott ki magából az átélt fájdalmak hatására, mikor az ajtóban megjelent nagyanyám!