Gee olyan szerencsétlenül állt velünk szemben, újdonsült telefonjával a kezében, hogy megmintázhatták volna róla a szerencsétlenség szobrát. Mindemellett bűnbánó arcot is vágott. Ettől függetlenül nagyon mérges voltam rá. Minek kellett egyáltalán felvenni a hülyülésünket, és ha már felvette, miért bénázott ennyit a telefonnal?
- És, kinek sikerült elküldeni? - léptem oda mellé, és elkértem a mobilt, hogy én is szemügyre vehessem.
Csak annyit sikerült megtudnom, hogy akinek utoljára küldte az Mikey volt, de hogy előtte ki volt az a szerencsés, aki kapott belőle...
Gerard nézte, nézte a telefont, de ő sem lett tőle okosabb. Valahogy elvesztek róla azok az adatok, amikre szükségünk lett volna.
- ne aggódj, úgyis hamarosan kiderül ki kapott még belőle. - "nyugtatgatott" Frankie fanyarul. - Ezt tuti nem hagyják majd szó nélkül. Csak győzz magyarázkodni.
Gee lehajtott fejjel rebegett egy "bocs"féleséget.
- Azonnal ki is törlöm. - jelentette be végül és neki is látott.
Míg Gee munkálkodott én Frankiere néztem. Azt hittem, hogy mérges lesz rám, bár a játékban ugyan úgy benne volt mint én.
- Még jó, hogy nem vagy közvetlen kapcsolatban valami kivetítővel. - röhögte el magát végül Frank, és úgy tűnt részéről a téma le van zárva. - Ha valakit izgat majd a dolog, akkor szépen elmagyarázzuk neki, addig meg kár ezen idegeskedni.
Ha akkor tudta volna, hogy kit mennyire fog "izgatni a dolog" biztos nem kezeli ilyen lazán az ügyet!
Mivel már épp indulni akartunk, mikor megtörtént a mobilos baleset, hát folytattuk amit elkezdtünk, elköszöntünk Franktől, és szép lassan a távozás mezejére léptünk.

Hazafelé a kocsiban befutott az első telefon.
Gerard hosszasan ecsetelte, hogy csak játék volt az egész, és hogy véletlenül küldte el a felvételt.
A nap további részében aztán magyarázkodhatott még néhányszor, míg estefelé befutott az, amire egyáltalán nem számítottunk.
- Tudom Mikey..... mondtam már, csak véletlen volt és... - magyarázta Gee a telefonba a már sokszor elmondott szöveget, mikor hirtelen elsápadt. Úgy szorította a telefont, hogy azt hittem szétroppantja.
- MIIIIII? - kérdezte élesen. - Ezt neeeeem!
Megrémültem. Mi lehet a baj. Az arcáról ugyanis azt olvastam le, hogy baj van, mégpedig nagy.
- Mi történt? - kérdeztem, mikor Gerard végre letette a telefont, és az arcát a tenyerébe temette.
- A videó... - magyarázta vontatottan. -Elküldtem.....
- Hová küldted el? - kérdeztem most már rémülten.
- Az MCR hivatalos honlapjára. Reggel óta bárki megnézheti, aki csak akarja!

Néhány pillanatig csak hápogni voltam képes. Ez nem lehet igaz! Ennyire nem lehetek szerencsétlen!
- És... most mi lesz? - kérdeztem, mikor végre sikerült annyira magamhoz térnem, hogy meg tudtam szólalni.
Gee azonnal telefonált az illetékes személynek, hogy amilyen gyorsan csak lehetséges szedje le a videót, mert tévedésből került fel, de ez már nem segített sokat. Nem telt el egy óra, mikor Frankie törtetett be vadul a házba. Nagyon fel volt dúlva szegény.
- Tudod mit csináltál? - ordította le Gee fejét.
- Most már igen. - válaszolta Gerard szemlesütve.
- És ha letartóztatnak pedofília miatt? A rendőrségnek aztán magyarázkodhatsz, hogy csak hülyültünk! Ráadásul az egészet feltettük még a netre is, egy olyan oldalra, amit kiskorúak ezrei látogatnak!
Gee meg sem tudott szólalni, pedig az nála ritka dolog. De mit is mondhatott volna? Tudta, hogy Frankienek tökéletesen igaza van. Óriási hibát követett el, ami nem egyszerűen csak ciki, hanem törvénybe ütköző is, ami nem tréfadolog.
- Felhívom Briant. - nyögte ki végül az egyetlen lehetséges megoldást. - Ő biztosan tudja mit kell ilyenkor csinálni.
Frank abbahagyta a dühöngést, bólintott, majd velem együtt átmet a konyhába, hogy főzzünk pár adag kávét. Volt egy olyan sanda gyanúm ugyanis, hogy hosszú éjszaka elé nézünk.

Váratlanul megszólalt az én telefonom is. Megállt bennem a vér, mikor megláttam, hogy a nagymamám keres.
Ritkán szokott hívni, inkább e-mailezgetünk, és hogy pont most jutottam eszébe, ez csak egyet jelenthet.
Félve szóltam bele a készülékbe.
- Szia nagyi!
Ahogy számítottam rá már mindent tudott.
- Szia Amy! Mond csak mi a fenébe keveredtél?
- Miről beszélsz? - adtam az ártatlant, de tudtam, hogy ezzel maximum az időt húzhatom.
- Ne játszd nekem a hülyét! Pontosan tudod mire gondoltam! - csattant fel.
Elmeséltem neki az egész történetet, kihangsúlyozva, hogy csak játék volt az egész. Lehet, hogy ezt nem kellett volna?
- Játék? - kérdezte élesen. - Neked ez játék? Felnőtt férfiakon lovagolni, meg incselkedni velük? Mégis milyen nevelést kapsz te? Talán pucéran rohangáltok egymás előtt a lakásban?
Ez volt az, amitől féltem. Nagyanyám szigorú erkölcsök szerint élt nagyapámmal. Ha tudná, ha kiderülne, hogy Frank és Gee... biztosan megtalálná a módját, hogy elválasszon tőlük.
Csak hebegtem-habogtam a telefonba. "Most találj ki valamit Amy!" biztattam magam, de semmi sem jutott az eszembe, amivel enyhíthetnék a kínos helyzeten.
Elkeseredetten Frankiere néztem, aki ijedten nézett vissza rám. Pontosan tudta, hogy kivel beszélek.
- Nagyi... én... - makogtam, de ő belém fojtotta a szót.
- Azt hittem jó helyen leszel ott, hiszen Gerard mégiscsak az apád! De úgy látszik tévedtem! Holnap reggel repülőre szállok, és személyesen fogom megbeszélni Gerarddal a dolgot. Az, hogy lemondtam rólad, még nem jelenti azt, hogy nem figyelek rád Amy, főleg ha rossz társaságba keveredsz.
Ezzel letette a telefont.
Visszatámolyogtam a nappaliba, ahol Gee még mindig bőszen telefonált. Megvártam amíg befejezi.
- Brian azt mondta mindent elintéz. - mondta Gee megkönnyebbült sóhajjal. - Kitalál valami sztorit, hogy az új klipben lesz ez a jelenet, vagy valami ilyesmi, és csak véletlenül került fel az oldalra. Ha nem jelentenek fel minket, akkor nem lesz semmi baj, hamarosan elcsitul.
Ránézett gondterhelt képemre, és lefagyott a boldog mosoly az arcáról.
- Mi a baj Amy? - kérdezte.
- A nagyanyám! - feleltem szinte sírva, miközben Gerard mellkasára borultam. - Holnap idejön, hogy megnézze, megfelelően neveltek-e. És ha valami hibát talál újra beadja a keresetet.