The Umbrella Academy: Dallas 2. kritika

fordította: Chasidy  2009.01.09. 14:47

A történet: Kicsoda, és hol van Number Five? Mindenki ezekre a kérdésekre keresi a választ Hazeltől és Cha-Chatól, a péksütemény-szerető két elmebeteg merénylőtől kezdve Krakenig, Rumorig és Séance-ig, akik mind inkább egyedül szeretnék felkutatni a válaszokat, mintsem hogy családként összedolgozzanak. Sajnos az előző számban a kutyaversenynél történt mészárlást követően Number Five nincs beszédes kedvében, és hogy igazán szokatlan relaxációba merülhessen, rejtőzködik.  

A jó: A The Umbrella Academy olyan elragadóan abszurd, hogy nehéz nem szeretni. Úgy értem, komolyan, ha nem tudsz ránézni a borítóra, és nem vigyorogsz, nem tűnődsz, mi a fene folyik a hasábjain, akkor sajnállak, barátom. Gerard Way és Gabriel Bá szórakoztatók és történetmesélők, ügyesen mozognak a horror, a komédia és a zsarudráma mezsgyéjén, egyazon számon belül. Persze, segít, ha egy olyan tehetséges színező van az ember sarkában, mint Dave Stewart. Nem hiszem, hogy valaha is lett volna rám ekkora hatással egy képregény színhasználata, mint valahányszor csak ránézek a munkájára a The Umbrella Academyben; hálás vagyok, hogy itt van.

A kevésbé jó: Már két számon túl vagyunk a történetben, és még mindig nem igazán tudom, miről is szól az egész. A számnak sok remek pillanata van, de semmi sem tartja össze azokat – nem látok cselekményt. Itt a sztori egyharmada, és ha hamarosan nem bontakozik ki a cselekmény, akkor itt komoly probléma van, amit meg kell említeni. Arra számítok, hogy a következő szám felnő a feladathoz, és értelmet nyer.

Összegzés: A bizonytalan, meghatározhatatlan cselekmény ellenére a The Umbrella Academy továbbra is szórakoztat, nagyrészt Gabriel Bá és Dave Stewart művészi tehetségének köszönhetően. Azonban Gerard Way bebizonyította, hogy Grant Morrison őrületének hű tanonca, ami nekünk, olvasóknak csak hasznunkra válik.

 

Osztályzat: 4

 

Forrás: weeklycomicbookreview.com

Írta: Tony Rakittke